egy.két.há
Sorozatunkban fiatal, tehetséges magyar zenekarokat mutatunk be, mert azt gondoljuk róluk, hogy nagyobb figyelmet érdemelnének.
Beszélgettünk a Mongooz and The Magnet, Muriel, Immgirants, Jónás Vera Experiment, Grand Mexican Warlock, iamyank, Esti Kornél, Blahalouisiana, Gustave Tiger, Mörk, The Luckies, Junkie, The Best Bad Trip, Twentees, Kamikaze Scotsmen, SoulClap Budapest, Antonia Vai, The Adolescens, Barbara Stahl, The nobody elses, mïus, Belau, Papaver Cousins, Szeder, Manoya zenekarok tagjaival.
„Egy Radiohead lemezen is eljuthatsz a lírától kezdve az agresszív hangzáson át a legexperimentálabb dolgokig. Miért ne lehetne ez egy hibrid-elektronika lemezen ugyanígy?” Yank azt mondja, a Hiraeth műfaját tekintve és tempóban is színes lett, de az egészet átszövi a melankólia és a furcsa, szokatlan szinti hangzás.
„A stúdiózáshoz halom effektpedált, szintiket is kölcsön kértem – olyan eszközöket, amiket korábban nem használtam. Próbáltam leszakadni a tudatos építkezésről.”
Az egyik leggyorsabban fejlődő dalszerző-producer tíz év dobolás után, 2011-ben fordult az álomszerű elektronika felé. A váltás eléggé bejött. Tavaly márciusban megjelent EP-je, az okostelefonosjátékkal együtt fejlesztett Lost Sounds (Adventures of Poco Eco) lassan több díjat már nem tud elvinni, a folyamatos zeneipari tanítás mellett (Impro School) pedig nemrég beindította élőzenés felállását, az iamyank Live Bandet is.
Yank korábban úgy nyilatkozott, hogy leginkább „két világ közt a sehova” állapotban van: nem zenekar, nem DJ, nem játszik pörgetős tánczenét és nem is klasszikus hangszereléssel dolgozik.
Mozgott egy ideig DJ-ként, de pár kivételtől eltekintve ez a vonal már nem igazán érdekli. „A zenének, amit szeretek, elsődleges tulajdonsága a leszakadás. Mikor hallgatod, elgondolkodsz, lenyugszol, belebámulsz a semmibe. Ez klubban nem biztos, hogy kifizetődő. Ha azt játszanám, amit gondolok, mindenki hazamenne. Esetleg eret vágna. Már ha egyáltalán lenne ott valaki.”
A Hiraeth-en, semmilyen kompromisszumot nem akart: nem volt szempont, hány emberhez ér majd el. „Azt szerettem volna, hogy minden döntés zenei, művészi szempontú legyen. A bemutatón (május 4, A38 Hajó – a szerk) majd úgyis kilóra elválik a történet.”
Arról, hogy mennyire réteg még itthon a stílus, amit képvisel, azt mondja, a tendencia éppen felfelé ívelő. „Ez az út eleje. Hosszú lesz, de haladunk. Volt szerencsém több általam nagyon kedvelt produkció (Mount Kimbie, Caribou, Nosaj Thing, Om Unit, Synkro) előtt vagy után játszani. Lehetett érezni az atmoszférán, hogy működik. Jöttek az arcok, hogy ’hú, nem is vágtam, hogy te vagy, meg ki vagy, Shigeto miatt jöttem, de nagyon király, ami előtte volt’.”
A szélesebb koncertlátogató közönség megtalálásában az iamyank Live Band felállás biztosan segít.
„Mikor doboltam, megszoktam, hogy a nagyon oké koncertek után félholtan megyek le a színpadról. Laptoppal nem lehet megőrülni, nem tudok olyan lendülettel és beleéléssel játszani, mint korábban. Pláne, ha egyedül vagyok. Az elég hülyén néz ki. Elkezdett hiányozni, hogy többen is együtt gondolkodjunk a színpadon.”
Yank azt mondja, csak kellemes velejáró, hogy a zenekari felállás a közönségnek is jobban tetszik. „Az elektronika gondolkodásmód és hangulat, nem gombnyomogatás” – teszi hozzá a Live Band egyik tagja, Somló Dani (ex- Grand Mexican Warlock, ex- Esclin Syndo, SeeN - a szerk.).
| Mi is ez az egy.két.há sorozat? |
Sorozatunkban fiatal, tehetséges magyar zenekarokat mutatunk be stílustól függetlenül, mert azt gondoljuk róluk, hogy nagyobb figyelmet érdemelnének, és nem feltételnül kapnak elég legetőséget a mainstream felületeken. Első alkalommal a norvég, ír és egy magyar tagból álló Mongooz and The Magnet klipforgatásán vendégeskedtünk, aztán ellátogattunk a Muriel zenekar bázisára is, később Jónás Veráék kiváló lemezét jártuk körbe, legutóbb pedig a Grand Mexican Warlock vadiúj albuma premierezett a sorozatban. |
„Azokra a nagy előadókra, akik hálistennek megjelennek mostanában Budapesten, ezt könnyen ráhúzzák. Közben túlnyomórészt élő, hangszeres zenét játszanak.”
A nagyzenekarokhoz képest kevésbé látványos kütyümozgatás régi problémáját az elektronikus előadók a zenétől sokszor elválaszthatatlanul működő vizuállal szokták megdobni. A Hiraeth-hez március közepén már kijött egy mélytengeri lényekből kiinduló teaser (a btworks munkája).
„A mélytengeri koncepció végigkíséri a lemezt. A Hiraeth wales-i eredetű szó. Honvágyat jelent egy hely felé, ahova visszamennél, de ez a hely lehet, hogy valójában nem is létezik. Kicsit elvontabb ügy. Bennem mindig megvolt egyfajta kettőség. Könnyen ismerkedő-beszélgető arc vagyok, de van, hogy az emberek puszta létezése is zavar. Másfél éve volt az a kattanásom, hogy van a Földön egy terület, amibe ha akarunk, se tudunk beleszólni.” A mélytenger bizonyos részeiről kevesebbet tudunk, mint mondjuk a Marsról.
„Bármit csinálunk a felszínen, az a lenti, gyönyörű ökológiai rendszer működni fog. Volt, hogy rendesen azt éreztem, odatartozom én is, és szívem szerint mélytengeri lény lennék – csak nekem az jutott, hogy itt kell küzdenem a felszínen. Ebben a gondolatban benne van a társadalomtól való elszakadás és a befeléfordulás is. Lent lassabban terjed a hang, minden tompább, nincsen fény és minden egy organikus rendszer része, tökéletes harmóniában a környezettel. Igazi álomvilág.”
