A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a Játékok felnőtteknek: nézni szabad, megérinteni nem! című cikkel kapcsolatban a következőket kívánta megjegyezni. Részlet a szerkesztőségünkbe érkezett levélből:

Múzeumunk évente több időszaki kiállítással mutatkozik be új és újabb témákat bevezetve és körüljárva. Egy-egy kiállítás célja nem feltétlenül az, hogy egy aktuális témát teljes mértékben körüljáron. Egy történeti kiállítás célja az, hogy az adott témát és korszakot viszonylag korhűen, tárgyakkal, enteriörökkel illusztrálja és átfogóan bemutassa, a teljesség igénye nélkül, elsősorban a nagyközönség számára.  A történész és a muzeológus nem mindig tud a valóságnak megfelelő kiállítást reprodukálni.

- Hogy miért nem sikerül még látványosabb és interaktívabb kiállítást készíteni?!

Az Utasellátó témaköre tulajdonképpen egy feltáratlan terület volt. Az anyagok nagy részét a volt Utasellátós dolgozók adták kölcsön illetve ajándékozták a múzeumnak. Az Utasellátó története idáig feltáratlan volt, ezt a hiányt szerette volna pótolni a kiállítás illetve az abból született könyv is. 

A babatündérhez” -  A budapesti játékkereskedelem története című időszaki  kiállításon több mint tíz múzeum és több mint tíz magángyűjtő anyaga látható. Többek között a győri Lemezárugyár játékai. Több enteriőrben és az 1950-60-as évek játékboltjában is megfigyelhetőek ezek a játékok, amelyek egész polcsort töltenek be. Egy muzeális intézmény nem feltétlenül piaci alapokon működő intézmény, mi nem vagyunk és nem is lehetünk játékbolt. A kiállítás szűk tere nem adott arra lehetőséget, hogy még több interaktív felületet felszabadítsunk. Remélem, nem lesz hiányérzete a leendő látogatóknak a jövőben. Sajnálom, hogy önöknek az volt. (...)

Török Róbert
történész-muzeológus
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum