Magasra tette a lécet a Bosszúállók első része, ami igazi szájtátós moziélmény volt, egy valódi vizuális orgia a képregényrajongók számára, hiszen azelőtt soha ennyi képregényhőst nem láttunk egyszerre a mozivásznon. Vasember, Hulk, Amerika  Kapitány, Thor egy filmben - kell-e ennél több egy geeknek? A mozinézők pedig imádták a szuperhős dream team-et, mert röpke 143 perc erejéig újra gyereknek érezhették magukat.

A kérdés ezúttal az volt, lehet-e még látványosabb és ütősebb filmet csinálni. Filmpiaci nézőpontból: olyat, ami túlszárnyalja a Bosszúállók 2012-es pénzügyi sikerét. (Három éve az Egyesült Államokban több mint 600 millió dollárt kaszált film). Ráadásul A galaxis őrzőivel a Marvel tavaly nagyot robbantott, abban minden megvolt, amit egy képregényfilmtől elvárhat az ember: a pörgős akció mellett vagány humor. Persze egy beszélő, lövöldöző mosómedvével nyert ügye volt a filmnek, de a Bosszúállók második részétől is valami hasonló nagy dobást vártunk.

AFP / Marvel Studios/Walt Disney Studios Motion Pictures / The Kobal Collection

A film készítői nem bízták a véletlenre a dolgot, már a film első percében egy erdős-havas csatatér közepén találjuk magunkat; minden robban, aminek fel kell robbannia és úgy röpködnek a tankok, mint a pillecukor. Csakhogy az egyszeri mozinéző nemcsak a grandiózus ütközet zűrzavara miatt veszítheti el a fonalat. Csak néhány elejtett félmondatból tudjuk meg, kivel harconak a bosszúállók egy szokóviai fenyőerdő kellős közepén. (Mindig megmosolygtatók ezek a kitalált, jellemzően kelet-európai vagy afrikai országok)

Ez az egyik hibája a Bosszúállók: Ultron kora címmel futó filmnek: akinek kimaradt a két Amerika Kapitány-mozi, nem fogja érteni, mi az a HYDRA. Sőt azt is csak az Amerika Kapitány 2 bónuszjelenetéből lehetett tudni, hogy ki az a Wolfgang von Stucker báró, akit annyira el akarnak fogni főhőseink. Aki tehát nem igazán up-to-date a korábbi Marvel-filmekben, bizony kapkodja majd a fejét, hogy mi történik a mozivásznon.

A kevesebb néha több

A  Bosszúállók 2 másik gyengéje, hogy sok izgalmas történetszál és jelenet elsikkad, egész egyszerűen azért, mert a film készítő túl sokat akartak: úgy megcsinálni egy önálló Bosszúállók-epizódot, hogy koherens része legyen a korábbi képregényhősös filmek kánonjának és hogy tovább építgessék az egyre bővülő Marvel-univerzumot.

Ezért is van az, hogy zavaróan sok szereplőt zsúfoltak bele a filmbe. Rögtön az elején feltűnik két új karakter, a mutáns testvérpár, Higanyszál és Skarlát Boszorkány, de nincs időnk megismerni az új szereplők múltját és motivációit, mert azonnal robog tovább a történet. Ez a sorsa az utolsó percekben életre keltett Vízió nevű androidnak is, neki csupán annyi szerep jut, hogy besegítsen a Bosszúállóknak az Ultron elleni végső leszámolásban. Arról már nem is beszélve, hogy a fináléra a Vasember-trilógiából ismert War Machine-t és Nick Fury-t is bedobta a rendező – teljesen feleslegesen.

Ennek az ambíciózus vállalkozásnak esett áldozatul a főgonosz Ultron és Vasember küzdelme is. A mesterséges intelligencia Tony Stark félresikerült kísérletének eredménye, akit azért hozott létre a milliomos-playboy, hogy megvédje a világot a háborúktól, a robot viszont az emberiség és a Bosszúállók ellen fordul. (Hát igen, ilyet azért láttunk már) Ebből egy ütős apa-fiú történetet lehetett volna kanyarítani, de a “tékozló fiú” mindössze egyszer csap össze gyűlölt teremtőjével a két és fél órás játékidő alatt. Hasonlóan vázlatosra sikerült Amerika Kapitány és Tony Stark konfliktusa is, pedig a képregényfilmek legizgalmasabb morális kérdését boncolgatják: meddig terjed a szuperhősök hatalma? Lehet, hogy a választ csak a harmadik Amerika Kapitány filmben kapjuk meg.

Sebezhetőbbek, mint valaha

Noha egy ízig-vérig blockbusterről van szó, a Bosszúállók 2 meglepő módon azokban a jelenetekben működik igazán, amikor leül az akció-dömping és szusszanhatunk egyet a monstre zúzás után. Jó húzása a filmnek, hogy szuperhőseink már korántsem olyan sebezhetetlenek, mint az első részben; azt látjuk, hogy ugyanolyan félelmek és kétségek gyötrik őket, mint az egyszerű halandókat. Még a romantikus szál is rendben van, pedig az érzelmes jelenetek minden blockbuster Achilles-sarkai, de Scarlett Johansson profin hozza a szerelmes csábító szerepét. Azt azonban nem spoilerezzük el, hogy melyik Bosszúállóra hajt a latexruhás Fekete Özvegy.

AFP / Marvel Studios/Walt Disney Studios Motion Pictures / The Kobal Collection

A látvány és a humor rendben van

Az a jelenet, ahol a Bosszúállók-bulit (vagy ahogy Thor nevezte, tivornyát) tartanak a főhadiszálláson, instant klasszikus; mindegy egyes poén és macsó beszólás nagyon a helyén van, a Thor-Vasember szócsata pedig külön élményszámba megy. Ebben a jelenetben lövik el a kötelező Stan Lee cameót is, de nincs ezzel baj, mert olyan jól csinálja az öreg, hogy hiba lenne kihagyni ezt a geget. Érdekesség, hogy Stan Lee, a Marvel képregényeinek írója, már az 1989-es Hulk filmben is feltűnt, és azóta szinte az összes képregényfilmbe belecsempészték. (Ebben a videóban összegyűjtötték Stan Lee összes cameóját.)

A látványra sem lehet egy rossz szavunk, a film egyik csúcspontja simán veri az évszázad bokszmeccsének kikiáltott Mayweather-Pacquiao ütközetet: Hulk és a felturbózott Vasember néhány perc leforgása alatt fél Fokvárost leamortizálja. A speciális effektekkel sem spóroltak, a két nehézsúlyú szuperhős egy felhőkarcolót is összeaprít. Egyedül az izzadtságszagúra sikeredett finálé miatt lehet hiányérzetünk, mert ott bukott ki leginkább, hogy túl sok szereplővel kellett zsonglőrködnie a rendezőnek, ezért sem sikerült egy emlékezetes csatajelenetet összehoznia a végére.

Az Ultron kora se nem jobb, se nem is rosszabb az  első Bosszúállóknál, és korántsem sem hibátlan, de lazaságával, humorával még mindig egy baromi szórakozató film. Elsősorban azoknak tudjuk jó szívvel ajánlani, akik már belekóstoltak a képregényfilmek műfajába és van némi rálátásuk, hogy ki kicsoda a Marvel-univerzumban. A fanatikusok számára természetesen továbbra is kötelező darab.