szerző:
Balkányi Nóra
Tetszett a cikk?

Van olyan gyerek, aki a szomszéd faluba is ritkán jut el, most mindenki a fővárosban szerepelt a Mátyás, a nem király című darabbal. A Bohócok a Láthatáron Csoport tavasz óta foglalkozik tizenegy hátrányos helyzetű csereháti fiatallal. Az eszköz a drámapedagógia, a fórumszínház, a slam.


„Adj erőt.
Hány százalékot?
Száz százalékot.
És mire használnád?
Hogy megvédjem magam.”

„A főszereplő Matyi olyan kisfiú, akit megaláznak az iskolában és otthon sem figyelnek rá. Nagyon egyedül marad. Képzeletbeli barát segít neki valameddig, de az előadás végére elszökik a faluból.” A
Mátyás, a nem király a 10-17 éves gyerekek problémáira és ötleteire épült. „A legtöbben nem családi helyzeteket, hanem a kisebb vagy a védtelenebb bántásáról szóló iskolai történeteket hoztak. Így alakult ki, milyen problémáról fog szólni az előadás” – mondta a Bohócok a Láthatáron Csoport vezetője, Feuer Yvette.

Egy nap két fagyi is

A projektben jellemzően mélyszegénységben élő családok gyerekei vesznek részt Tomorról, Selyebről, Lakról. A csapat helyi mentorokat is kapott: Novák Nóra és Siroki Viktor a Csereháti Roma Önsegítő Közhasznú Egyesület/(CSERÖKE) munkatársai. „A csoportban van, aki általában naponta egyszer eszik. Most a táborban napi háromszor tudtak. Ezt is tudni kell” – mondta Siroki Viktor a Stúdió K bemutatója utáni közönségtalálkozón. A pesti előadás az egyik utolsó állomás volt, korábban külön foglalkozásokon, majd az említett tíz napos táborban állt össze a "Mátyás".

©

„Rengeteg számít, ha figyelünk rájuk. Lubickolnak a közös játék lehetőségében és elképesztő fegyelemmel próbálnak. Mindegy, ki jó vagy rossz tanuló” – mondta Feuer Yvette a közös készülésről. A Bohócok vezetője szerint mostanra összetartanak a gyerekek. A sokféle laki csapatban van ügyvédnek készülő friss kollégista, van, aki TEK-es rendőrnek készül és rapper-költőnek mondja magát, és van, aki autóversenyzés után neon zöld Lamborghinivel jönne vissza Magyarországra családot alapítani. „A csoportban több gyerek alacsony szociokulturális háttérből jön, de ők fejlődtek a legtöbbet.”

A tábor utáni első bemutató a laki kultúrházban volt, ezután vitték a darabot a Bánkitó Fesztiválra. „Borsodból jöttünk Bánkra, vastapsot kaptunk. Olyan volt ez nekem, mintha megnyertem volna az ötös lottót” – mondta erről Siroki Viktor. A bánki bemutatót a Stúdió K-ban a gyerekek is kiemelték. „A Bánkitó tetszett legjobban, úsztunk, meg ilyesmi. A legjobb az volt, hogy sokan voltak, ahogy Lakon is. Meg hogy egy nap két fagyi is volt”.

Nem ment világgá, csak kipiheni magát

Az elnyomottak színháza

A fórumszínház lényege igazságtalanságot bemutató helyzetek közös átgondolása annak a fejével, akit bántottak. A brazil Augusto Boal nevéhez fűződő, Theater of the Oppressed, vagyis elnyomottak színháza néven is ismert fórumos módszerről Feuer Yvette azt mondta, a gyerekek „nyilván nem gondolkodnak elvont fogalmakban, de pontosan ismerik és át is élik a hatalmi struktúrák működését”.

Matyi történetét körülbelül húsz percben játszotta el a csoport, éneklős-gitározós-beatboxos jelenetekkel. Ezután jött a nézőket aktivizáló fórumozás, bárki beállhatott a főszereplő karakter helyére. A kérdésre, hogy mi történt a darabban, egy hat éves forma kislány azt válaszolta, Matyi a végén csak „kis időre ment el, hogy kipihenje magát.” A Stúdió K közönsége főleg gyerekekből állt, köztük a hétesi Van Helyed csoporttal (Bódis Kriszta ózdi alkotásközpontú modellprogramjában a cél szintén a telepen élők körülményeinek javítása).

„Érdekes kérdés, milyen közegbe kerül egy ilyen előadás” – reagált a pesti bemutatóra Horváth Kristóf. „Tök izgalmas felnőttekkel is játszani. Mikor nem egymás mellett beszéljük meg a kocsmában, hogy mindenki egyenlő, az más. Sok szociálisan érzékeny, művészeti beállítottságú embert láttam, aki nem tudott mit kezdeni azzal, mikor igazi gyerek állt előtte. Az ilyen előadások a felnőtt többségi társadalomnak is jól jönnek, de a gyerekeknek is. Ebben a konkrét fórumszínházi szituációban például védett térben próbálhatják ki, hogyan kezeljék a konfliktusokat.”

Horváth azt mondta, a cél nem is az érzékenyítés, a társadalmi problémákra való szélesebb figyelemfelkeltés – ez inkább melléktermék. A lényeg, hogy a gyerekek megéljék a kreativitásukat és képesek legyenek alakítani a környezetüket.

A rendszer nem kedvez

A drámapedagógia, színházi nevelés az utóbbi időben komolyan bepörgött Magyarországon, sokan pályáznak kevés lehetőségre. A legrégebben működő, szakmai alapokat megteremtő Kerekasztal Színházi Nevelési Központ vagy Káva Kulturális Műhely mellett sok párhuzamos projekt fut az országban, kőszínházak is ráálltak fiatalokat bevonó drámás foglalkozások tartására.

©

Hátrányos helyzetű, sokszor roma fiatalokat segítő más művészeti projektek között a színész és slammer Horváth Kristóf szintén több kezdeményezésben vesz részt. Ő szervezte a pesti előadásra a Van Helyed csoportot, korábban pedig például a Tudás6alom klip csapatát vezette, ahol roma fiatalok slammelnek a tanulásról zseniálisan.

„A Tudás6alom más volt, abban valamennyire képzett srácok vettek részt. Most nulláról kellett kezdenünk” – mondta. „Végül írtunk közösen szöveget. Kérdezgettem őket, majd az ő szavaikat használtuk rímelve. Sok rapgyakorlatot csináltunk, beatboxoltunk, megtanultunk skandálni. A nagyobb hangsúly viszont a színházon volt – hogy tudjanak egymásra figyelni.”

A Bohócok csoportja is sokféle projektet csinál egyszerre (például feldolgozó foglalkozásokkal együtt tartott, drogproblémákkal kapcsolatos Ablak című előadást, vagy a kétszereplős, családi titkokról szóló Mianyánkat). Feuer azt mondja, az anyagi támogatásuk és az infrastruktúrájuk messze nem tart lépést a munka mennyiségével, miközben az öt éves működés alatt közelebbről lát rá bizonyos közösségek romló helyzetére is.

Tomorra például 2009 óta jár, így valósult meg a Mátyás, a nem király csereháti fiatalokkal. „Mindenhol más a helyzet. Általánosságban csak azt tudom mondani, amit mindenhol olvasni lehet. Irtózatos a szegénység, és ez nem javul, sőt. Az tud ellenállni, aki lelkes és lelkiismeretes pedagógus, utánanyúl a diákjainak és kihasznál minden lehetőséget. A rendszer maga viszont nem kedvez annak, hogy egy mélyszegénységből jövő, mindenféle problémával küzdő fiatal megállja benne a helyét. Mindenki addig lát, hogy túléljen, és ez a társadalmi szolidaritást nem segíti.”

„Elmentél Matyika, mi lesz veled?”

A Mátyás… tipikus példája annak, milyen keretek között lehet ma civilként vagy művészként hasonló előadásokon és folyamatokban dolgozni. Sokan dolgoznak projekt alapon, meghatározott időre kapott támogatásból. Az utókövetésre, a hosszú távú együttműködésre ritkán – vagy kitartó és önkéntes munkával – van lehetőség. A Bohócok a mostani, áprilistól novemberig tartó projektjét a CSERÖKÉ-vel partnerségben a Norvég Civil Alap támogatta.

©

„Kérdés, sikerül-e forrást találjunk, hogy összejöjjünk még a gyerekekkel. Egyelőre nem látjuk, pontosan milyen módon lenne fenntartható a munka” – magyarázta Feuer. „Pályázhattunk volna kiegészítő támogatásért, de nem tudtunk, a mentorainknak is muszáj pénzt keresniük.” Novák Nóra és Siroki Viktor vezette például az óvodás csoportot, ami nélkül a Mátyás… nem jöhetett volna létre. Az előadásban szereplő gyerekek szülei ugyanis sokszor napszámba mennek dolgozni, addig a kisebb testvérek nem maradhatnak egyedül.

„Az az igazság, hogy időközben elpotyogtatok gyerekeket. Muszáj ezzel együtt élni” – mondta Horváth Kristóf is az utókövetés hiányával kapcsolatban. „Van, akikkel nem tudok foglalkozni, és akkor bizony... elvesznek. Ilyenkor a nagyon hosszú távra gondolok. Csomó gyerek van körülöttem, akikkel az elmúlt két-három évben foglalkoztam. Ritkán találkozunk, de akkor az intenzív időszakot jelent. Aki ki tudja bekkelni a kettő között, annak működhet igazán, amit csinálunk.” Azt mondta, ez a pályázat most eddig tartott, de sokfelé jár az országban, biztosan találkozik még a gyerekekkel. „A cél a rendszeres munka lenne, de így most az a legfontosabb, hogy olyan közösségeket alakítsunk ki, ahol pozitív visszajelzések alakítják az értékrendet.”

©

Az biztos, hogy tavasszal ő, Manyasz Erika és Feuer Yvette is elmegy Lakra játszani, foglalkozást tartani. „Keressük a lehetőségét annak, hogy Miskolcon és a gyerekek környékén, az iskoláikban is eljátsszuk az előadást. Ezt nagyon fontosnak tartom. Semmiképp nem dobjuk a projektet azért, mert most véget ért ez a fázis, a következő finanszírozását pedig még nem látjuk. Majd megteremtjük, összehozzuk. Így állunk hozzá, mert erre nagy az igény a gyerekekben és bennünk is” – foglalta össze a mostani helyzetet a bemutató után a Bohócok vezetője.

 

A Stáb
Mentorok: Siroki Viktor és Novák Nóra (CSERÖKE)
Fórumszínházi szakember, drámapedagógus: Szabó Veronika
Projektvezető, színész-drámapedagógus: Feuer Yvette
Színész-drámapedagógus: Manyasz Erika
Slam foglalkozásvezető, slammer, színész: Horváth Kristóf
Sajtó, blog, fotó: Ránki Júlia
Videó: Galyas Gyula

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Sok autós örülhet neki: Hivatalosan Magyarországra érkezik az Android Auto

Sok autós örülhet neki: Hivatalosan Magyarországra érkezik az Android Auto

A magyar sportág újabb lépéssel közelebb került ahhoz, hogy olimpiai szám legyen

A magyar sportág újabb lépéssel közelebb került ahhoz, hogy olimpiai szám legyen

Megérkezett az enyhülés, akár 10 fok is lehet

Megérkezett az enyhülés, akár 10 fok is lehet