"A könyv első részét már évekkel korábban megírtam, de csak nyugdíjba vonulásom után, 2009-től volt időm, energiám a könyvre koncentrálni. Régi szándékom volt családom történetét közreadni: a könyv átfogja a magyar történelmet a kiegyezés korától (édesanyám nagyapja, Szakasits Ferenc akkor született) egészen napjainkig" - mondta Schiffer Péter az MTI-nek.

A kötet műneme regény, Schiffer Péter szerint ezért nem is volt szüksége kutatásra. Mint megjegyezte, azért sem memoár vagy családtörténet, mert nem arra volt kíváncsi, mi történt a valóságban, hanem arra, miként élnek tovább a történetek a legendák szintjén.

"Ez az én életem regénye, az elbeszélő azt meséli el, mi történt a főhőssel, annak szüleivel, nagyszüleivel, barátaival" - magyarázta a szerző a szokatlan elbeszélői alapállást, az egyes szám második személyt. Schiffer Péter kiemelte: a saját szüleiről szóló részt volt a legnehezebb, érzelmileg leginkább felkavaró megírni. Felidézte, hogy szülei, nagyszülei részt vettek a háború- és németellenes mozgalomban, 1950-ben az ÁVH letartóztatta édesapját, Schiffer Pált, és nagyapjával, Szakasits Árpáddal együtt el is ítélték őket. A magára maradt családot, az édesanyát, Szakasits Klárát öt gyermekével kitelepítették Debrecenbe.

A száműzöttség éveire emlékezve a szerző kitért arra, hogy Budapestről előbb Debrecenbe, majd Komádiba került nagyobbik testvérével. "Intézetbe kellett mennünk. Édesapámat 1944-ben Dachauba hurcolták. Gyerekfejjel azt éreztem, Komádi volt a mi lágerünk" - tette hozzá, felelevenítve az ottani nevelők, gyerekek kíméletlenségét, kegyetlenségét. Mint fogalmazott, gyerekfejjel a berni tanulóéveket sem érezte jutalomnak, mert szerettek volna régi barátaik között lenni, és nem egy idegen országban. Schiffer Péter a bölcsészettudományi karon diplomázott, majd a jogi, később a közgazdaságtudományi egyetemem tanított. A rendszerváltás után több kereskedelmi bankban töltött be fontos pozíciót, 2004-től pedig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) főigazgató-helyettesként dolgozott.

Családregény

Stiller Ákos

"Nem állt szándékomban a rendszerváltás időszakát megírni, de azért fel-felvillantottam epizódokat belőle. Inkább a fiamra koncentráltam, hogy ő miként változott abban az időszakban" - fogalmazott. A rendszerváltás a szülei révén is szerepet kap a kötetben; mint Schiffer Péter elmondta, bemutatja, hogyan foszlottak szét édesapja ifjúkori álmai a modern demokráciáról 1990 után. A könyvben a szerző az ismert családneveket megváltoztatta, a Szakasits-, Schiffer- és a Hajnal-Murányi-család Schön, Dőry és Esti néven szerepel. Erre a szerző szerint azért volt szükség, hogy még jobban eltávolítsa a szöveget a tényregény műfajától.

"Ez egy rendhagyó regény, amelyben többé-kevésbé valós események vagy azoknak sajátos tükröződése olvasható erősen szubjektív szempontból" - szögezte le. Mint elmondta, édesapjával, nagyapjával és fiával is sokat beszélgetett a múltról, ezért az ő nézőpontjuk is tetten érhető a szövegben. "Ötéves unokám is folyton a múltról kérdez, én meg elmesélem neki, mi történt a nagyszüleivel, szüleivel. Ha ezeket a történeteket nem ismerik, nekik sem lesz saját történetük" - vélekedett a szerző.