És akkor 2030-ban egy férfi feleségül vesz egy robotot
Stephen Hawking az űrbe küldené az embereket a szuperintelligens gépek elől, miközben a Google szoftverei már önmagukat tanítják. A 2001: Űrodüsszeia, a Terminátor vagy a Mátrix a szélesebb közönséggel is megismertette a mesterséges intelligencia jelenségét, az utóbbi években pedig egyre valósághűbb filmek készülnek a témában – az ember-gép szerelmet bemutató A nő története például már 15 év múlva valósággá válhat egy tudós szerint.
Sablonos, tudományos tévécsatorna töltelékműsorába illő mondat, hogy jelenleg egy hatalmas változás küszöbén állunk, de most mintha tényleg ez lenne a helyzet. Tavaly első alkalommal fordult elő, hogy egy számítógép átment a Turing-teszten, azaz a vele chatelő ember nem tudta megállapítani, hogy nem egy másik hús-vér emberrel beszélget.
Ez persze még csak az egyik első lépcső a mesterséges intelligencia felé (A szingularitás küszöbén állunk, ugye, Ray Kurzweil), de a rá következő hónapokban máris beindult a legnevesebb tudósok fantáziája. Stephen Hawking szerint az emberiségnek már újabb bolygókat kellene gyarmatosítani, mert a technikai fejlődés miatt a Föld hamarosan élhetetlen lesz, a PayPal- és Tesla-vezér Elon Musk pedig a robotok logikája mentén gondolkodva jutott el odáig, hogy az öntudatra ébredő gépek előbb-utóbb úgyis megszabadulnak az emberektől.
Hogy a mesterséges intelligencia témája, és a hozzá kapcsolódó szakemberek mennyire fontossá váltak az elmúlt néhány évben, az jól megmutatkozik a filmvilágban is. Idén februárban egyaránt Oscarért versengett két fent említett személy életrajzi filmje is: A mindenség elmélete Hawking, a Kódjátszma pedig Turing elméjébe engedett bepillantást, de a Csillagok között, a Transzcendens és még a legjobb animációs film kategóriában díjazott Hős6os is alaposan körbejárta az egyre aktuálisabbnak mutatkozó témát.
Bár már 1927-ben, Fritz Lang Metropoliszában is fel lett dobva a mesterséges intelligencia-labda, csak jóval később, a sci-fi, az űropera és a cyberpunk fénykorában, a hetvenes-nyolcvanas években lett igazán menő a téma. Persze ebben is nagy előfutárnak számított Stanley Kubrick és az elmúlt hónapokban agyontárgyalt alapműve, a 2001: Űrodüsszeia, de később olyan alkotások, mint a Terminátor vagy a Mátrix újra és újra a széles közönség elé vitték a dolgot.
A 2015-ös évnek még a filmek tekintetében rendszerint szegényes első harmadán sem vagyunk túl, de máris bemutattak két olyan mesterséges intelligenciával foglalkozó filmet, amelyek rendezői ráadásul a science fiction-szcéna megbecsült tagjai. Az első ilyen sajnos nagy csalódásnak bizonyult, pedig a műfajok közt céltalanul csapongó Chappie már csak azért is ígéretesnek tűnt előzetesen, mert az a Neill Blomkamp volt a kiötlője, akinek a District 9-t is, és akire rábízták az új Alien-filmet. Szerencsére ezt az élményt már egy sokkal jobb követte – az Ex Machina.
5 fontos film a mesterséges intelligenciáról
Ex Machina (2015)
Caleb (Domhnall Gleeson) egy Google-szerű nagy tech-cég alkalmazottja, és egyedüliként lehetőséget nyer, hogy eltöltsön egy hetet a cég igazgatójának (Oscar Isaac) titkos, mindentől távol eső bázisában. Azt már csak a helyszínen tudja meg, hogy azért vitték oda, hogy végrehajtson egy részletesebb Turing-tesztet egy minden korábbinál emberszerűbb robotlányon, Aván (Alicia Vikander).
Elsőre persze nagyon ismerősnek tűnik a sztori – de ezt a rendező is pontosan tudja, és fel is használ minden klisét, csak hogy aztán később rájuk építhesse a meglepőbbnél meglepőbb fordulatokat. Nagyszerű a filmben az a természetesség, ahogy a három főszereplő játssza az átlagnál bőven intelligensebb karaktereket, és közben nem fulladunk bele az értelmezhetetlen szövegekbe.
Az Ex Machina – nagyon helyesen – nem szolgál egyenes válaszokkal, cserébe viszont olyan módon mutat rá a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fontosabb kérdésekre, aminek a segítségével a néző közelebb juthat a saját álláspontjának kialakításához – ez pedig talán a legtöbb, amit egy szórakoztatóipari terméktől (azaz egy mozifilmtől) elvárhatunk.
Az Ex Machina az előzetes bejelentés ellenére nem kerül magyar moziforgalmazásba, de az Artmozik éjszakáján, május 15-én még egyszer el lehet kapni itthon is.
A nő (2013)
Spike Jonze megosztó filmje nem véletlenül érdemelte ki a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó díjat a 2014-es Oscar-gálán – egy ember és egy operációs rendszer szerelméről még tényleg nem nagyon született korábban film.
Mivel magáról a filmről már több alkalommal írtunk, közelítsük meg egy másik oldalról: nézzük, mit gondolnak róla a nagy elmék. Még maga Ray Kurzweil, A szingularitás küszöbén című olvasmányos, közérthető nyelvezetű könyv szerzője is megírta a maga kritikáját A nőről. Szerinte például legalább annyira hatásosan mutatja be a jövő ember-gép kapcsolatait, mint amennyire hatásos volt a Mátrix a virtuális valóság ábrázolásában.
Kurzweil egészen odáig megy, hogy konkrét évszámokat ad meg a film egyes elemeinek lehetséges megvalósulási időpontjaként. Ezek szerint a főszereplő által játszott térbeli videojáték, illetve a szeplő nagyságú, arcra helyezhető kamera nagyjából 2020-ra, míg maga az emberszerű mesterséges intelligenciával rendelkező lény (a filmben Samantha) körülbelül 2029-re válhat valósággá.
Ugyanakkor, ha odáig eljutunk, hogy egy öntudatra ébredt intelligenciával állunk szemben, akkor elképzelhetetlen, hogy az test nélkül létezzen – állítja Kurzweil, aki szerint a nő ebben a technológiai valóságban simán megjelenhetne képileg, a férfi retinájára vetítve, míg az érintés érzetét az aggyal kapcsolatban álló nanobotok segítségével lehetne megvalósítani, így gyakorlatilag minden érzék segítségével „valódi” kapcsolatot lehetne létesíteni egy Samanthához hasonló operációs rendszerrel.
Hold (2009)
A leginkább a hatvanas évek „gondolkodós” sci-fijeinek stílusában megvalósított filmben a Holdon hélium-3-at bányászó Sam (Sam Rockwell) éppen a hároméves szerződésének lejártára, ezzel a Földre és családjához való visszatérésére készül, amikor hallucinálni kezd, és időről időre saját képmását véli felfedezni a bázis környékén – pedig az utóbbi majd’ három évet egyedüli emberként, mindössze a GERTY névre hallgató intelligens számítógép társaságában töltötte a holdunkon.
Az elhidegült tudomány, az embert rabszolgasorba hajtó technológia, az identitáskeresés mind fő témái a Holdnak, amiben azért nem egyedül a zseniális Sam Rockwell áll a középpontban, hanem az angolul Kevin Spacey baljós hangján megszólaló GERTY is. A főhős számára három évig szinte apafiguraként szolgáló gépbe vetett bizalom egyik pillanatról a másikra kérdőjeleződik meg, rávilágítva a mesterséges intelligencia egyik legfőbb problémájára – amint nem lát többé hasznot az emberben, az addig barátságosnak programozott gép bármire képes lesz.
A.I. – Mesterséges értelem (2001)
A 21. század közepén játszódó film története szerint a mesterséges intelligenciával ellátott androidok hasznos tagjai a társadalomnak, a természeti katasztrófák átvészelése sem nagyon menne nélkülük. Egyetlen dolog hiányzik belőlük: az érzelem, a szeretet képessége. Végül egy cégnek sikerül megalkotni egy olyan androidot, aki teljesen úgy néz ki, mint egy gyerek, és ha az örökbefogadó szülők "bekódolják", akkor szeretni is fogja őket. Csakhogy egy idő után ráunnak a túl tökéletesre csiszolt gyerekre, és úgy döntenek, megszabadulnak tőle.
Ezen a ponton máris felvetődik a mesterséges intelligenciával rendelkező robotok iránti felelősség kérdése, azaz hogy rájuk is alkalmazható-e a jól ismert A kis herceg-idézet: "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél", illetve hogy lehet-e egyenjogúság köztük és az emberek közt, vagy a biológiai lényeknek mindig felsőbbrendűeknek kell maradniuk?
Szárnyas fejvadász (1982)
Ridley Scott örök érvényű filmjét, a cyberpunk-esztétika non plus ultráját választották meg a tudósok a kedvenc sci-fijüknek a The Guardian szavazásán – ez már önmagában sok mindent elmond. Persze ez nem varrható kizárólag Scott és forgatókönyvírói nyakába, hiszen a film alapját Philip K. Dick regénye, a címével is korszakalkotó Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? képezte.
A 2019-ben játszódó történetben a speciális osztaghoz tartozó fejvadász, Deckard (Harrison Ford) visszavonulása előtt még kap egy utolsó feladatot. A Földről kitaszított, szolgasorba állított replikánsok közül néhányan eltérítettek egy űrhajót, hogy az emberek bolygójára visszatérve megkeressék alkotójukat, és meghosszabbítsák az egyébként fix időtartamra programozott életüket. Deckardnak egy feladata van: megkeresni és kiiktatni őket.
Innentől kezdve számtalan erkölcsi kérdés felmerül. Rabszolgatartásnak számít-e az emberszerű replikánsok munkára kényszerítése? Képes-e szenvedni egy replikáns? Ha megölünk egyet, az ugyanolyan gyilkosságnak számít, mintha egy ember életét vennénk el? És egyáltalán: mitől ember az ember?
Hogy mit gondolnak a mesterséges intelligenciáról azok, akik a legközelebb állnak hozzá? Larry Page, a Google egyik alapító-tulajdonosa azt mondta, hogy "a Google akkor teljesíti be a küldetését, amikor a keresőmotorja teljesen mesterségesen intelligens lesz". A keresőcég ráadásul nemrég 400 millió dollárért felvásárolt egy DeepMind nevű startupot, aminek szoftvere már saját magát tanítja.
Egyelőre nem tudni, mennyire van jó kezekben az emberiég valószínűleg legnagyobb találmánya, mindenesetre Shane Legg, a DeepMind társalapítója a következőket mondta: "Ha egy szuperintelligens gép úgy döntene, hogy megszabadul tőlünk, azt gondolom, elég hatékonyan meg tudná tenni".
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
