A magyar szamizdat, a szabad nyilvánosság első hosszabb távú vállalkozását, a Naplót negyven éve, 1977. november 15-én indította el Kornis Mihály. A HVG ennek apropóján készített vele interjút.
A Napló és úgy általában a szamizdat korszaka mellett Kornis arról is beszél, hogy bizonyos pillanatokban ki kell állni a politikai meggyőződéseink mellett.
„Az én életembe sokszor beleszólt a politika, de nem lehet rám azt mondani, hogy nem szóltam vissza neki. Vállaltam a rizikót, hogy szembemenjek a hatalommal, sőt a közvéleménnyel is. Nem is kaptam Kossuth-díjat, nem is vagyok ott, ahol szerintem lennem kellene, de hosszabb távon jól fog jönni nekem, hogy ez a mai világ engem kiköpött.”
Kornis a Marton László-ügyben is szembement az árral, amikor kijelentette a rendező szakmai tevékenységéről, hogy „ennyiben makulátlan ember”. Ma úgy gondolja, nem volt elég precíz ez a megfogalmazás. „De ha az ember odaáll valaki mellé, akkor túl kell fogalmaznia, hogy hasson. Ma senki nem törődik senkivel. Az egész társadalom egy roncstelep.”
Az interjút az e heti HVG-ben olvashatja.
A július 1-i határidő előtti utolsó pillanatban, a hétfői rendkívüli közgyűlésen dőlt el, hogy a fővárosi képviselők kiigazították a már korábban, konszenzussal elfogadott 2025-ös költségvetést, így van újra érvényes büdzséje a fővárosnak – év végéig. Ha nem így lett volna, durva korlátozásokkal és pénzügyi nehézségekkel járó állapotra kellett volna készülni.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A volt vezérkari főnök azt mondta, jobb lenne, ha például a kézigránát-baleset miatt elrendelt vizsgálat eredményét tennék közzé végre.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
