szerző:
MTI/hvg.hu
Tetszett a cikk?

Szép, méltóságteljes, de nem több történelmi tablónál - így összegezhetők az első kritikák Koltai Lajos filmjéről, amelyet a Szemle zárónapján mutattak be. Az Index és a Népszabadság keményebb, a Népszava megengedőbb a filmmel és alkotójával. Összeállításunk az eddigi reakciókból válogat.

"Koltai Lajos elfogadta a meglevő, a rég létező, a másoktól használt filmnyelvet." - írja kritikájában Bikácsy Gergely a Népszabadságban (Pokol nélkül; NSZ, február 10.). Véleménye szerint a film épp abba a hibába esik, amelyet Kertész Imre precízen fogalmaz meg esszéjében. "Auschwitz előtti nyelven, az Auschwitz előtti fogalmakkal akarják rekonstruálni Auschwitzot - írja megvetően Kertész Imre A száműzött nyelv című esszéjében." - idézi Bikácsy a Nobel díjas írót.

Hősies vállalkozás
Jelenet a filmből
© Intercom
A kritikus így ír: "Koltai Lajos - több nyilatkozatából is tudjuk, de a film is bizonyítja - méltánylandó erőfeszítést tett, hogy elkerülje a sablonokat. Nagy művészi érzékkel és elképesztő (belső) szerencsével találta meg a lineáris elbeszélésmód egy lehetséges filmnyelvi módját, a pátosz elfojtását: e rövid, epizódsort adó, nem drámai elsötétedések, kiviláglások dedramatikus szerkezetet sejtetnek. Általában, ahogy elmegy a jelenet belső csúcsáig, de ott visszafog, megáll (...) - ezek a film saját, igazi szépségei és eddigi holokauszt-narrációtól részben eltérő sajátságai. (...) A Sorstalanság filmrendezője nem akarta azonban, meg sem próbálta szétzúzni vagy gyökeresen elvetni a filmnyelv másoktól is használt, hagyományos kliséit."

A kritikus "hősies vállalkozásnak" nevezi Koltai filmjét. Szerinte "az eleve lehetetlent - fikciós film Auschwitzról - ő sem bírta legyűrni, de minden tehetségével kísérletet tett rá."

Sztankóczy András a Magyar Hírlap február 8.-i számában keményebben fogalmaz: "Koltai Lajos első rendezése mérhetetlen tisztelettel követi Kertész Imre Nobel-díjas regényének a cselekményét, a könyv minden fontos jelenete benne van a filmben. Csak éppen a lényeg sikkad el: a stílus, a szemlélet, amely a regényt naggyá tette." Sztankóczy is kiemeli, mennyire nehéz - és problematikus - a regény nyelvét, majdhogynem a nyelvi dekonstrukció felé haladó mondatait képi eszközökkel megjeleníteni.

A kritikus összevetésre is vállalkozik: "(...) a filmben elcsigázott foglyok nehéz cementeszsákokat cipelnek, Köves Gyuri összeesik a teher alatt, a náci felügyelő talpra rángatja, megfenyegeti, és ő botorkálva, könnyezve tovább dolgozik. Kegyetlenség és szenvedés. De miként van ez a könyvben? '…a cementhordást minden kommandó, s szerintem teljes okkal (…), még magunk közt is alig-alig bevallható örvendéssel fogadhatja. Az ember lehajtja fejét, valaki nyakára helyez egy zsákot, azzal elballag a teherautóig, itt másvalaki leveszi róla, aztán egy szép nagy kerülővel (…) viszszabandukol, s szerencsés esetben még sorakoznak is előtte. (…) Már-már szinte biztatást, hogy ne mondjam, büszkeségfélét láttam a (német tiszt) arcán, s bizonyos szemszögből el kellett ismernem, végre is joggal: (…) kitartottam (…) mégpedig anélkül, hogy egyetlen újabb zsákot is elejtettem volna, s végső soron ez – be kellett látnom – végtére őt igazolta.' Ebből nem ad vissza semmit a film, helyette végigvezet azokon a tragikus paneleken, amelyek – remélhetőleg – már a tudatunkba égtek."

Sztankóczy, cikke végén így összegez: "A film alapján senki sem fogja érteni, miért kapott a könyv joggal Nobel-díjat."

Ellentmondó vélemények: Népszava, Index (Oldaltörés)


A Népszava kritikusa, Bársony Éva megengedőbb. A sorsától megfosztott fiú útja a megsemmisülésbe című kritikájában (február 9.) így ír: "A Sorstalanság olyan regény, amit a maga teljességében nem lehet filmre vinni. A nyelvében él, saját, egyszeri és megismételhetetlen univerzuma van. Távolságtartó, szikár, fájdalmasan ironikus. Koltai kitalálta magának a Sorstalanság című film saját nyelvét. A képek nyelvét, a tekintetek beszédét. A sorsától megfosztott Fiú képekben kivetített belső útját a megsemmisülésbe." Bársony Éva méltatja Pados Gyula operatőr képeit és a Köves Gyurit alakító nagy Marcell színészi jelenlétét: "Koltai csodát művelt egy kamaszgyerekkel, aki nagy színészeket megszégyenítő őszinteséggel járja végig a filmbeli utat, s akiből minden képen elősugárzik a csoda. Az a rémületes érzés fogja el a nézőt, hogy ez a gyerek a film végére, a táborban eltöltött egy év után többet tud a világról, mint az ősöreg bölcsek."

Ennio Morricone filmzenéjét jellemezve a Népszava így ír: "zenéje magányos, szép szólamokkal kísér végig". A világhírű filmzeneszerző munkáját egyébként a Népszabadság kritikusa így jellemez: "Morricone zenéje néha sajnos harsogóan feltolakodó, s mindig nagyon érzelmes. Szép, csendesebb dallamai is zavartak: rátelepedtek a filmre, melankolikusan szépet hazudnak a pokol nélküli lágerek pusztaságába."

Az Index Képeslapok Auschwitzból címmel közöl írást (február 9.); szabóZ nevű kritikusuk is azt rója fel Koltai filmjének, hogy nem vetin el az eddigi holokauszt tematikájú filmek sémáit. "Kertész Imre (...) azért lett Nobel-díjas, mert végre ki merte mondani, hogy a haláltáborok nem a pokolban épültek, hanem itt a szomszéd falu melletti tisztáson, a tejüzem szomszédságában, a főúttól nem messze. Ráadásul Kertész megpróbálta elmagyarázni, hogy a tragédiák és a felfoghatatlan szenvedés mellett Auschwitzban is létezett boldogság, mint mindenhol, ahol emberek élnek. Erre jön Koltai Lajos, Pados Gyula, meg Ennio Morricone, és 2,7 milliárdból újraforgatják a Schindler listáját."

A cikk kemény hangnemre vált: "(...) a képek gyönyörűek, a vizuális világ jól kidolgozott, a zene pedig magával ragadja a nézőket, csak hát ezt kis túlzással a Titanincról is elmondhatjuk, csak jó mesteremberek kérdése az egész."

A cikkiíró szerint "Kertész Imre regényében a holokauszt magától értetődő, amin egy kamasz fiú csak úgy átsodródik, és hiába beszélnek erről a filmben is, az egész hiteltelen lesz, ha a képeken gondosan be van állítva az aranymetszés, és a haláltábor reflektorai úgy ragyognak, mintha kristálycsillárokkal világítanák meg a barakkok közti sáros teret. Hiába mondja Kertész, hogy Buchenwaldban mi sem volt természetesebb, mint egy fejlövés, ha az apró tragédiákat is síró hegedű kíséri."

Történelemtanárok a filmről (Oldaltörés)

Az MTI történelemtanárokat kérdezett a Sorstalanság filmes adaptációjáról. Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke szerint a Sorstalanság nagyon fontos film, amely amellett, hogy művészeti alkotás, nagyon jól használható az iskolai oktatásban, a történelem- vagy magyarórákon.
   
Rámutatott: a történelem tanításában lényeges, hogy a politika eseményei mögött a háttérben megjelenjen az egyes ember, a mindennapok világa; a történelem ettől válik megélhetővé és megérthetővé.
   
Az oktatás szempontjából azt is hasznosnak vélte, hogy a filmben a diákok egy tizenéves kortárs szemével láthatják az eseményeket, és megdöbbenhetnek, mennyire más világban és más problémákkal élnek.
   
Az Etyeken, egy általános iskolában tanító történelemtanár szerint a filmet annál fiatalabb korban is meg lehet nézni, mint amikor a könyvet érdemes elolvasni. A film ugyanis műfajából adódóan könnyebben fogadható be; a kép és a hang együttes megjelenítése, egyáltalán a film a mai világhoz sok szempontból közelebb áll, mint
az olvasás - mondta.
   
Miklósi László szerint a diákok közül többek fejében meg kell forduljon, vajon ők hogyan cselekednének egy hasonló helyzetben.   

"Ha ezt elérte a film, akkor a legtöbbet tette, amit tehetett" -  mondta.
   
Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, aki a filmforgalmazó, az Intercom felkérésére oktatási segédanyagot készített a Sorstalansághoz, úgy vélte: már 13-14 éves kortól meg lehet nézni a filmet, a hihetetlenül intellektuális, nehéz nyelvezetű regény befogadására viszont csak később érnek meg a gyerekek.
   
Véleménye szerint a filmen nem a történelmi-dokumentarista, hanem érzelmi, lélektani, személyiségbeli hitelességet lehet számon kérni. Terméketlennek ítélte a könyv és a film közti azonosságok és eltérések aprólékos méricskélését, többi között a műfaji különbség miatt.
   
Egy történelem-tanárnő a vetítés utáni rövid beszélgetésen azt mondta: neki nagyon tetszett a film, többet adott a regénynél.   

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Szijjártó: Kikérjük magunknak, hogy Ukrajna kitiltotta a magyar miniszteri biztost

Szijjártó: Kikérjük magunknak, hogy Ukrajna kitiltotta a magyar miniszteri biztost

Meghalt Böröndi Tamás, a Vidám Színpad igazgatója

Meghalt Böröndi Tamás, a Vidám Színpad igazgatója

Egyelőre mégsem felügyelheti Lázár János a szabadkígyósi kastélyt

Egyelőre mégsem felügyelheti Lázár János a szabadkígyósi kastélyt