A PIM - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Ritka magyar - Bubik 60 című kamarakiállítása május 19-től 2019. január 20-ig, szerdától vasárnapig 14 és 18 óra között tekinthető meg a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A megnyitót szombaton 15 órakor tartják, előtte - 14 óra 30 perckor - a 125 éve született Bajor Gizi emléktáblájának koszorúzási ünnepségét rendezik meg. A vendégeket Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója köszönti. Rubold Ödön, a Nemzeti Színház színművésze Bajor Gizi életművét méltatja. A kiállítást Kubik Anna színművész nyitja meg - áll a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében. Mint írják, a tizennégy éve elhunyt Bubik István nemzedékének egyik legkarizmatikusabb alakja volt, "a reneszánsz kor emberének kései utódja, tele tűzzel, energiával, szókimondó igazságérzettel és életigenléssel".

Diplomáját 1981-ben kapta meg, s bár több színház hívta, ő rögtön a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek eszméjéhez még akkor is hűséges maradt, miután elszerződött onnét - idézik a közleményben Szebényi Ágnest, a kiállítás kurátorát, aki azt írja: az 1981-1990 közötti évek tekinthetők a művészi pálya fénykorának, szakmai élete legsikeresebb és leggazdagabb időszakának. Egy fiatal színészgeneráció vezető színészévé érett alig néhány év alatt, egyik főszerep jött a másik után, nem csoda, ha generációja legdinamikusabb tehetségeként tartotta számon mind a szakma, mind a közönség. Néhány évvel a főiskola után már olyan nagyformátumú szerepek voltak a háta mögött, mint Ádám, Mercutio, Tartuffe vagy az István, a király címszerepe.

MTI / Balogh Zoltán

Az első évtized meredeken fölfelé ívelő időszaka után kis megtorpanás következett. Túlhajszoltságról, a rá nehezedő nagy nyomásról beszélt. "Nagyon szeretem a szerepeimet, de az örömöm nem felhőtlen. Túl sok a teher rajtam. De mit tegyek? Próbáljak beleavatkozni a pályám alakulásába?" - tette föl a kérdést a művész. S végül maga mögött hagyta a színházat és elment Londonba raktárosnak. Kilenc hónap múlva hazatért, de nem ment vissza a Nemzetibe, rövid szabadúszást követően 1993-ban a Törőcsik Mari neve fémjelezte, frissen alakult Művész Színház társulatához szegődött, annak megszűnte után a Thália Színház, később a Thália Társaság tagja. 1997-ben hét neves színésztársával megalapították a Kelemen László Színkört, mely szakított a kőszínházi metódussal, független társulatként működött. 1998-ban a Kelemen László Színkör tagjaként - a többiekkel együtt - az akkor megalakult Új Színházhoz szerződött. De mindez "csak" a színész Bubik István, vagy ahogy ő nevezte magát, a színjátékos - írja a kurátor.

Kiemelte: a művész kaszkadőrként jó barátjával, Funtek Frigyessel éveken át Pintér Tamás "Oroszlán" és Marosi László csapatát erősítette. Sportemberként számtalan sportágban kipróbálta magát. Zenészként még a főiskolás évek alatt társaival megalakította az első magyar színészzenekart. Sipos Andrással hosszú évek során a dob és a dobolás ősi elemeit, a forrást, az afrikai autentikus ritmusok rejtélyét kutatta. Színészpedagógusként éveken át tartott középiskolások számára színészképzést a Fészek Művész Klubban.

A 46 évesen közúti balesetben elhunyt Bubik István országjáró művészként Ritka (a) magyar című önálló estjével számtalan városban, apró faluban megfordult.

MTI / Balogh Zoltán