A Sziget árnyékában egyre izmosabb a második vonal a fesztiválkínálatban

„Túl sok a fesztivál, de nincs elég húzónév. Nem látni azt az új generációt, ahonnan az új Rolling Stones, Muse vagy akár egy Arctic Monkeys kinőne. Emiatt az olyanok kerülnek előtérbe, amelyek a zenét más műfajokkal, programokkal egészítik ki, és többről szólnak, mint arról, hogy a közönség a puszta közepén nem mer elmenni WC-re, mert attól tart, hogy lemarad a kedvenc zenekaráról” – összegezte a folyamatokat Harvey Goldsmith, a karrierje során a legnagyobb világsztárokkal, köztük Madonnával, a Queennel, az Oasisszel dolgozó popmenedzser, aki szerint a nagy fesztiválok 2013-ban elérték a csúcspontot. A Glastonburyhez hasonló gigarendezvények lejtmenetét előrevetítő vélemény ráerősített arra, hogy a közönség kezd felfigyelni a kisebb fesztiválokra. A témában a brit Guardian tavalyi legnépszerűbb írása a „tíz fesztivál, amelyről még nem hallottál” listája volt, tele intim hangulatot, különleges helyszínt és szerény, de annál izgalmasabb fellépősort ígérő eseményekkel.

Miközben a magyar fesztiválpiacon aligha kell tartani a tavalyihoz hasonló bedőlésektől – Kingdom of Hegyalja, C+ –, feltűnő, hogy a jól ismert branddel rendelkező nagyok mellett elszaporodnak az alternatív koncepciót kínáló kisebb rendezvények. A jelenségnek megágyazott a Petőfi rádió közel öt évvel ezelőtti bátor koncepciójának kivéreztetés utáni teljes elkaszálása. A rádiókból, a Voltról vagy a Szigetről kiszoruló magyar zenekarok a klubok után a kifejezetten az ő közönségüknek szóló fesztiválokon jutnak színpadhoz nyáron.

Butikfesztivál-forradalomról azonban korai beszélni. Még akkor is, ha az e tekintetben eddig egyedülálló Bánkitó mellett a kommersz zenei kínálattal szembehelyezkedő rendezvénysorozatok között az idén már a budai hegyekben (Kolorádó), a Dunakanyarban (UbikEklektik) vagy a Balaton partján (Alkotótábor Live) is volt/lesz a megszokott felhozataltól elütő, feltörekvő produkciókat felkaroló fesztivál. Schönberger Ádám, a Bánkitó fesztiváligazgatója szerint érzékelhető, hogy több, a budapesti klubéletben rutinos szervezőcsapat rendez saját fesztivált. „Mi kilógunk a mezőnyből, mert jórészt önkéntesekkel, nonprofit fesztivált szervezünk, és az év többi részében nem foglalkozunk ezzel” – mondja Schönberger, majd hozzáteszi, a Bánkitó a fellépőkön kívül a családias hangulata, a társadalmi és civil témák iránti érzékenysége miatt népszerű.

Bánkitó fesztivál

Szemerey Bence

A szántódpusztai Alkotótábornak, a hazai elektronika egyik emblematikus nyári eseményének Live nevű „kistestvérét” a Budapestre már több nagy nevet – a Moderatot vagy a budapesti Electronic Beats fesztivál fellépőit – is elcsábító NVC csapata szervezi. Togay Jónás, a program  egyik szervezője szerint olyan produkciókat akartak az első fesztiválra elhozni, amelyek vagy az elektronikában (iamyank) vagy az élő zenében (Dope Calypso), vagy a kettő határvidékén (Volkova Sisters) mutatnak újat. „Kicsi, családias fesztivált szeretnénk, minőségi fellépőkkel a Balaton déli partján, ahol a jóval nagyobb szabású elektronikus (Balaton Sound, B. My Lake) rendezvények uralják a terepet” – vall az esemény hátteréről Togay, és hozzáteszi: az ilyesfajta fesztiválok tétje az, hogy képesek-e a minőségi zenével a budapesti klubéleten kívüli közönséget becserkészni.

Ilyen volt a Kolorádó fesztivál

Első alkalommal rendezték meg a Kolorádó fesztivált Budapest határában, az adyligeti Sztrilich Pál Cserkészparkban. A fesztivál elsősorban a zenéről szólt, de sztárzenekarokat hiába kerestünk volna; főleg budapesti underground és feltörekvő együttesek játszottak a nyitott és érdeklődő közönségnek, akikből szerencsére nem volt hiány.

A János-hegy egyik eldugott szegletébe megálmodott I. Kolorádó Fesztivál Togay szerint jóval túlmutatott azon, hogy csupán a belvárosi fiatal kreatívok kihelyezett nyári bulija legyen. A zenei felhozatalában a Bánkitó és az Alkotótábor Live fesztiválokéval rokonítható esemény a leginkább a Fogasház és a Toldi Klub mögött álló csapat ötletéből született. A magát a városi és az online lét ellenpontjaként meghatározó esemény annyira célba talált, hogy a szervezők is meglepődtek a sikeren: a Facebookon érdeklődők mindössze tizede fért be a fesztiválra. „A támogatók eddig nem figyeltek ránk, most viszont sok volt a szponzorunk” – mondja Csete Gábor, az egyik szervező, aki szerint nélkülük nem jött volna össze a fesztivál.

Az idén második alkalommal megvalósuló zebegényi UbikEklektikből idővel akár a legizgalmasabb kis fesztivál is válhat. A közösségi finanszírozással (itt lehet őket támogatni) létrejövő összművészeti alkotótábor mögött a Bohemian Betyars zenekarból ismert zenészek állnak. „A Bohemiannal rengeteg európai fesztiválon megfordultunk, és feltűnt, hogy egyre többen választják a zene mellett más művészeteket is beengedő rendezvényeket” – mesél tapasztalatairól Palágyi Máté, az egyik szervező. Üzenetében az UbikEklektik a korai Kapolcsra hasonlít: képzőművészek, filmesek, zenészek gondolkodnak és alkotnak együtt az ország egyik legszebb településén. Palágyi szerint az idén erős vizuális körítéssel készülnek, és szeretnék régiós szintre emelni a programot, ezért is hívnak román művészeket.

Juhász István

A nagy fesztiváloknál nem érzékelhető markáns változás sem a zenei felhozatalban, sem a koncepcióban. Míg korábban a környező országok fesztiváljai és a Sziget rendezvényei egymásra licitáltak a nagy nevek elcsábításában, most alig érzékelhető különbség a felállásokban. A szlovák Pohodára és a horvát InMusicra ugyan PJ Harvey elcsábítása miatt lehet irigykedni, de a Sziget fő vetélytársai, az újvidéki Exit vagy az osztrák Frequency – színvonalában – szinte ugyanazt a fellépőgárdát kínálják. Az osztrák Novarock sem vonzott akkora magyar tömegeket az idén, mert a fő attrakció, a Red Hot Chili Peppers szeptemberben Budapesten ad dupla koncertet.

A butikfesztivál-kínálat a környező országokban is egyre erősebb. A horvát tengerparton, főleg a brit turistákra alapozva, szinte minden hétvégére esik egy kis léptékű, de az elektronikus színtér színe-javát felmutató rendezvény (Dimensions, HideOut, Soundwave, The Garden). A nyugat-európai fesztiválozók egyre inkább a világtól elzárt, egyedi élményt keresik a kelet-közép-európai helyszíneken. Bulgáriában a 850 méterrel a tengerszint felett megrendezett Meadows in Mountains mára igazi kulthellyé nőtte ki magát, és Montenegró is kezdi kihasználni természeti adottságait, a tengerparti Southern Soul sem a fellépői, inkább az utánozhatatlan környezete miatt szerzett hamar hírnevet Európában.