hvg.hu: 2006-ban mutathatta be első nagyjátékfilmjét, az Egyetleneimet. Mennyiben tekinthető előzménynek a Zeróhoz ez a lassan évtizedes film?
Nemes Gyula: Az Egyetleneim tipikus első film volt: nagyon személyesen és közvetlenül szólt az életemről. Kiderült belőle, hogy a személyes stílus, az eredetiség nem hátrány, sőt, sok nézőt vonz. Így bátran nekiállhattam a Zero-nak, ami az Egyetleneim egyenes ellenkezője: egy elkötelezett film, politikai szatíra, a jelenkori gazdasági és politikai elnyomás ellen lázadó mozi. Humorában, ha lehet, még sziporkázóbb és provokatívabb.
hvg.hu: Filmjeiben kiemelt szerepet kap az elmúlás, a környezet pusztulása - a Kopaszi-gát például filmjei visszatérő helyszíne. Fontos, hogy rendezőként a környezettudatosság valamilyen formában megjelenjen a filmjeiben?
N.Gy.: A Letűnt világ című dokumentumfilmem és a Zero is a fejlődés ellen szólnak. Meggyőződésem, hogy visszafelé kell fejlődni. Túlfejlődött az emberiség. Ma nem építeni kell, hanem rombolni. Anarchista terrorista főhősöm eme nemes cél érdekében gyilkol és robbant. A Zero kicsit a Letűnt világ utópiája: Afrikában fejeződik be a film, ahol a fejletlenség paradicsomára leltem.
Magyar Nemzeti Filmalap
hvg.hu: Legutóbbi dokumentumfilmje el nem készült magyar filmekről szól. Mit jelent egy rendezőnek egy meg nem született film? Lehet-e profitálni egy ilyen történetből művészileg?
N.Gy.: A Negatív magyar filmtörténet alapgondolata az volt, hogy az elkészült filmek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Több a meg nem született film. Tanulságos volt a régi történetekkel szembesülni, hiszen az én nemzedékem aztán tényleg a meg nem született filmek nemzedéke. Tízévente tudunk készíteni egy-egy filmet. Szerencsére eddig minden filmemet elkészíthettem, csak kérdés, hogy ha ebben a tempóban vagyok kénytelen alkotni, megérem-e az 300. életévemet.
hvg.hu: Prágában tanult, nem a Budapesten, érez valami különbséget hozzáállásában és képzettségében az SZFE-s rendezőkhöz képest? Mik a sajátosságai a prágai képzésnek? Miben érezte a legnagyobb hatását a tanárainak, Věra Chytilovának és Karel Vacheknek?
N.Gy.: Valóban, nagy szerencsémre nem vettek föl az SZFE-re. Így mint független rendező készítettem el első kisfilmemet, a Papagájt. Azt mondták rá Prágában, hogy ott a helyem. Úgyhogy valójában a hatás fordítva volt: mindig is csehes volt a mentalitásom. Chytilovánál játékfilmet, Vacheknél dokumentumfilmet tanultam, így nekik köszönhetem, hogy nem tudok különbséget tenni a két műfaj között. Ezt a tudásomat a Zero-ban is kamatoztathattam.
Nemes Gyula
MTI
hvg.hu: A Zero Afrikában is forgott. Mekkora kihívás és élmény volt itt dolgozni?
N.Gy.: A magyar forgatás nagyjából úgy néz ki, hogy összegyűl 100 ember, 50 gépjármű, és öt ember forgat. Afrikában pedig kimentünk öten, körbeállt minket a falu, és örömmel, lelkesedve forgattunk velük egész nap. Lehet, hogyha Afrikában forgatnék, nem kellene 300 évig élnem.
| Zero |
Nemes Gyula magyar-cseh-német koprodukcióban készült filmje egy méhész története, aki „anarchista terrort indít a rendszer ellen, hogy megmentse a méheket”. A Magyarországon és Burkina Fasóban forgatott 83 perces film operatőre Dobóczi Balázs, írója a rendező és Beregi Tamás. A hivatalos leírásban azt olvashatjuk a sztoriról "Egy méhecske berepül egy mézgyárba. A mézgyár igazgatója kimenekül az erdőbe és méhész lesz. Beleszeret egy mobiltársaság igazgatójának lányába. A méhei kihalnak egy közeli mobiltorony miatt. A szerelmesek gerillaakciókat hajtanak végre a méhek megmentésére. Megszüntetik az áramot, a fűtést, a benzint, a mobiltelefont és az internetet. Húskampón végzik ki az ország vezetőit, legyilkolják a plázák vásárlóit. A harc nemzetközi forradalomba csap át. A bonyodalmak csak most kezdődnek igazán". A film a cseh Endorfilm, a német 42Film és a magyar Katapult Film koprodukciójában a Filmalap 180 millió forintos gyártási támogatásával. |
Köszönjük a Daazo közreműködését.
