Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
Német és brit versenyjogi példákra, valamint az EU-s jogszabályokra hivatkozva jogi köntösbe bújtatott politikai fegyvert adna a kormány a Gazdasági Versenyhivatal kezébe a bánya- és építőipari cégek vegzálására írt, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által december 8-án benyújtott módosító javaslat képében.
A törvénymódosítás egy, a magyar jogrendben eddig ismeretlen eljárás bevezetése révén elvben alkalmas lehet arra is, hogy az állam a jelenlegi rendszer kegyeltjeinek, így különösen Mészáros Lőrinc és Szíjj László építőipari érdekeltségeit, vagy éppen a miniszterelnök édesapja, Orbán Győző bányászati tevékenységét szigorú kontroll alá vegye, és akár a cégcsoportjaik feldarabolására kényszerítse őket, de
a gyakorlatban inkább a külföldi tulajdonú építőipari szereplők elleni fellépés egy újabb eszköze lehet a kormány kezében.
A módosító javaslat lényege, hogy kifejezetten az ásványi nyersanyagok bányászatára és az építőiparra szabott versenyfelügyeleti eszközt épít be a versenyjogi törvénybe oly módon, hogy teljesen átszabja az egyik paragrafust. Ez eddig annyit mondott csak ki, hogy ha a piacelemzés vagy az ágazati vizsgálat piaci zavart tár fel, akkor a GVH versenyfelügyeleti eljárást kezdeményezhet, illetve tájékoztathatja az Országgyűlés feladatkörrel rendelkező bizottságát, ha a probléma versenyfelügyeleti eljárás révén nem orvosolható.
Ennek nyomán a GVH már gyorsított ágazati vizsgálat eredményeként is megállapíthat piaci zavart. Ha ennek eredménye szerint az adott ágazatban egy vállalkozás vagy vállalkozáscsoport „piacokon átívelő jelentőséggel” bír, és emiatt ugyan jogsértés nem állapítható meg, de a verseny jelentős mértékben és folyamatosan torzulhat vagy korlátozódhat, akkor versenyfelügyeleti eljárást kell indítani az érintett vállalkozással szemben.
A piac torzulása akkor tekinthető „jelentősnek és folyamatosnak”, ha az a gyorsított ágazati vizsgálat előtt legalább két éve folyamatosan fennáll, vagy ha az elmúlt három évben visszatérően előfordult.
A GVH-nak annak megállapításához, hogy az adott vállalkozás piacokon átívelő jelentőségűnek számít-e, vizsgálnia kell
- az adott vállalat piaci részesedését,
- a pénzügyi erejét,
- a vertikális beágyazottságát, illetve az egymással más módon összefüggő piacokon történő tevékenységét,
- a versenyben releváns adatokhoz való hozzáférését,
- azt, hogy a cég által nyújtott szolgáltatás vagy a forgalmazott termékek a fogyasztók és a gazdaság szempontjából alapvető jelentőségűek-e,
- hogy a partnerek és a fogyasztók mennyire vannak rászorulva az adott vállalkozásra,
- valamint a harmadik felek üzleti tevékenységére gyakorolt befolyását.
Ez a definíció erősen hasonlít a német versenyjogi törvényben használt fogalomhoz.
A módosítás nyomán a klasszikus kartell- és erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos ügyek, illetve az összefonódás-vizsgálatok mellett kifejezetten bekerül az építőipari és bányászati cégek elleni külön eljárás is, és három hónapos ügyintézési határidőt állapít meg ez utóbbiak esetében, amely két hónappal meghosszabbítható.
Beleírták a módosítóba azt is, hogy ha a gyorsított ágazati vizsgálat nyomán a fenti feltételek fennállnak, akkor a GVH köteles vizsgálatot indítani, magyarán a hatóságnak ebben nincs mérlegelési jogköre.
Oszd fel és uralkodj!
Az igazi feketeleves a vizsgálatból fakadó döntési eszköztárnál érkezik. A módosító ugyanis kimondja, hogy a GVH akkor is érdemi határozatot hozhat, ha a vizsgálat konkrét jogsértést nem állapít meg, viszont kimondja, hogy az érintett vállalkozás vagy vállalkozáscsoport piacokon átívelő jelentőséggel bír, és a magatartása hozzájárul a jelentős és folyamatos versenytorzuláshoz. Ebben az esetben a hatóság magatartási és szerkezeti változtatási kötelezettségeket írhat elő „a torzulás megszüntetéséhez szükséges és arányos mértékben”.
A GVH ez alapján a vállalkozás számára
- megtilthatja hogy cégcsoporton belül a saját ajánlatát kedvezőbben kezelje üzletfelei ajánlatánál,
- tájékoztatási kötelezettséget írhat elő az általa nyújtott szolgáltatás teljesítményéről, minőségéről,
- előírhatja, hogy saját ajánlatát tegye hozzáférhetővé a versenytársak számára is.
A legsúlyosabb szankció, amit a módosító javaslat kedvezményként tálal, viszont az, hogy
a GVH kötelezheti a cég tulajdonosait részesedésük részben vagy egészben történő eladására, vagy a céget vagyonának (tehát például kapcsolt vállalkozásainak) értékesítésére, amennyiben a fenti intézkedések nem lehetségesek, vagy a vállalat számára „aránytalanul nagyobb terhet jelentenének”.
A GVH-nak hivatalból folyamatosan ellenőriznie kell a fenti kötelezettségek teljesítését. A törvény az elfogadása és kihirdetése utáni harmadik napon lép hatályba.
Papíron Mészárosék is veszélyben lehetnek
Az elmúlt években a kormány minden eszközzel fellépett már a külföldi tulajdonú építőanyag-gyártók és építőipari cégek ellen. 2021-ben kivetette a 3 milliárd forint fölötti árbevételű cementgyártókra és kavicsbányákra a kiegészítő bányajáradékot, ami veszteséges termelésre kényszerítette az érintetteket – kivéve például Orbán Győzőt, akinek bányái olyan zsíros (értsd: túlárazott) állami megrendelésekhez jutottak, amelyek kompenzálták a kiesést.
Ráadásul mivel a járadék alapja a 2019-es pénzügyi év, így az olyan, újonnan alapított cementipari szereplőkre, mint a Bayer Construct által alapított, sóskúti székhelyű Lacházi Kavicsbányára nem is vonatkozik a rendelet. Ez önmagában az import növekedése felé terelte a piacot, miközben a kormányzat kimondott célja a hazai termelés erősítése. Mészáros Lőrinc például 2023 decemberében egy boszniai cementgyárat vásárolt meg, az onnan érkező importot szintén nem terheli semmilyen sarc.
A bányajáradékot 2022-ben kiterjesztették a tégla- és csempegyártókra is, olyan feltételekkel, amely szintén nem nagyon hagyott lehetőséget nyereség termelésére, az intézkedés nyomán az osztrák Lasselsberger tulajdonában álló Zalakerámia a legmodernebb kívánalmak szerint felszerelt, a 2010-es évek végén korszerűsített romhányi gyárát tavaly a romániai Kolozsvárra költöztette, míg a Zala megyében található tófeji üzemét idén nyáron bezárta.
A 2023-ban kihirdetett magyar építészeti törvény is tartalmazott olyan, piacellenes rendelkezéseket, mint például az építőanyagok exportjának korlátozása az ellátásbiztonságra hivatkozva, vagy a külföldi tulajdonú vállalatokra vonatkozó állami elővásárlási jog.
A mostani törvénymódosítás egy újabb fegyvert ad a kormány kezébe ezen szereplők ellen, bár cselesen hatósági eljárásnak álcázza a vegzatúrát. Elképzelhető ennek nyomán, hogy a Lázár János által a közelmúltban kipécézett Strabag (amely miatt Lázár még a közbeszerzési törvényt is módosítaná), a külföldi tulajdonú cementgyártók, mint a Holcim, a Duna-Dráva Cement, vagy a NER által nem favorizált hazai vállalatok olyan helyzetben találják magukat, hogy vagy gyakorlatilag üzleti titkokat kell megosztaniuk a versenytársakkal, vagy felszalámizzák magukat az Orbán-kormánnyal egy követ fújó GVH utasítására.
Nehezebben elképzelhető forgatókönyv, hogy a NER-oligarchák vertikálisan szintén erősen beágyazott építőipari cégei ellen íródott volna a törvénymódosítás, noha annak betűje szerint rájuk is minden további nélkül alkalmazható volna – egy ilyen fellépés minimum belső konfliktusok, de leginkább kormányváltás esetén valósulhatna meg.
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Reviczky Zsolt
