A Magyar Nemzet, úgy tűnik, konok harcot indított a kortárs magyar irodalom egyes irányzatai ellen. Legalábbis valami olyasmi ellen, amelyet ott irányzatnak vélnek. Az augusztus 26-ai lapszámban Barna T. Attila írt Nemzet és fiatal irodalom címmel jegyzetet. Az első mondat kijelöli a csapásirányt: "A fiatal költők, írók nagy része semmiféle közösséget nem vállal a nemzeti oldallal, ami magában hordja annak a veszélyét, hogy nem születik meg az új, egészséges nemzeti irodalom."

A tételmondat után a Barna T. szerint nemzetietlen posztmodern  ostorozása következik, illetve egy egyszerű levezetés a ma fiatal irodalmáról. Eszerint a "közismerten baloldali"  Esterházy-Kornis-Nádas  fémjelezte "posztmodern divat" mai követői sem tematizálásban, sem stílusban, sem világszemléletben nem szakadtak el a nagyoktól, mert így remélnek nagyobb publicitást a (balliberális) lapoktól, és még több ösztöndíjat a (balliberális) kulturális intézményrendszertől. "A fiatalok nekik írnak, nem az olvasóknak" - ítélkezik a cikk, s kimondatlanul, de a JAK (Fiatal Írók József Attila Köre), illetve a Szépírók Társasága fiataljaira gondol, hiszen az alakulásakor önmagát ezekkel szemben meghatározó FISZ-re (Fiatal Írók Szövetsége) mutat, mint olyan tömörülésre, amelyben "vannak azért nemzeti elkötelezettségű, ám eszközeikben posztmodern" írók.

A költő Barna T. Attila interjúalanyként is megszólalt a lapban (augusztus 8.). Itt is kifejti nézeteit arról, hogy a balliberális média hogyan hat az új magyar irodalomra. Barna T. Aczél Györgyöt is elhelyezi a mában: szerinte az "SZDSZ holdudvarához tartozó" posztmodern írók első nagy támogatója volt a kádári kultúrpolitika kulcsembere. Itt és most mégsem foglalkozunk az állítások politikai tartalmával, azt sem firtatjuk, a FISZ vajon mennyire örül annak, hogy Barna T. a haladó erők közé sorolja - ma már ők sem hangsúlyozzák szembenállásukat a JAK-kal -, vagy hogy Aczél mit szólt a posztmodernhez. Vizsgáljuk inkább az irodalmi vonatkozásokat!
A nemzetközi posztmodernnek évek óta vége, s idehaza is elmúlóban vannak a nyolcvanas évek. A Termelési regény híres első mondatához képest is ("Nem találunk szavakat.") sok minden történt már. A posztmodern és a nemzeti irodalom közé egyébként sem lehet éket verni, az csak a tudatlanok fejében azonos valamilyen kozmopolita lilasággal. Az irányzat egyik hazai alapregénye, Temesi Ferenc Por című kétkötetes műve a lehető legmagyarabb gyökerű, univerzuma az elképzelt alföldi város, Porlód (Szeged). Éppenséggel Esterházy Termelési regényét sem lehet alappal idegennek bélyegezni, s nemcsak azért mert egy magyar család regénye szövődik bele, hanem mert Esterházy beszédmódja nemcsak irodalmi, hanem nyelvtörténeti fordulat is. Hogy Kornis Mihály, Nádas Péter, Lengyel Péter posztmodernek-e, az minimum vitatható. Talán a nyolcvanas években indult Garaczi László, Kukorelly Endre, Németh Gábor inkább tartoznak oda, ám életművük Barna T.  szemléleténél árnyaltabb megközelítést igényel.

Lássuk a kortárs fiatalokat is. A kilencvenes évek fordulata a történetmesélés újrafelfedezése volt. Hogy csak a legismertebbeket citáljuk: Ficsku Pál kifejezetten  népi írónak nevezte magát, legújabb, Szakbarbárok című kötete címében nem lehet nem észrevenni a Móricz-parafrázist, Péterfy Gergely nemzedéki nagyregénye, a B oldal  is a hagyományos történetmondás felelevenítése, s Darvasi László is formátumos történetmesélő. A fiatal novellista, a sokszor Tömörkényre hivatkozó Cserna-Szabó András és a nagy sikerű Grecsó Krisztián Szentes illetve Szegvár helyi mítoszait dolgozza bele szövegeibe. Szerbhorváth György, Virág Gábor és Mirnics Gyula a vajdasági Symposion körétől indultak, novellisztikájuk nem értelmezhető a bácskai hagyomány nélkül. Ami a költőket illeti, Kemény Istvánnál letagadhatatlan Ady öröksége, Térey Jánosnál és az erdélyi Orbán János Dénesnél pedig szinte az egész magyar költői hagyomány a háttér.
A fenti felsorolásban nem szerepel minden és mindenki. Ám az ennyiből is világos, hogy a mai magyar irodalmat, amely szerencsére gazdagabb, életközelibb, izgalmasabb, annál, mint amilyennek a megosztó szemlélet feltünteti, nem lehet ósdi fogalomkészlettel megközelíteni. Érvényes eredmény csak érvényes szempontok alapján végzett elemzésből születhet. Amely előtt persze nem árt olvasni. 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!