Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
321 ezer honfitársunk helyezkedett el külföldön 2004, azaz az uniós csatlakozásunk óta. Az európai országokban munkát vállalók a hazai 4,7 millió foglalkoztatott 7 százalékát teszik ki.
A külföldre távozók három legvonzóbb célpontja Németország, az Egyesült Királyság és Ausztria – egyedül e három országban összesen mintegy 281 ezer magyar dolgozik.
Ennél azonban sokkal több Magyarországon született honfitársunk él külföldön, számuk körülbelül 770 ezer főre tehető – mondta el Kozák Ákos, az Egyensúly Intézet társalapítója a hvg.hu kérdésére az intézet által szervezett sajtótájékoztatót követően.
Az Egyensúly Intézet a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségével (VOSZ) együttműködve javaslatcsomagot dolgozott ki a külföldön dolgozó magyarok hazatelepülésének elősegítésére. Ebben arra is kitértek, hogy a külföldön élő honfitársunk közül nagyjából 400 ezren már a rendszerváltás előtt is külföldön éltek. Az uniós csatlakozást követően sem azonnal ugrott meg a külföldön dolgozók száma, már csak azért sem, mert Ausztria és Németország 2011-ig korlátozta a magyarok szabad munkavállalását.
Nem csupán Ausztria és Németország későbbi nyitását jelzi azonban a külföldi munkavállalások számának hullámzó alakulása: azt természetesen erősen befolyásolja a hazai munkaerőpiac állapota, az uniós tagállamok munkaerőpiacai, a gazdasági környezet és az oktatás, egészségügy és más közszolgáltatások terén tapasztalható különbségek. Sokak számára elsődleges tényező ezek mellett a hazai politikai klíma is.
A magyarok kivándorlásának fő okai
Egyensúly Intézet
Kozák Ákos hangsúlyozta, hogy az uniós országok között középmezőnyben vagyunk a 20–64 éves aktív populációban a külföldön munkát vállalók lakossághoz viszonyított arányát tekintve. Miközben szomszédunk, Románia messze vezeti ezt a rangsort.
A külföldön dolgozók hazautalásai terén viszont már az élmezőnyhöz tartozunk, a térség országai közül a második helyen állunk Románia után. Ez abból fakad, hogy a külföldön dolgozó 321 ezer magyar 2013 óta évente átlagosan a GDP 2-3 százalékának megfelelő forrást utalt haza, ami a Magyarországnak kifizetett európai uniós források összegével mérhető össze.
2016-ban érkezett a legtöbb hazautalás, elérve a bruttó nemzeti össztermék 3,6 százalékát, de ez a szám még a koronavírus-járvány idején, 2021-ben is a GDP 1,9 százaléka volt.
A külföldön dolgozó magyarok hazautalásának GDP-hez mért aránya
Egyensúly Intézet
A külföldön dolgozók hazahívására kidolgozott szakpolitikai javaslatcsomag szerint azért van szükség célzott forrásokat ilyen célra fordítani, mert a hazai munkaerőpiac hosszabb ideje rendkívül feszes – azaz nagy a munkaerőhiány, és alacsony a munkanélküliség –, amit a kedvezőtlen demográfiai folyamatok hosszabb távon is tovább rontanak.
Az Egyensúly Intézet modellszámításai arra vonatkoztak, hogy milyen feltételekkel és pénzügyi ráfordításokkal lehetne a külföldön dolgozó 321 ezres tábor 10 százalékát, milyenekkel a negyedét és esetleg a harmadát hazahozni.
Ezeket a ráfordításokat összevetették a GDP-re vonatkozó pozitív hatásokkal, ennek eredményeként pedig az jött ki, hogy szcenáriótól függően
300 és 1500 milliárd forint közötti GDP-többletet tudna hozni a magyar gazdaság számára a munkaerőpiacunkra való bevonásuk.
Előrejelzésük szerint 2028-ra a külföldön élő magyarok létszáma 770 ezerről 750 ezerre, míg hazautalásaik összege a GDP 2,2 százalékáról 1,4 százalékra fog csökkenni. A 2004 után elsősorban munkavállalási célból kivándorolt, aktív korú állampolgárok 10 százalékának hazatérése 2028-ig évi 0,02–0,12 százalékpontos, 25 százalék hazatérése 0,05–0,3 százalékpontos, míg 33 százalék hazatérése 0,06–0,45 százalékpontos növekedési többletet eredményezne – áll a javaslatcsomagban.
A hazatéréshez a legerősebb motivációs tényező az lenne, ha biztosítani tudná a kinti jövedelem közel kétharmadát a magyar munkaerőpiaci környezet. Ez esetben már jelentős számban megfontolnák, hogy hazatérjenek
– mutatnak rá a külföldön munkát vállaló magyarok körében végzett kérdőíves felmérés adatai.
Fontos lenne továbbá az atipikus foglalkoztatottság bővítése, a részmunkaidős pozíciók számának növelése, az 55 évesnél idősebb korosztály foglalkoztatottságának fokozása. Szintén sokat segíthetne a hazatelepülést segítő adópolitika kialakítása, valamint a városok bevonása a tartós munkaerőhiánnyal küzdő szektorokba való elhelyezkedés támogatásába, akár kampányokkal is.
Mi motiválná a hazatérést?
Egyensúly Intézet
Az Egyensúly Intézet azt javasolja, hogy a külföldön élő, hiányszakmákban dolgozó munkavállalókat foglalkoztató vállalatok kapjanak egyszeri hazatérési támogatásra és/vagy bérkiegészítésre fordítható támogatást, ha az érintettek vállalják, hogy meghatározott ideig Magyarországon fognak dolgozni. Az állam emellett ösztönözze adókedvezményekkel a külföldről hazatért magyar munkavállalók foglalkoztatását a hazai kkv-knál. Fontosnak tartják, hogy ahol csak lehet, az állam automatizálja a bürokráciát.
Ezek az intézkedések tehát mind-mind fontos elemei lennének a munkaerőpiaci feszültségek csökkentésének. A külföldön élők nagyjából öthatoda nem vagy legfeljebb a nagyon távoli jövőben tartja valószínűnek a hazatérést, ám mintegy 15-17 százalék azt tervezi, illetve elképzelhetőnek tartja, hogy a következő 5-10 évben hazaköltözzön – elsősorban őket célozhatnák meg az említett intézkedések.
