Szabó M. István
Szabó M. István

"Két magyar gazdaságpolitikus beszélget. Azt mondja az egyik a másiknak: Szerintem az jó ötlet volt, hogy az államkincstár-aukciót a Vaterán csináltuk. Erre a másik: De az nem, hogy nem állítottunk be minimálárat…" Az ilyen (és a másmilyen) politikai humorról, a Kőhalmi-féle abszurdról, valamint egy moszkvai stand-up castingról is beszélt a hvg.hu-nak adott interjúban Litkai Gergely.

hvg.hu: Téged humoristaként ismernek leginkább, de kezdhetnénk máshonnan?

Litkai Gergely: Felőlem…

hvg.hu: A Comedy Central vezetőjeként mennyire a saját sikered az, hogy ha ma a harmincas korosztályban szóba kerülnek a rajzfilmek, akkor az egyébként komoly emberek is egymásra licitálva, röhögve mesélik a kedvenc South Park és a Family Guy jeleneteiket?

L. G.: Nekem ez duplán jó visszaigazolás. Egyrészt mert abban, hogy ez így működik majd, az elejétől fogva nagyon hittem. Másrészt pedig, amikor elindítottuk a csatornát, sok olyan sorozatot vállaltunk be, amire kereskedelmi, vagy más kábelcsatornákon azt mondták, hogy Magyarországon ilyet soha senki nem fog nézni. Az egész „adult animation”-ön, vagyis felnőtt animációs műfajon ilyen billog volt. Páran kipróbálták az ebben a műfajban pionírnak tekinthető Simpson családot, de a dolog nem működött, nem volt sikeres. Talán azért, mert nem tették be főműsoridőbe, mint Amerikában vagy Németországban. A Comedy Central így élt a lehetőséggel, hogy a Foxtól az ilyen tartalmak nagy részét megvásárolja, és azóta is olyan jó a kapcsolatunk, hogy az új animációik rögtön bekerülnek a mi műsorstruktúránkba is.

©

hvg.hu: Miért megy az jól a nálatok, ami a kereskedelmi csatornán biztosan kiverné a biztosítékot?

L. G.: A tematikus kábelcsatornákkal szemben szerintem mások az elvárásai a nézőknek, mint egy országos kereskedelmi csatornával – igaz, könnyebben el is kapcsolnak onnan. A Comedynél ráadásul az indulás előtt készíttettünk egy nagy kutatást arról, hogy ki, mikor, mit nézne szívesen a műfajban, hogy milyenek a magyarországi humorpreferenciák. Ez alapján raktuk össze az egész műsorstruktúrát, és nincs is más titok. Legfeljebb az, hogy mi nem nagyon kötünk kompromisszumokat. Ugyanakkor a csatorna sikeréhez az is hozzátartozik, hogy tényleg nagyon komolyan vesszük a médiatörvény előírásait. Ha egy műsor egy kicsit is durvább tartalmú, azt este 9 vagy 10 előtt nem engedjük adásba. Szerintem nem kell feleslegesen konfrontálni a nézőket, mert akinek bejön a South Park, az este 10 után úgyis megkapja.

hvg.hu: Ha ez a felnőtt animációs műfaj ilyen jól megy, hogyhogy nincs még belőle magyar gyártású?

L. G.: Ez bonyolult kérdés. Mi bebizonyítottuk, hogy lehet ilyen tematikus csatornát jól csinálni, mert az első évben nullszaldósok voltunk, azóta pedig egy jól prosperáló vállalkozássá váltunk. De közben a hasonló próbálkozások, mint a Humor1 és a Poén csatorna gyorsan megbuktak. Nagyon észnél kell lenni, mert nem lehet mindenre lőni és ráugrani pusztán meggyőződésből még akkor sem, ha megy a szekér. Hazai gyártás, bár költséges, éppen mostanra már van is. Illetve lesz, mert januártól elindul az első, egyelőre tíz részes animációs projektünk. És Ubul a sorozat címe, megpróbáljuk külföldön is, más Comedy csatornáknak eladni. Ha ez bejön, akkor a bevételeiből beindíthatunk egy hazai termelő tevékenységet is. De ilyesfajta expanzióba egyébként a Susogós Mackók is belekezdett, azt Oroszországban vezetjük be.

©

hvg.hu: A panelház és a medve nyilván ott is jól dekódolható, de hogy jön ide Oroszország?

L. G.: Annyira beváltottuk az amerikai tulajdonos reményeit, hogy foglalkozhattam a lengyel piaccal, és az oroszoknál is én intézem a csatornaindítást.

hvg.hu: Mennyire transzformálhatók az itthoni tapasztalataid?

L. G.: A saját gyártású műsorok közül az egyik legfontosabb a stand-up, ami nálunk a Comedy Central bemutatja néven fut. A klubszervezés során elég sok tapasztalatot szereztem itthon, ezt próbáltam kamatoztatni. A lengyeleknél ez egy kicsit hendikepesen indult, mert ott ez a műfaj még nem annyira magától értetődő, de a helyi állami televízió azért már megvette az első szezont.

Oroszországban castinggal kezdtünk, épp azokban a napokban voltam emiatt Moszkvában, amikor a parlamenti választások után a legélesebb volt a tüntetések miatt a helyzet. Ettől még simán egy olyan srác nyert, aki amellett, hogy a tüntetésről ugrott be, egy Monty Python színvonalú monológot adott elő. Egy iPad segítségével bemutatta és kommentálta, amint Putyin és Medvegyev a tollaslabda sportot népszerűsítik az orosz népnek.

hvg.hu: A putyinos jelenetek azért biztosan nem kerülnek majd be az állami tévébe. De ennél sokkal jobban érdekel: mi az oka, hogy a dumaszínházas és/vagy Showder klubos előadók szinte kínosan kerülik a mélyebb politikai témákat, ha úgy tetszik, a politikai humort?

L. G.: Nem mintha nehéz volna fogást találni rajta, de azt is látni kell, hogy egyre nehezebb megtalálni a politikai történések humorra átírhatóságának azt a szintjét, amin képesek nevetni az emberek. A politikával tele van mindenki hétköznapja, és ha eljönnek az emberek szórakozni a New Orleansba, a Godot-ba, bármelyik stand-up klubba, vagy csak a tévé elé leülnek, akkor kikapcsolódni akarnak, nem pedig Orbánról, Lázárról meg Matolcsyról hallani. De – miközben a politikai humor Magyarországon platformfüggő – az is kétségtelen, hogy ez egy nehéz műfaj. Nagyon keveseknek megy ez ma jól, és kevesen is művelik. De Bödőcs szilveszteri műsora a Rádiókabaréban idén is elképesztően jó lett.

©
Az szerintem egyébként rossz volna, ha megpróbálnánk ezt az egész őrületet valahogy még felülmúlni. Legfeljebb az a választási lehetőség van, hogy olykor más megvilágításba tesszük ezeket a dolgokat. Amikor én azt mondom a színpadon, hogy „Amikor a Fidesz köztárasági elnököt keresett, döntenie kellet, hogy fej vagy írás. És ők végül a fej mellett döntöttek” vagy azt, hogy: „Gyurcsány Ferenc volt az utolsó miniszterelnök, aki tudta, mikor hazudik”, akkor az emberek érzik, hogy ezek nem olyan durva poénok. Egy másik dimenzióban szólalnak meg, nem rátromfolni akarnak a sok baromságra.

hvg.hu: Mi van akkor, ha a visszajelzés erre mégis az, hogy amit mondasz, túl meredek?

L. G.: Én alapból is inkább kísérletező típus vagyok. Mindig is amolyan „trial by error” alapon álltam ki a színpadra, mert hiszek abban, hogy mindig van a közönségben legalább egy lelki társam, aki azt gondolja, hogy az, amit éppen akkor mondok, humoros. Persze, mindig ki kell szolgálni a közönséget, de azért jó érzés a határokat feszegetni és meredekebb témákat is kipróbálni. Ilyen például a halál. Hogy miközben a nézők ott vacsoráznak, be lehet mondani, hogy minek örülnek, hisz mind meg fognak halni. És hogy miért érdekli őket a világvége, hisz abban csak az az előnyös, hogy nem kell azzal foglalkozni, hogy ki jön el a temetésünkre. Meghökkentő lehet, de működik.

hvg.hu: A szezont beharangozó egyik plakáton az látható, hogy Hadházitól Bödőcsön át Aranyosiig ül az RTL-ből jól ismert társaság az Utolsó vacsora parafrázisán, de te vagy középen, és így mindenki hozzád igazodik. A stand-uposoknak most pontosan mije vagy: koordinátora, producere, atyai jóbarátja?

L. G.: Aki igényli, akár mindegyik egyszerre. De valójában leginkább koordinátori szerepeket viszek.

hvg.hu: Szépen mutat kifelé, hogy egy nagy, boldog család vagytok, de ki-kivel (vagy kivel nem) szeret együtt dolgozni?

L. G.: Inkább humor-irányvonalak vannak, ami körül így-úgy sűrűsödünk. Vannak, akik a nép lelkéhez közel állók inkább, és vannak, akik pedig a saját lelkükhöz emelik fel a népet. Az utóbbi szerintem az üdvözítőbb, de azért nagy törésvonalak nincsenek. Mindenki felmérte a terepet, és inkább jó irányba hatnak ezek a különbözőségek, főként a fellépések előtt.

Amit én szeretek - és ez a privát ízlésem - az a Kőhalmi-féle abszurd vonal, ami sokkal jobban megmutatja a dolgoknak a lényegét, mintha most azzal foglalkoznánk, hogy mit csinál az aktuális Anettka. De mindig próbálkozunk új dolgokkal is: jól működik a duma jam, ami a színpadi improvizáció, de Zolinak van vetítése Szentes-környéki kártyanaptárakból, Bödőcsnek és Beliczainak pedig egy közös estje, amiben egy best of Youtube válogatás is szerepel. 

©

hvg.hu: Ha például KAP - Kovács András Péter -  új szövege mondjuk nem sikerül túl jól, van, aki ezt megmondja neki?

L. G.: Pont ő az, aki úgyis tudja, ha nem mondja neki senki. És épp ő az, aki egyébként sem akar soha semmit megúszni. A bevett gyakorlat szerint a kollegák megmondják egymásnak, szemtől-szembe, ha valami nem tetszik, valami nem kerek. De azt is, hogy mi, miért nem volt jó, és hogyan lehetne azt szerintük jobbá tenni.

hvg.hu: A saját poénjaitokon elsőre ti nevettek még?

L. G.: Én akkor szoktam a legnagyobbat. Jól el tudunk szórakozni, ami azért nagyon veszélyes, mert amikor párokban dolgozunk és ötletelünk, az lehet félrevezető is. Egyedül nagyobb az önkontroll, párban pedig lehet, hogy mi sírunk a nevetéstől, és azt gondoljuk, hogy majd a közönség is nagyon jókat fog rajta szórakozni, de ez olykor csalóka. Hadházival dolgoztunk nemrég a gazdaságpolitikusok titkos életén. Ott született meg az, hogy „Két gazdaságpoltikus beszélget. Azt mondja az egyik a másiknak: Szerintem jó ötlet volt, hogy az államkincstár-aukciót a Vaterán csináltuk. Erre a másik: De az nem, hogy nem állítottunk be minimálárat, és így mindent megvettek 120 forintért, ráadásul nekünk kell állni a postaköltséget is.” – Lefordultunk a székről, vinnyogtunk úgy röhögtünk, aztán amikor előadtuk, a közönség csak ült némán.

hvg.hu: Korábban megtehetted volna, a Showder Klubban mégsem léptél kamera elé.

L. G.: Nekem nem hiányzik, és voltaképpen csak azt eredményezte, hogy én továbbra is normális ember tudtam maradni. A kollégáim meg akármennyire is tiltakoznak ellene, és akármennyire is az a Showder Klub szlogenje, hogy „Ha elege van a celebekből”, mára pontosan olyan celebek lettek, mit az X-faktor szereplői. Csak tartósabbak. És olyanok, akik sokkal inkább a saját bulvárújságukká váltak a színpadon, semmint kiszolgáltatták magukat a sajtónak.

©
Egyébként meg, ha az időm és az energiám engedi, vállalok fellépéseket is, és a saját csatornánkon is megjelenek időnként. Az is igaz, hogy a Comedy Cental bemutatja kicsit más rugóra jár, mint a Showder Klub. A fő csapás a friss fellépők bemutatása, de nálunk az újak mellett  a humor klasszikusai is feltűnnek. Laár Andrásra vagy Sándor Györgyre nagyon büszkék vagyunk. Ahogyan arra is, hogy Hajós legutóbbi műsora az egyik legviccesebb produkciója volt, amit valaha is a tévében csinált. Mi valahogy próbáljuk ezt a hazai humort dokumentálni.

hvg.hu: A 2011-es évbe, egy rögtönzött összefoglalóba nálad mi fér bele?

L. G.: Az biztosan, hogy én például még azelőtt végtörlesztettem, hogy kormányzatilag felülírták a pénzügyi törvényszerűségeket. Inkább nem számoltam ki, hogy mennyit buktam emiatt, de azt határozottan érzem, hogy nem voltam nyertese a gazdasági szabadságharcnak. Másrészt úgy érzem magam, mint aki földrengéskor ül fel a vidámparkban a hullámvasútra, és rendkívül nehezen talál kapaszkodót, mert minden fundamentum remeg. A vonatkoztatási pontok váltak bizonytalanná, így nehéz megítélni, hogy mikor vagyunk fejjel lefelé és mikor vagyunk egyenesben. A legzavaróbb a nagyvonalúság hiánya, nem jó, ha valaki bármit megtehet, akkor bármit meg is tesz.

hvg.hu: És a jövő évibe?

L. G.: A fölös energiákat most arra fordítom, hogy áprilisban megnyílhasson a saját, külön bejáratú dumaszínházunk. Sok klubban megfordultam Európában, a spanyoloktól is ellestem pár ötletet, de szeretnék bevezetni improvizációs, és ahogy Londonban a Comedy Store-ban működik: karbantartó tréningeket. Fejleszteni kell a beszédtechnikát és a színészi képességeket, ez a szakma adóssága.

hvg.hu: Vegyük úgy, hogy az egyszemélyes műfajt kipipáltad. És az a korábbi terved hogy áll, hogy ki kell zökkenteni a kabarét abból az állapotából, hogy még mindig Rejtő Jenő jelenetei adják a viszonyulási pontot?

L. G.: Bereményi Géza és Kálomista Gábor megpályázta a Tháliát és a Mikroszkóp Színpadot, én állítottam össze a pályázat kabarés részét. Nyertek, így megkértek, hogy művészeti vezetőként segítsek majd a működtetésben is. Azt vállaltuk, hogy a Mikorszkópon modern kabarét készítünk, és megpróbáljuk behozni azt, ami az elmúlt évtizedekben, de főként az utóbbi 20 évben ebben a műfajban elmaradt. Rajta leszek!

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Margaritisz Szhinasz: Auschwitz, az emlékezésen túl

Margaritisz Szhinasz: Auschwitz, az emlékezésen túl

Már majdnem minden negyedik ember szavazott Borkai utódjára

Már majdnem minden negyedik ember szavazott Borkai utódjára

Rakoncátlan lázadóból lett alkancellár az osztrák zöldek vezére

Rakoncátlan lázadóból lett alkancellár az osztrák zöldek vezére

Így magyarázzák, miért rúgta ki Kásler a Szent Margit Kórház főigazgatóját

Így magyarázzák, miért rúgta ki Kásler a Szent Margit Kórház főigazgatóját

Már februárban lehet új EU-s költégvetés

Már februárban lehet új EU-s költégvetés

Bezárnak a Mekik és a Starbucksok Kínában az új vírus miatt

Bezárnak a Mekik és a Starbucksok Kínában az új vírus miatt