„Megjelent Szerb Antal Utas és holdvilága. Nem is lenne ebben semmi különös, a moly.hu-n az első kiadás (1937) óta ennek a csodálatos regénynek 64 kiadását tartják számon, az évtizedek alatt a Magvetőben is sokszor utánnyomtuk, kiadtuk, valahányszor kifogyni látszott a boltokból. Csakhogy a borító most kapott egy piros csíkot is, benne felirattal: AZ EREDETI SZÖVEG. Mitől eredeti, és eddig miért nem volt az?” – vezeti fel a méltán népszerű mű legújabb kiadását a Magvető Könyvkiadó a Facebookon.
Szerencsére rögvest meg is válaszolják a feltett kérdést: „A rejtély nyitja, hogy a nyáron a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, Wirth Imre fellapozta a Szerb-hagyatékban található első kiadású példányt, amelyet (feltehetően az akkori Magvető kérésére) Szerb Antalné, az író özvegye korrektúrázott a férje halála utáni első (!), 1959-es (!) kiadást előkészítendő.
Az idők szele őt sem kerülhette el, sajtóhibák és néhány hibásan írt német szó javítása mellett (ön)cenzori kézzel két figyelemre méltó »javítást« is eszközölt:
kihúzta »a gyűlölt szovjet hatóságok«-ra vonatkozó félmondatot és a katolicizmus dicséretét tartalmazó sorokat. Ezeket a kicsi, de annál érdekesebb részleteket most helyreállítottuk a szövegben, hogy olvasóink immár a teljes, csonkítatlan regényt vehessék kézbe” – írják.
A 444 megkérdezte Wirth Imrét arról, miért történhetett ez így. Wirth azt felelte Szerb Antalnéról: „Tudható, hogy máskor is »javított«, amikor úgy vélte, nem jelenhetne meg az eredeti szöveggel a könyv. Itt is egyértelmű, miért nyúlt bele.” Wirth hozzáteszi, alighanem azért nem vették észre a cenzúrát 66 éven keresztül, mert nem vetették össze a rendszerváltás után az eredeti szöveggel az új kiadásokét:
Ki gondolt volna rá, hogy még ebbe is belenyúltak?
