2021 óta egy magyar kormányrendelet referenciaárat állapít meg öt építési alapanyag, az osztályozott homok, az osztályozott kavics, az osztályozott homokos kavics, a természetes homokos kavics és a cement tekintetében. Ezenkívül e kormányrendelet kiegészítő bányajáradék megfizetésére kötelezi azon vállalkozásokat, amelyek e referenciaár felett értékesítik ezen anyagokat.
Az ukrajnai háború miatt több alkalommal meghosszabbították ennek a kormányrendeletnek az eredetileg a Covid–19-világjárvány időtartamára korlátozott hatályát. Másfelől egy másik kormányrendelet minimális kitermelési kötelezettséget vezet be az építőipari nyers- és alapanyagok kitermelésével foglalkozó bányavállalkozók tekintetében.
Az e kötelezettséget nem teljesítő bányavállalkozók azt kockáztatják, hogy elvesztik bányászati jogukat. Végül a bányászatról szóló törvény felhatalmazza a bányafelügyeleti hatóság elnökét, hogy az e két kormányrendeletben előírtakhoz hasonló intézkedéseket fogadjon el.
https://hvg.hu/360/20250721_hvg-kvotaado-banyajaradek-cementipar
Mivel az Európai Bizottság úgy vélte, hogy ezen intézkedések összessége korlátozza a letelepedés szabadságát, a Bírósághoz fordult. A Bizottság szerint többek között, mivel a referenciaár alacsonyabb a piaci árnál, a kiegészítő bányajáradék megfizetésére kötelezett vállalkozások nyeresége jelentősen korlátozott, olyannyira, hogy kötelesek veszteségesen működni – olvasható az Európai Bíróság közleményében.
A Bizottság továbbá azt állítja, hogy mivel e járadék elsősorban más tagállamokban letelepedett társaságok ellenőrzése alatt álló vállalkozásokat érint, a szóban forgó nemzeti szabályozás közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg.
Magyarország arra hivatkozik, hogy ezen intézkedések nem minősülnek a letelepedés szabadsága korlátozásának. Emellett úgy véli, hogy a kiegészítő bányajáradék olyan adó, amely semleges adózási kritériumon, nevezetesen az árbevételen alapul.
https://hvg.hu/kkv/20251209_GVH-versenyjogi-torveny-epitoipari-cegek-feldarabolas
Egyébiránt az a tény, hogy a kiegészítő bányajáradék fizetésére kötelezett vállalkozások többségükben más tagállamokban letelepedett társaságok ellenőrzése alatt állnak, a magyar piac szerkezetéből adódó sajátosság, minthogy az ágazatban a legnagyobb piaci erővel rendelkező vállalkozások külföldi tulajdonban vannak.
Ezért ítéletében a Bíróság részben helyt ad a Bizottság keresetének, és megállapítja, hogy a kiegészítő bányajáradék megfizetésének kötelezettsége a letelepedés szabadsága korlátozásának minősül
– olvasható a közleményben.
A Bíróság egyrészt megállapítja, hogy e járadék szükségszerűen kevésbé vonzóvá, sőt lehetetlenné teszi a letelepedés szabadságának gyakorlását, mivel alkalmas arra, hogy megakadályozza az annak megfizetésére kötelezett vállalkozások által megvalósított beruházások megtérülését. Másrészt az említett járadék, amely látszólag objektív elhatárolási szemponton alapul, de amely elsősorban és szisztematikusan más tagállamokban letelepedett társaságokra alkalmazandó, a társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
Más ügyektől eltérően jelen esetben az árbevétel nem a kiegészítő bányajáradék alapjának meghatározására, hanem kizárólag az e járadék megfizetésére kötelezett vállalkozások azonosítására szolgál – véli a bíróság, hozzátéve, hogy e járadék nem progresszív jellegű, mivel annak összege mindig az érintett anyagok tekintetében meghatározott referenciaár és azok eladási ára közötti különbség 90%-ának felel meg.
Az uniós jog szerint amennyiben az Európai Bíróság megállapítja a kötelezettségszegést, az érintett tagállamnak a lehető leghamarabb teljesítenie kell az ítéletben foglaltakat. Ha ezek után az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállam nem teljesítette az ítéletben foglaltakat, újabb, pénzügyi szankciók kiszabására irányuló keresetet indíthat.
