Geszti az interjúban megerősítette az ARC-kiállítás szponzorairól szóló – korábban a hvg.hu-nak is kifejtett – véleményét, amely szerint az utóbbi években a szponzorok nem merik nyíltan támogatni a közéleti plakátkiállítást. Pedig szerinte nem lenne mitől félniük. Úgy véli, túl van spilázva ez a félelem. „Mint a sztálinizmus idején: azt képzelték, hogy a nagy Visszarionovics minden bokor mögül kiles, ezért mindenki jobban meg akart felelni a láthatatlan nagyfőnöknek, mint amennyire a valóságban kellett volna. Tényleg centrális erőtérré vált a magyar közélet, miközben több a paranoia is az indokoltnál.” Leszögezte, az ARC mindig is független volt.

Geszti újra felvetette a mai véleményformáló online-újságírókról szóló kultúrgettó-elméletét. Úgy véli, az elmúlt tizenöt évben hihetetlenül megerősödött a magyarországi underground kultúra, aminek a fapados vendéglátóbiznisz adja a gazdasági hátországát.

„Az általános elszegényedés és az új generációk megváltozott szokásai miatt a romkocsmák elképesztően népszerűek lettek. Ez a szubkultúra pedig önálló, erős és klassz kulturális tömbbé állt össze Budapest szívében. A 444-nél, a Cinknél, az Indexnél, a Petőfi rádióban és a nagy magyar fesztiválbiznisz környékén ebből a körből származó fickók kerültek meghatározó pozíciókba. Mindez együttesen erősebb kulturális, gazdasági közeggé vált, mint a hagyományos mainstream világ, amelyet teljesen elutasítanak.”

Geszti szerint „a magát eredetileg a gonzóújságírásból származtató csapat szinte minden tagja Uj Péter szellemi hátsójából bújt ki. Mind a magukra méretezett kultúrgettóban sörözgetnek, és mindenki, aki ezen kívül létezik, számukra utálatos. Mint az oviban: akinek nem gombácska a jele, az mind hülye.”

Stiller Ákos

Azt elismeri ugyanakkor, hogy nagy a hatásuk, de hozzáteszi, ez a kör a sajtót vélemény-újságírássá alakította át. „De van egy gond. Ahogy a mondás tartja, a vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki se kíváncsi a másikéra. Ráadásul úgyis mindenki csak azt hallja meg, amit akar, és amit a jól kimunkált előítéletei megengednek. Bayer, Uj és a többi ’kiégett rocksztár’ halálosan unták a korrekt újságírást, ezért egyre jobban bekeményítettek. Miközben már magukat is unják és utálják. Amivel pedig a magyar média meghatározó véleményformálói lettek, gyakran olyan hergelő hatású, mint amikor a kutyákat véres hússal vadítják. Aztán csodálkoznak, ha trolltömegek lepik el a posztolható tereket, akik őket is felzabálják.”

Egyetlen szempontot tartanak szem előtt – folytatja Geszti –, akár a mai politika, a majdani szavazatmaximálás érdekében kialakított, saját tábornak szóló üzeneteket.

„Olyan országot csinálunk, melyben lassan senki nem szeret így élni. Az újságírók is megfélemlítve dolgoznak. Más szakmát kell választani, vagy tudomásul kell venni – ahogy Uj Péter bevallotta –, csicska vagy” – véli Geszti a médiahelyzetről.

Ő viszont, mint mondja, mindig hitt a mainstream kultúrában, nem változtatott oldalt, véleményt és telefonkönyvet, nem lopott szalámit, és nem kellett a saját trolljainak magyarázkodnia, mert szóba állt egy hosszú hajú politikussal. „Én egyszerűen nem hiszek a fikakultúrában. Abból szerintem meghasonlás, kiábrándultság és cinizmus fakad.”

A teljes interjú itt olvasható.