A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A Glass House neve itthon ismeretlenül cseng, ám a tagok jól ismertek: az együttes vezetője a Grammy-díjas Frank London, aki már sokszor koncertezett Magyarországon. A gitáros Aram Bajakiant, Lou Reed és Diana Krall rajongói egyaránt ismerhetik a múltbéli turnékról. Az argentin Pablo Aslan az etnojazz kiemelkedő bőgőstehetsége, Yoni Halévy nagyszerű izraeli jazzdobos, Jake Shulman Ment pedig tősgyökeres brooklyni hegedűs, aki a magyar, román, roma és a kelet-európai zsidó zene megszállottja.
Három kiemelkedő magyar zenész csatlakozott a tavaly tavasszal, New York-ban létrehozott formációhoz. Bő fél év után játszik újra együtt a lassan világhírűvé váló cimbalomvirtuóz Lukács Miklós, világzenei kiválóságunk, Szirtes Edina Mókus és a jazzt, az etnót és minden kísérleti területet látható természetességgel belakni képes Ágoston Béla.
A formáció célja a tág értelemben vett magyar zsidó zenei örökség felidézése. Népdal, városi dal, kántorének és operett egyaránt előkerül a programban, és – az örökség folytathatóságát hirdetve – a közreműködők néhány meglepő természetességgel a régi anyagokhoz illeszkedő szerzeménye is.
