Az UNESCO világörökségi helyszínei közé tartozó Maszada egy lapos tetejű hegy a Júdeai-sivatagban, amelyre Nagy Heródes király építtetett magának egy erődítményt még Kr.e. 37 és 31 között. Az első zsidó-római háború kirobbanása után azonban az építményt zsidó lázadók, az úgynevezett Sicariik foglalták el. Az ókori történetíró, Josephus Flavius beszámolói szerint az erődöt később a rómaiak vették ostrom alá, amelynek végül az időszámításunk szerinti 73-ban vetettek véget, mikor az építményben lévő több ezer zsidó lázadó tömeges öngyilkosságot követett el.

A sicariik történelmi örökségét őrző hely éppen ezért kiváló helyszínéül szolgál az olasz zeneszerző operájának, amelynek története a bibliai Nabukodonozor babiloni uralkodó jeruzsálemi fogságát és elbocsátását, valamint a zsidók Babilonba száműzetését meséli el. "A Verdi-operák közül valószínűleg a Nabucco kötődik leginkább a zsidó néphez, és a terület szimbolikus jelentőségű a zsidó történelemben. Ezért úgy véltük, hogy ennek a két dolognak az ötvözése plusz értéket ad ahhoz, amit csinálunk" - magyarázta Hanna Munitz, az Izraeli Opera igazgatója.

A szabadtéri opera ötlete persze hatalmas turisztikai lehetőségeket is rejt magában. "Soha még ennyi turista nem érkezett Izraelbe egy kulturális eseményre, mintegy négyezren jöttek emiatt az országba" - mondta Munitz, hozzátéve, hogy az egyhetes rendezvényt három évnyi szervezés előzte meg, és összesen 7 millió dollárba (1,6 milliárd forintba) került, amelynek jelentős részét a jegyek árából fedezték. 

A június 3. és 6. között megtartott öt teljes előadásra és a híres amerikai szoprán énekes, Jessye Norman közreműködésével megrendezett gálakoncertre szinte azonnal elkelt az összes jegy. Az előzetes tervek szerint jövőre Verdi egyik másik operáját, az Aidát is színre viszik a sivatagi közegben, remélve, hogy ez a különleges helyszín bekerül a világ operafesztiváljai közé.

A szabadtéri operaelőadások "szakértője", Daniel Oren karmester által vezényelt előadást 120 fős kórus, ugyanennyi színész, lovak, tevék, látványos világítás és pirotechnikai elemek tették emlékezetessé. Persze nem mindenki volt teljesen megelégedve a hallottakkal. Omer Somroni, az Izraeli Rádió zenekritikusa például az izgalmat hiányolta a felcsendülő dallamokból. "A legszívmelengetőbb és legfinomabb áriák nem tudtak teljesen érvényesülni" - utalt a hangerősítők hiányára, illetve arra, hogy a sivatagi szél sokat rontott a hangminőségen.