Néhány hónappal az első, Frank című lemezének boltokba kerülése után adott interjút egy magazinnak Amy Winehouse, ám mivel a lap szerkesztője nem gondolta, hogy az énekesnőnek kinéz bármiféle karrier is, nem jelent meg a beszélgetés – egészen pár nappal ezelőttig, amikor a Huffington Post leközölte azt. Az interjút készítő John Marrs újságíró szerint Amy ekkor élete jó szakaszában volt: még nem drogozott, egészséges súlya volt, beszédes volt és nem volt teli tetoválással.

Az akkor még mindössze 20 éves énekesnő gyerekkoráról is beszélt: "Sosem szerettem, ha megmondják, mit csináljak. Nem voltam idióta – okos lány voltam, de néha csináltam hülyeségeket, például loptam a szupermarketből, mert a barátnőim azt mondták. De amúgy jó tinédzserlány voltam". Amikor gyerekkori bálványairól kérdezték, elmondta, hogy régen Snoopy és Bart Simpson barátnője akart lenni, majd később Michael Jackson és Madonna volt a példaképe, de zenei ízlését leginkább az határozta meg, hogy rengeteg jazzt hallgatott.

AP

Bár zenéje mellett kirívó stílusa miatt is ismertté vált, a 27 évesen televarrt testű Amy fiatalabb korában még visszafogottabb volt: "Három tetoválásom van, mindet még 18 éves korom előtt csináltattam, de igyekszem ennyinél megállni".

"El tudom képzelni, hogy megállapodjak, megházasodjak és gyerekeim legyenek. De amikor a jövőbeli családomra gondolok, ritkán látok benne férfit, ami elég furcsa. Szerintem jó anya lennék, legalábbis remélem. Remélem, nem leszek egy szar anyuka. Ha majd gyerekeim lesznek, sokat akarok belőlük, legalább ötöt. Otthonról fogok dolgozni, és lesz egy stúdió a házamban. Előttem van, ahogy lent a pincében veszem fel a számokat, a gyerekek meg jönnek le, keresik anyut, aztán ők is énekelnek a mikrofonba, tök cuki lesz" – válaszolta arra a kérdésre, hogy vonzó-e számára a családi élet.

30 éves korára két albumot és egy gyereket jósolt magának, ebből csak a két album valósult meg 2011. július 23-án bekövetkezett halála előtt. És hogy hogyan szerette volna, hogy emlékezzenek rá? "Azt szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint egy olyan emberre, aki nem elégedett meg egy bizonyos zenei szinttel. Egy olyanra, aki valami nagyot hozott létre. Erre van még egy csomó időm, és ez nagyon izgalmas."