„Fájó szívvel tudatom, hogy imádott nagypapám Dr. Loránd Ferenc tegnap este itt hagyott bennünket. Aki ismerte az tudja, hogy nemcsak mint magánember, hanem mint a gyermekek legnagyobb barátja, a magyar pedagógus szakma egyedülálló nagysága távozott közülünk” – írta Lóránd Ferenc unokája a Facebookon.

Ő maga korábban így írt életéről: "Eredetileg történésznek készültem, mert azok a viharos és sokszor életveszélyes évek, amelyek születésemet követően osztályrészemül jutottak, ugyancsak felkeltetették érdeklődésemet a történelmet mozgató „titokzatos” erők iránt. 1930-ban születtem, a 40-es évek elején már ún. „faji” hovatartozásom okán kellett megtanulnom együtt élni a félelemmel, a 40-es évek végén pedig társadalmi hovatartozásom okán. Ezúttal az életem nem forgott veszélyben, „csak” az egyetemről zártak ki fél évvel történelemtanári diplomám kézhez vétele előtt kereskedő apám miatt. Mivel pedig azt is megtapasztaltam, hogy a történelmet emberek csinálják, érdeklődésem a történelem objektív mozgástörvényei felől a történelmet csináló szubjektumok felé terelődött. Ezért lettem pedagógus. Az a – remélhetőleg nem hiú – remény éltetett és éltet ma is, hogy a gyerekemberekben értelmes és szép célok érdekében, értelmes és örömet nyújtó tevékenységekkel felnövelhetők azok a humánus erők, amelyek majd hozzásegítik őket, hogy életüket társaikkal együtt a maguk és társaik örömére legyenek képesek berendezni."

1957-től az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztője, 1964-81 között a Kertész utcai Dolgozók Önálló Általános Iskolájának igazgatója volt, ahol megszervezte az iskolát időben elvégezni nem tudó fiatalok különleges tagozatát. 1981-től az OPI tudományos főmunkatársa, 1993-97 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén egyetemi docens.

A tanulóiskola alternatívája, a sokoldalú tevékenységrendszerű nevelőiskola-modellek egyik kidolgozója, később a 12 évfolyamos egységes iskolamodell-fejlesztés irányítója. Az Iskola az Esélyegyenlőségért Egyesület elnöke, 1996-tól az Országos Köznevelési Tanács tagja, később elnöke.

2011-ben a készülő köznevelési törvény elleni tiltakozásul lemondott az OKNT-elnöki posztról. Távozását azzal indokolta, hogy nem hajlandó szerepet vállalni annak az oktatáspolitikának a szolgálatában, amely "központosított tartalmi szabályozással és külső szakmai ellenőrzéssel" kívánja "minden egyes gyereknek valóban megadni a lehetőséget és esélyt arra, hogy értelmesen gondolkodni és cselekedni képes polgárrá váljék". (Bővebben itt olvasható erről.)