Tavaly augusztusban a budapesti Káva Kulturális Műhely, a Krétakör és az anBlokk levonult vidékre, hogy kísérletet tegyen az úgynevezett résztvevő színház megteremtésére. Két színhelyük Ároktő és Szomolya lett, mindkét falu megfelel azoknak a szociológiai kritériumoknak, melyek a kelet-magyarországi kistelepülésekkel kapcsolatban eszünkbe juthat. Ároktő 1200 fővel a megszűnt téesz után munkanélküliség sújtotta faluvá vált, a nagyobb városok – mint Miskolc és Debrecen – nincsenek elég közel ahhoz, hogy alternatívát nyújtsanak. A romák és nem romák megközelítőleg egyenlő arányban élnek a településen, ezért az elfogadás is nagyobb, mint például Szomolyán, ahol 20 százalékos a roma kisebbség.

Élet a színház után

„Ha megnő a tyúklopások száma, kisebb a tolerancia” – válaszol az ároktői polgármester asszony, Vargáné Kerékgyártó Ildikó a hvg.hu kérdésére arról, érezhető-e még az Új Néző projekt hatása a kelet-magyarországi falu hétköznapjaiban. A projekt ároktői résztvevői tavaly augusztus óta tudják, mi a tolerancia, de nehéz gyakorolni, ha elterjednek a lopások – fűzi hozzá a polgármester-asszony.

„Nagyobb a szegénység, a közmunkaprogramot is megváltoztatták központilag, így már kevesebb embernek tudok munkát adni, kisebb fizetésért” – meséli Vargáné Kerékgyártó Ildikó, aki törekszik arra, hogy a munkanélküli családokban legalább egy főnek 2-4 hónapra biztosítson állást. „A kormányváltás utáni rendeletmódosítások következtében most 60 főnek nem tudok már segíteni, és aki kap munkát, az is már csak rövidített munkaidőben dolgozhat, és a 45 ezer helyett csak 33 ezret tud hazavinni havonta” – számol be a jelenlegi helyzetről a hivatalnok.

Az Új Néző közösségi programjai során felszínre kerültek az ároktői hétköznapok kihívásai. „Még a sárgarépát is riasztózni kell” – panaszkodott akkoriban az egyik lakos a lopásra. Munka már akkor is kevés volt, az ajánlatokból válogatni nem lehetett: nem mindenki hajlandó csatornákat tisztítani, vagy sírokat gondozni - derül ki a kisfilmből, amit az Új Néző projektről készült. „De ha beindulna a gyógynövény-csomagoló üzem a régi iskolában, megoldódna a legtöbb probléma” – bizakodtak az asszonyok.

A gyógynövény-csomagolóra kiírt pályázatot azóta sem bírálták el, de tűkön ülve várják a postát a hivatalban. „Megtorpant a pályáztatás az Új Széchenyi Terv miatt, most benyújtottunk egy hiánypotlást, és reménykedünk benne, hogy hamarosan érkezik a válasz” – mondja Vargáné Kerékgyártó Ildikó. Ha beindulna az üzem, az összesen 22 főnek biztosítana megélhetést. „Már most háromszor annyian jelentkeztek a pozíciókra, a betanítás folyamán fog kiderülni, ki lesz alkalmas a munkára”. A szerencsések OKJ-s képzést kapnának, a falunak pedig három éve lenne arra, hogy a gyógynövény-csomagolóból önjáró vállalkozást építsen fel, addig állami támogatással működne.

"Kocsiban nem tudok töltött káposztát főzni"

Addig is újabb felvillanyozó eseménnyel múlathatják az időt. „Újra jönnek forgatni a faluba, úgyhogy most mindenki izgul. A gondokkal sem törődnek addig” - mondja Vargáné Kerékgyártó Ildikó. Takács Gábor felvilágosít minket, hogy ez már nem az Új Néző projekt, "azt egy egyszeri alkalomnak terveztük" - mondja Takács.

Az Új Néző projektet az amerikai Trust alapítvány finanszírozta 80 százalékban, a 10 milliós büdzsé fennmaradó részéhez pedig az Nemzeti Kulturális Alap és a résztvevő műhelyek járultak hozzá. Kétszer két hét állt a három szervezet rendelkezésére, hogy véghezvigye a kísérletet.

„A projekt célja nem az volt, hogy messiási szerepben tetszelegjünk, és ezüsttálcán kínáljunk megoldást a helyi problémákra” – meséli Takács Gábor, a Káva Kulturális Műhelytől. „Csupán arra szerettünk volna választ kapni, hogy lehet-e színházi keretek között egy olyan fórumot létrehozni, ahol az embereket közvetlenül érintő problémák egyáltalán felszínre kerülhetnek” – folytatja Takács. Ezért volt szükség a színházas „berkeken” kívül társadalomkutatókra is tanácsadóként. „Az AnBlokk Műhelye volt segítségünkre abban, hogy a szociológiai jelenségeket ne laikusok módjára kezeljük” - teszi hozzá.

A színház tehát, ami alapvetően a játékról szól, Ároktőn és Szomolyán véresen komoly témákat dolgozott fel, és furfangos módon vonta be a falusiakat saját életük dramaturgizálásába. Először meg kellett nyitni a kapukat feléjük, majd egy olyan történettel előállni, mely mindenkit érint. A Menyegző című előadással kezdődött a sorozat, repkedtek a játék húszezresek, rophatta boldog-boldogtalan a menyasszonnyal, Edittel, akit Viktor vett feleségül. A párt Vargáné Kerékgyártó Ildikó adta össze.

A lagzi után jött a kijózanodás: a friss házaspárnak el kellett döntenie, mire költik a menyasszonytánccal összeszedett 540 ezer forintot: kocsira vagy házra? A színházi előadások konzultációs szüneteiben a falu lakói oda sorakozhattak, ahova a szívük, vagy eszük húzta őket, ugyanis nekik kellett a színészek szájába adni a diskurzust tápláló érveket. „Gyereket csinálni lehet autóban, de nevelni nem” vagy „kocsiban nem tudok töltött káposztát főzni” - szólt Edit verziója, aki lakást szeretett volna venni a pénzen.

Viktor ellenállt, és maga köré gyűjtötte a férfiakat, akik a mobilitás mellett az autó presztízsértékét hozták fel. „Érdekes, hogy a racionális érveket a nők, az emocionálisakat pedig a férfiak hozták fel” – meséli az ároktői egy hétről szóló videóanyagban az egyik színész. A parázs vita után nyugovóra tértek a színészek és a falusiak, a következő nap viszont újabb fordulatot hozott Edit és Viktor történetében: a feleség engedett férjének, így kocsit vásároltak a pénzen. Az autó azonban pár nap után totálkárosra tört.

Egy élethelyzet, ami a falu iskolájában berendezett ad-hoc színházteremben felkorbácsolta a kedélyeket. A kifizetetlen számlák, a rokonok nyakán élő fiatal pár, a hirtelen jött terhesség egy-egy szappanopera forgatókönyvét überelő jelenet, mellyel azonosulva a résztvevők a világot jelentő deszkákra merészkedhettek.

„Este … újabb előadás volt…tovább szőtte Edit és Viktor egyre komolyabbá, életszerűbbé és drámaivá váló történetét, ugyanis szembekerültek az adósságokkal és a rokonokkal is. …a téma is kezdett egyre közelebb kerülni hozzám, így kezdtem felszólalni én is a véleménykimondó pillanatok alkalmával” – szól a 17 éves Jana élménybeszámolója blogján az Új Néző projektről. A fiú nem csupán a színházasdiban vett részt aktívan, de kiélhette írói ambícióit is, ugyanis felkérték, hogy állítsa össze a falu 12 pontját Petőfi nyomán.

12 pont a közösségi életért

„Beethoven egyik szimfóniájára elkezdtünk agyalni, mi lehetne a 12 pont szövege. Noha kezdetben az eredeti alapkoncepciót használtuk, de Petőfjé (sic) tele volt politikai utalásokkal, ami a való világra már nem nagyon érvényes, így a jelenlegi helyzeten kellett gondolkodni… Amikor ezen beszélgettünk akkor tényleg olyan dolgok ötlöttek az eszünkbe, ami jó lenne, ha megvalósulhatna Ároktőn, amivé jobbá lehetne tenni, vagy sokkal összetettebb közösséggé, kevesebb klikkesedéssel” - vallotta a fiú.

Tavaly nyár végén az ároktőiek közelebb kerültek egymáshoz, nyitottabbak lettek egymás problémáira, az Új Néző hatására kitörtek a hétköznapok kilátástalanságából és felfedezték újabb oldalukat, sőt még tehetségüket is megvillanthatták.

"Janára mindenki emlékszik" - meséli Takács, "de a tanárok és a helyi polgárőrség vezetője is aktív volt." Kalóz Attila többször is megszólal a kisfilmben, elmesélve például, hogy "a polgárőrökre mindenki haragszik, akitől loptak, az azért, aki lopott, az meg azért". A férfi lelkesen követte a Káva, Krétakör és anBlokk társulatot, amely a romák és a nem romák együttélését jelölte meg fókuszpontként, és még a szomolyai előadásokra is ellátogatott cigány feleségével.