Fél emberöltő eltelt azóta, hogy együtt dolgozott Klaus Maria Brandauer és Szabó István. A rendező új filmje, a Zárójelentés apropóján az osztrák és német nyelvterület színházi fenoménja a HVG hetilapnak elmondta, másfelé sodorta őket a hivatásuk, de közben nem tévesztették egymást szem elől. „Azonos a világlátásunk, sok kérdésben egyetértünk, és félszavakból is megértjük egymást. A Zárójelentés nem a múlt felélesztése, összegzése, inkább az újrakezdés története. Több szinten is azonosulni tudtam a kényszernyugdíjazott professzor alakjával, problémáival, függetlenül attól, hogy S. doktor magyar közegben vívja meg a harcait.”

Klaus Maria Bandauer rendszerint negatív karaktereket formált meg: a színész erről elmondta, az emberi lélek bonyolultsága nyűgözi le, és ennek szerves része a gonosz.

Mindannyiunknak problémái vannak a bennünk élő gonosszal, a legváratlanabb pillanatokban jelenik meg, és olyasmire csábít, amit önszántunkból nem tennénk meg. Ha vele élünk, megtaláljuk a felmentést a tetteinkért vállalt felelősség alól.

A színész gyakran szólal meg az Európa-gondolat védelmezőjeként akkor, amikor az Európai Unió nem tűnik sikeres modellnek. „A szkeptikusokkal szemben szerintem Európa nem a probléma, hanem a megoldás. Nem szabad elfásulni, megtorpanni az ismétlődő gazdasági, politikai, morális nehézségek miatt. (…) Túl hosszú ideig ringattuk magunkat abban a hamis hitben, hogy az Európai Uniót valamiféle napos időjárási projektnek tekintsünk, és nem készültünk fel a légköri viszonyok változására a menekültkérdéstől a klímaváltozásig bezárólag. Számos európai kormány téves politikát követ azzal, hogy a sikereket a magáénak tulajdonítja, a problémákat pedig az európai intézményekre hárítja” – magyarázta a színész.

A teljes interjút a csütörtökön, a friss HVG hetilapban és a hvg360-on olvashatják el.

HVG