A "művészetek és csodák kamrájának" nevezett főúri gyűjteményekben a reneszánsz és a barokk korban olyan tárgyakat gyűjtöttek össze, amelyekről azt gondolták, hogy az akkori idők összes tudását képviselik. A Habsburg-ház tagjai a késő középkorban alapozták meg rendkívüli arany- és ezüsttárgyakból, egzotikus ritkaságokból álló saját gyűjteményüket, és a 19. századig bővítgették a kincsestárat.

A bécsi Kunstkammerben találhatóak hegyi kristályból készült, valamint rinocérosz-szarvval díszített serlegek, óraművek és más mechanikus szerkezetek, de drágakövek, korallok, és cápafogak is. Ez utóbbiról azt gondolták néhány száz évvel ezelőtt, hogy azok sárkányfogak.

A jelenleg a bécsi Művészettörténeti Múzeum gyűjteményébe tartozó Kunstkammert még 2003-ban zárták be, felújítás miatt. Az újból megnyitott kincsestárban most az egykori főúri gyűjtemény több mint kétezer darabját csodálhatják meg a múzeumlátogatók. A gyűjtemény teljes állománya ennél is nagyobb, összesen mintegy nyolcezer darabból áll.

Hosszú idő után először látható a gyűjtemény legértékesebb darabja is, egy arany szobrokkal ékesített, 26 centiméter magas reneszánsz sótartó. A Saliera (sótartó) néven ismert asztali díszt Ceres - a földművelés római istennője - és Neptun - a tenger istene - aprólékosan kidolgozott szobra díszíti. Benvenuto Cellini olasz mester készítette 1540 és 1543 között, I. Ferenc francia király megrendelésére.

A rendkívüli ritkaságot 2003-ban ellopták a bécsi múzeumból, és csak 2006-ban került elő. A betörő egy riasztóberendezéseket árusító cég alkalmazottja volt, aki a felújításhoz felállított állványzaton felmászva, egy ablakon át hatolt be a múzeumba. A műkincset elrejtette és tízmillió eurót követelt érte. Végül 2006-ban feladta magát, miután egy köztéri kamera felvételén azonosították mint lehetséges elkövetőt.

A Salierát megkerülése után 2006-ban kiállították, de csak rövid időre. A viszontagságok során megsérült műtárgyat azóta restaurálták, így a közönség most újra eredeti pompájában csodálhatja meg.