„Hatalmas buli volt a moziteremben az utolsó blokkon… sikongattak, füttyögtek, táncoltak az emberek, beszóltak a zsűrinek. Folyamatosan kaptam az sms-eket, hogy életem egyik legjobb partiján vagyok a piros bársonyfoteleken” – mondja Vida Vera, a szemle egyik kitalálója.

Az első estén adták magukat a tökéletes budapesti jelenetek. „A Ra-l-zinger punkzenekar a Kriptamanó című klipjük vetítésére papírreverendában, tányéros rendőrsapkában és fánkevő napszemüvegben jött el. A videó egy kemény, super8-assal felvett hatperces sztori, amit Fluor Tamás amúgy első sorból dobált meg kukoricával. Mivel abc-sorrendben vetítettünk első nap, a punkok után, snitt, jött Radics Gigi. A Ra-l-zinger akkor felállt, valamit ordítozott Fluornak és a vászonnak, megtapsoltatta magát, majd elment.”

Az első Magyar Klipszemle minden lett, ami ellentéte a felülről irányított, kézi vezérlésű kultúracsinálás kerényiimrei álmának (a díjazottak listáját kategóriánként a klipekkel együtt itt találja). Saját jogon rántották össze, és ezzel azért járt némi kezdeti káosz.

„A legnehezebb az, hogy még nem tudjuk, hogyan kell csinálni. Jövőre okosabbak leszünk. Például nem kezelünk ötvenezer Google-táblázatot párhuzamosan.” A gyerekbetegségeket leginkább a szervezők és a zsűri szenvedte el: a hihetetlen mennyiségű – összesen 872 – nevezett munkát végignézni és előválogatni komoly trip volt, meg kellett küzdeni a különböző formátumok nagyvászonra helyezésével is.

A shortlistre végül 164 klipet válogattak be a szervezők, amit tíz blokkban aztán zsűri szűrt tovább csoportonként öt videóra. A 2010 előtti legjobb videó 11. kategóriáját az Indexen versenyeztették meg közönségszavazással (itt a Neo Ranbo 13 nyert).  A szervezők ezen kívül értelemszerűen nem fogadtak el olyan klipeket, amihez alkotóként közük volt. Ez leginkább a keményen dolgozó magyar kliprendezőt, Miki357-et érintette (ő csinálta például a Fluor Filmet vagy mostanában Pixa és Kis Grófó mérföldkövét, a Bulibárót).

„Összegyűltünk nálam egy hétvégére. Mindenki hulla fáradtan/másnaposan/részegen érkezett. Unicum, Baileys, sör, ételrendelés, kanapé. A többiek egyszer mentek csak haza kicsit aludni, aztán újrakezdtük az egészet” – írja le Vida Vera a válogatás örömteli napjait. „Egy idő után átáll az agyad. Körülbelül a kétszázadik klip után éreztem, hogy elválik a szar a víztől.”

Miki357 azzal egészít ki, hogy az ő fotografikus memóriája ugyan jól működött, de ennyi videót nehéz nem összekeverni. Belekattintani a munkákba pedig nem elegáns. „Eleinte összesen két-háromszáz nevezést vártunk. Ebből röhögve csináltunk volna százat. Közel kilencszáz beérkezett munka viszont tényleg hatalmas mennyiség. Ezért emeltük meg végül a vetített klipek számát is” – mondja.

Vida Vera szerint a munkák minőségbeli különbsége is nehezítette a szűrést. „Tekinthetünk a szemlére egy 165 kisfilmet bemutató fesztiválként, de az alkotók messze nem egy sleppből érkeztek. Volt, aki a Müsziben a két kezével faragott videót, más többmilliós büdzséből forgatott.”

A mezőny színessége mellett a 2010 előtti klipekből így is volt, amit a csapat szívesen látott volna, de senki nem nevezte. „Mi nem kopogtathattunk, hogy gyertek – plusz egy nemtom milyen kilencvenes évekbeli klipet például sosem találtunk volna meg jó felbontásban” – mondja Miki357.

„A vakerom szar, de a haverod vagyok”

A Toldi Moziban lezajlott masszív popkultúra-adagolás a legjobb VH1-os és MTV-s emlékeket ébreszthette fel azokban, akik tudják, milyen a betárcsázós net hangja. Akkoriban voltak klipek is a zenecsatornákon. 2015-ben a műfaj magyar képviselőit – nagyvásznon – látni tehát ritka öröm lehetett minden érdeklődő számára akár külsősként, akár résztvevőként érkezett a szemlére.

Amennyiben beszélhetünk egyáltalán külsős beesőkről. A blokkok nézése mellett az esték a magas fokú szakmai barátkozásról is szóltak. A Toldi előtt vidáman kakaózó, a Cool Listlegszebb napjait idéző filmes, zenész és reklámos társaság igazolta az ismert jelenséget, miszerint Pesten mindig mindenki ismer mindenkit.

Pompás viszont, hogy a belterjesség ellenére bekerültek és nyertek olyanok is, akik nem tagjai a berkeknek. A szemle legfontosabb eredménye így összefoglalható egy pár nappal ezelőtt kitett posztban: „Egy nap alatt 47 497 ember nézte meg a rendezés győztes Fazakas Fanni (Rumex) videóját. Három nappal ezelőtt meg még a nevét sem ismertük.”

Mikor a szervezőket arról kérdeztük, a rengeteg nevezés között volt-e valami kiemelkedő, Vida Vera Fazakast hozza fel. „A társaságunk képben van azzal, mi történik itthon a zenei és klipéletben, nagy meglepetésre nem számítottunk. Aztán jött ez a csaj, aki maga rendezte a klipet, maga írta a zenét, maga volt a minden. És soha nem hallottunk még róla.”

„Van ezerpárszáz ismerősöm Facebookon, sokan kötődnek zenéhez. Ha jól emlékszem nem sokkal több, mint száz like volt Fanni rajongói oldalán és talán egyetlen ismerősöm követte” – folytatja Miki357. Fazakast a zsűri is továbbjuttatta a legjobb ötvenbe az egyik legerősebb kategóriában. A Summer Syndrome végül elvitte a legjobb rendezés díját, olyan produkciók elől, mint a Subscribe, a Punnany Massif vagy a Zagar.

„Maneknak (Csete Gábor szintén a szemle szervezője) vagy nekem már tök rég le kellett volna kötnünk a Toldiban vagy a Lärmben. Fanni azt mondta, ez két nap olyan az életében, mint egy ajándék. El sem hiszi, mi történik vele. Pofátlanul kifejeztük neki a rajongásunkat” – mondja Vida Vera.

„Egyre nehezebben tudom beleképzelni magam a tinifilmekbe”

Persze, érkeztek be nehezen értelmezhető videók is. „Volt egy kategória, amit a legmerészebb nevező díjaként emlegettünk egymás közt. Körülbelül kétóránként egészen döbbenetes klipek érkeztek. Nem értettük, a beküldőkhöz hogyan jutott el a szemle híre és aztán miért döntöttek a nevezés mellett. Ezek közül azért beválogattunk néhányat, hogy kicsit pihenjen is a zsűri.”

Mivel első szemléről van szó, felmerül, a nevezett videók kirajzolnak-e trendeket. Volt-e különösebb váltás, hullám, generáció? Vida Vera szerint markánsan meg lehet különböztetni például a „színműn vagy a momén szocializálódott kánont”, Miki357 viszont azt mondja, inkább a technikai lehetőségek terjedése és a klipek számának gyarapodása adott löketet 2010-2011 körül.

„Többen hozzáférhettek jobb kamerákhoz, nem kellett feltétlenül filmre forgatni vagy maradni a sima videózásnál. Most fényképezőgéppel is neki lehet állni klipet csinálni, sok szar munka is készül. Ha viszont kétszázból van egy, ami jó, már érdemes belevágni egy ilyen szemlébe.” Azt mondja, sok esetben szigorúnak kell lenni. „Lesz hatása annak, amit most ez a zsűri vállalt. A 164 klip között kevés a ciki munka, a shortlist képvisel egy átfogó, vizuális ízlést.”

A Klipszemle a szakmai visszajelzés beindítása mellett löketet igyekszik adni a műfajnak (a legjobb klip díját hazavivő Pannonia Allstars Ska Orchestra nem meglepő csavarral például klipforgatásra kapott támogatást). A zenei videókról alakuló párbeszédhez legközelebb csak néhány régebbi Viva Cometes próbálkozás állt: a legjobb klipről 2013-ban Szabó Simon, Oltai Kata, Kostyál Márk, Inkei Bence és Anh Tuan döntött (Simon idén az átadó gálát vezette, Oltai pedig együtt gondolkodott a szemle szervezéséről korábban Vida Verával).

A szervezők szerint fontos, hogy legyen, ami motiválja a közeget. „Nincsen pénz a klipben. Mindenki hetekig vagy hónapokig tök ingyen szív ugyanazzal a munkával, amit máshol sok pénzért csinál meg. Ezek a videók barátság- és szívességrendszerek termékei. Mikor éppen éhesen, szomjasan, fáradtan állsz egy forgatáson, most már benned lehet az is, hogy oké, a vége nem csak maximum párezer megtekintés lesz a Youtube-on. Van esély mozivásznon hangsúlyos visszajelzést kapni” – foglal össze Vida Vera.

Pénz tényleg nincs. Forgatni eleve problémás szponzoráció vagy állami segítség nélkül. A klip kevert zenés és filmes műfaja, online pörgetésre szánt funkciója nincs radar alatt. Pedig olyan terepről van szó, ahol vígan kísérletezhetnek a filmesek. Itthon Antal Nimród híres Quimby-klipjei mellett olyan filmesek is dolgoztak klipeken, mint például Spike Jonze (Her, A John Malkovich menet), David Fincher (Harcosok klubja, Gone Girl - Holtodiglan) vagy Michael Bay (Armageddon, Transformers-filmek). De a sort hosszan lehetne még folytatni (akár a Metacritic válogatásában).

„Voltak erre korábban próbálkozások a PANKKK-ban (2005 és 2011 között működőd Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért – a szerk), NKA-s pénzeket is lehetett csoportosítgatni. Most van lehetőség forgatni a Cseh Tamás Programban is, de ez szűrt réteg. Jelenleg sokan elvi okokból mondanak nemet kormánytól kapott pénzre, a szponzoráció pedig tisztán kapcsolati hálón múlik. Naivitás azt mondani, hogy ma a cégek nem ismeretségi alapon osztanák ki azt a kevés marketingtámogatási büdzséjüket is. Magyarországon szubjektívebb, családi attitűdben működünk. Nincsen átlátható struktúra, amiben pontosan tudod, milyen helyekre kell pályáznod, ha klipet szeretnél forgatni.”

A legvégére még egy klip, aminek animációban kellett volna nyernie.

Nils Frahm: Re – Simon Balázs munkája: