Befutás előtt a budapesti éjszaka legeredetibb hangja
Régóta várt áttörés küszöbére ért egy Magyarországon sokszor igazságtalanul lekezelt műfaj, az egy szál gitárral is komplett zenekarokat lepipáló énekes-dalszerzői vonulat. Upor András első lemezét hallgatva minden esély megvan rá, hogy Cseh Tamás után újra komolyan vegyünk egy egyedül kiálló zenészt a színpadon. Egy magyar dalszerző útja egy ohiói könyvtártól a londoni kitérőn keresztül az itthon teljesen újszerűnek ható debütálásig.
Miközben a zenei előadók többsége eredeti akar lenni, vagy legalábbis mindent megtesz azért, hogy az, amit csinál, eredetinek tűnjön, itt van egy huszonéves srác, aki nyíltan vállalja zenei gyökereit, és nem akar mindenáron különlegesnek tűnni. Upor András minden dalából, minden mozdulatából árad, hogy a zenei kultúra, amelyben hisz, és amit képvisel, nem háttérzene, és egyszerűen muszáj rá odafigyelni.
Még kora kamasz éveiben érintette meg egy itthon, de a világban is egyre kevésbé ismert stílus, az amerikai Delta és Texas blues, és a műfajban rejlő elképesztő töltet. Hogy egy dal úgyis lehet szórakoztató, hogy közben ismerős problémákat feszeget. Hogy működhet egy koncertteremben, az utcán, vagy egy lemezfelvételen is. Nem nagy truváj ez persze, mert a jó popzenének erről kel szólnia: a lehető legegyszerűbb érzésekről, a néha kibírhatatlan hétköznapokról, amit egy jó lemez mégis elviselhetővé tesz.
Egy ohiói könyvtár tehet mindenről
Upor András alig pár napja jelentette meg az első lemezét (Let The Song Work On You), amely egyszerre nagyon ismerős és távoli is a magyar fülnek. Ismerős a dalokban feltárt világ, a menjek/maradjak állandó problémája, de az album hangzása egy másik kontinens, itthon szinte alig ismert hagyományait használja.
A teljes első lemez a Spotify-on. Ha valaki más zenelejátszót (pl. Deezer, Soundcloud) használ, itt találhatja a lemezt.
Ez a kettősség zenei képzettségére is jellemző. Klasszikus gitáron kezdett el tanulni, de még korai kamaszéveiben megfertőzte az amerikai autentikus blues, na és persze a hatvanas, hetvenes évek innovatív rockzenéje, főleg Jimi Hendrix munkássága. A legnagyobb dózist akkor kapta, amikor 12-13 évesen családjával két évet töltött Ohióban.
„Gyerekkorom óta bennem volt a gondolat, hogy zenész legyek. Tízévesen zeneiskolába mentem, de az USA-ban már elektromos gitáron is elkezdtem játszani. Ohióban két nagyon meghatározó dolog történt velem, mindkettőt a helyi, jól felszerelt könyvtárnak köszönhetem. Egyrészt megnéztem a Woodstock dokumentumfilmet, illetve szembejött egy Lightnin’ Hopkins lemez. Nyilván előtte is rengeteg ilyen hatás ért, de ott kezdtem el igazán aktívan zenék után menni” – meséli Upor, aki miután rátalált a társadalmilag érzékeny, a „csupaszon”, egy szál gitárral és énekhanggal is iszonyatos energiákat beindító bluesra (nem az itthon ismert komótos, és sokszor unalmas elfajulására) egyre komolyabban vette a zenélést.
Igaz, nem volt könnyű dolga, hiszen ez a műfaj nem épp most éli legnépszerűbb korszakát. Hiába vált igazi közönségkedvenccé az utóbbi években több énekes-dalszerző (Bon Iver, José Gonzales, Iron & Wine, Bill Calahan, The Tallest Man on Earth) is, hozzájuk képest ösztönösebb, zsigeribb dalai és előadásmódja miatt időbe telt, míg megértették, és főleg megszerették, amit csinál.
Eleinte nem értették, ma már saját kiadójuk van
Az a bizonyos pillanat, amikor eldőlt, hogy egyedül akar színpadra állni, Londonban érett meg Uporban. Még 2010 őszén a szigetországba költözött, hogy ott a Goldsmiths Egyetem Popular Music szakán kapjon gyakorlati és elméleti képzést. „Ezen a szakon volt zenekari óránk, hangszeres, zeneelméleti, zenetörténeti képzés, vagy a stúdiótechnikáról, produceri munkáról szóló oktatás is. Itt te alakíthattad ki, hogy mi az, ami a legjobban érdekel. Azóta az ott tanultak közül szinte mindent használok. Amikor épp nem zenélek, akkor is producerkedem és hangmérnök is vagyok.”
Az ott eltöltött időszak ébresztette rá, egyedül is képes megtölteni a színpadot, és nem kell mögé feltétlenül zenekar. Már az egyetemi vizsgakoncertjét is egyedül adta. A neheze azonban még vissza volt: hazaköltözése után itthon kellett közönséget találnia, egy Magyarországon még a rétegnél is rétegebb műfajban.
„Amikor hazajöttem, Petruska András volt az egyetlen olyan zenész, akit ismertem, és tudtam, hogy ugyan más műfajban, de hozzám hasonlóan egyedül koncertezik. A hazaköltözésem óta eltelt két év így arról szólt, hogy olyan emberekkel ismerkedjek meg, akik ennek a zenei közegnek itthon is kontextust tudnak teremteni.”
Ez a közeg pedig a legváratlanabb helyeken formálódott. Micsoda Dániellel, a Zanzinger néven alkotó dalszerzővel (aki nemrég egy nemzetközi fesztiválon is sikert aratott) például a veszprémi Utcazene Fesztiválon találkoztak: „odajött hozzám, és elmondta, hogy tetszik neki, amit csinálok. Elkezdtünk beszélgetni, és ma már közös kiadónk van”. Ez a közös kiadó a Lone Waltz Records, amelyet pontosan azért hoztak létre, hogy az Uporhoz vagy Zanzingerhez hasonló előadók egymást erősítsék, és a hasonló arculattal, minőségi körítéssel kontextust teremtsenek ennek a műfajnak
„Mi a kiadóval nem több fellépést vagy több rajongót akarunk szerezni. Inkább egy profi keretet, színteret akarunk adni annak a zenei kultúrának, amiben mind a négyen mozgunk. (Upor és Zanzinger mellett Papaver Cousins és Duke Bluebeard tartozik még a kiadóhoz jelenleg – a szerk.) Olyan koncerteket akarunk szervezni, ahova itthon alig ismert zenészeket is el tudunk hívni. Sokszor amúgy is az a tapasztalatom, hogy nehéz olyan szituációt teremteni, ahol a zenémre odafigyelnek. Nagyon kevés olyan hely van, ahol a kocsmázás, a buli mellett ilyen típusú produkciók is felléphetnek. Persze nem hangversenyszintű dolgokra kell gondolni, de ne is csak háttérzaj legyen egy koncert” – vall a Lone Waltz céljairól Upor, aki szerint a legutóbbi Toldiban rendezett, kiadói estjük például már egyértelműen azt mutatta, itthon is van igény erre a műfajra.
Lehessen hallani a levegővételt és az erősítő zörgését is
Uporról persze már régebb óta suttogtak zenei körökben ellenállhatatlan koncertjei miatt, de az első lemez hozhat újabb fordulópontot karrierjében. Ahogy a beszélgetés során a Let The Song Work On You című kiadványra terelődik a szó, Upor érezhetően felvillanyozódik. Nem véletlenül, hiszen ahogy mondja, hiába ad sikeres koncerteket, a lemez azért egészen más tészta.
Egy élő fellépést nem lehet összehasonlítani egy felvétellel, főleg nem ebben a műfajban, de Upor hangsúlyozza, a dalok rögzítésénél törekedtek a minél élőbb hangzásra. Minden dalt úgy vettek fel, hogy András egyszerre énekel és gitározik. „Ezekben a dalokban hallod, hogy az énekesnek levegőt kell vennie, vagy hogy leveszi a slide-gyűrűt a szóló után. Azt is, ahogy zörög, és néha kiszámíthatatlanul szólal meg a kézi barkácsolású erősítő. Nincs minden kipucolva, megtisztítva, mint egy poplemezen. Ez a módszer sokkal személyesebbé teszi a lemezt szerintem.”
A Let The Song Work On You a lemezt keverő Balogh Benedek stúdiójában, és Badacsonytördemicen, egy a világtól elzárt, százhúsz éves parasztházban vették fel. „A badacsonyi ház gyerekkorom óta nagyon meghatározó hely, és ráadásul nagyon jól is szól.”
És hogy hova sorolható műfajilag ez a tíz dal? „Az előképzettségem miatt néha komolyzenész módjára közelítek a hangszerhez, de néha meg úgy, mint egy punkrocker. Ez a kettő együtt van jelen a zenémben. De Woody Guthrie folklemezei is ugyanolyan fontosak ebben az összképben. Úgyhogy ha mindenképp jelzőt kell használnom, akkor ez egy folklemez, amiben nagyon sok zenei irányzat megjelenik. Nem szeretem azt mondani, hogy ez blues. Nekem nem túl komfortos ez a jelző. Persze ami abban a zenében igazán erős, az a dalaimban is benne van. De mindezek mellett nekem a tartalom is nagyon fontos. Hogy lehessen arról is beszélni a szövegekben, hogy mi az, ami kiakaszt most minket. Ne csak táncolni lehessen a dalokra.”
Szükség volt már egy ilyen hangra
„My guitar’s on fire / and I mean it like it’s true” – ez a szinte kiáltványszerű sor hangzik el a lemez első dalának refrénjében, amely míg a badacsonytördemici idill hangjaival zárul, megrázó érzelmi hullámvasútra invitál.
Upor tényleg nem a levegőbe beszélt akkor, amikor azt mondta, hogy a Woody Guthrie-féle protest folktól, a delta blueson keresztül egészen a punkig mindent belezsúfolt ebbe a tíz dalba. Ami viszont közös: az a dalszövegek már-már zavarba ejtő természetessége és őszintesége. A lemez talán a Skype Song – The Sun Will Rise Up Tomorrow – Life Is Dirty hármassal ér a csúcsra. Itt válik szinte kitapinthatóvá az a magányból, bizonytalanságból, dühből építkező hang, amely nem csak a pesti éjszakában, hanem bárhol a világon tisztán érthető.
A Skype Song az online kapcsolattartás gyötrelmeit (but when I look into your eyes / it's just a bunch of pixels on my screen) a The Sun Will Rise… a hétköznapok gyötrelmét (and what if the stories of our lives are just transitory yarns) míg a Life Is Dirty az otthonkeresés és a máshová vágyódás közti állandó vívódást (we all want to have it both ways, / to be the tourist and the native, / to reinvent ourselves but not to change) képes közhelyektől mentesen, mégis pofonegyszerűen megragadni.
De igazságtalanság lenne csak a szövegekkel magyarázni az Upor lemezében rejlő erőt. A One Bright Morning megoldásai például simán eszünkbe juttathatják (a szintén delta blues rajongó) Jack White dalait, míg az It’s About Time-ról Kurt Vile késő este beütő, pszichedelikus szerzeményei ugorhatnak be. Ez már önmagában elég nagy szó, de a Let The Song… dalai a felfedezhető hatások ellenére elég nehezen illeszthetők bármilyen skatulyába.
Érezhetően Upor minden arcát meg akarta mutatni ezen a lemezen, és talán ez a néhol fel-felvillanó bizonyítani akarás az egyetlen negatívuma az egész albumnak. Várhatóan magának Upornak is jót tehet a jövőben, hogy elengedheti végre az első album súlyát.
Főleg úgy, hogy túlzás nélkül az év egyik legjobb magyar albuma ez a debütálás. Egyrészt bizonyítja, hogy bőven van még kraft és felfedeznivaló a sokszor alábecsült magyar egy szál gitáros dalszerzői vonalon. Másrészt a Let the Song…-ot bőven oda lehet tenni az ünnepelt, és az elfelejtett, kevésbé divatos zenei hagyományokat feltámasztó énekes-dalszerzői teljesítmények mellé. Upor lemezének ott a helye Leon Bridges a Motown-soult újra menővé varázsoló, vagy Father John Misty, Jim O’Rourke és Tobias Jesso Jr. hetvenes éveket a jelenbe visszacsempésző idei kiadványai mellett.
Upor András lemezbemutató koncertje október 8-án lesz a Toldiban. További koncertdátumokat itt talál.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
