Hogy érzed magad egy indiai zenekar tagjaként, amelyik teltházak előtt játszik Európában?
Csodálatosan. Mindig ezt mondom az egész turnénkról. Ez egy valóra vált álom, ami álomnak tűnik, de közben keményen megdolgoztunk érte. Szóval igen, megérdemeljük sikert, mert mindent kockára tettünk, keményen dolgoztunk, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk. Ugyanakkor furcsa, hogy ez történik.
Hogy érzed, hol tartotok? Ott, ahol egy zenekar hírnév és elismertség szempontjából tartani szeretne, vagy csalódott vagy, hogy talán sokkal magasabban kellene lennetek?
Nyáron megálltam egy pillanatra, és végiggondoltam, milyen messzire jutottunk, és mit tettünk érte. 6-7 éve kezdtük a munkát a zenekarral, és idén már a Babymetal előzenekara lehettünk az USA-ban arénakoncerteken, most a Halestormmal turnézunk. Ezt tényleg jó érzés látni. De összességében azt mondanám, hogy 30 százalékban vagyok elégedett, és 70 százalékban akarunk még többet. Ez egy jó egyensúlynak tűnik, de nehéz helyzet, hiszen ha ambiciózus vagy, és többet akarsz, és keményebben akarsz dolgozni, akkor nagyon könnyű lebecsülni azt, amit már elértél. Pedig ezek olyan dolgok, amiket senki sem vehet el tőlünk.
Mi vinne közelebb a 100 százalékhoz?
A végső célunk az, hogy a metált visszahozzuk a mainstreambe, oda, ahol a mi gyerekkorunk idején volt. A Limp Bizkit, de különösen a Linkin Park nagyon nagy volt Indiában, akár mainstream is lehetett egy olyan országban, ahol a bollywoodi zene a fő műfaj. Ez azért kemény feladat.
Hogy fogadnak titeket Indiában?
Ez tényleg érdekes: Indiában valószínűleg a legkevésbé vagyunk ismertek a világ többi részéhez képest. A metálzene most nem különösebben népszerű Indiában, de ez nagyon gyorsan változik. Régebben úgy volt, hogy ötszáz kommentből egy olyan volt, hogy „Indiából vagyok, és nem tudom elhinni, hogy nem ismerjük ezeket a srácokat”. De volt egy víziónk, hogy eljön az idő, amikor olyan szintre jutunk, hogy már nem lehet figyelmen kívül hagyni minket. Indiában tudni akarják majd, ki ez a zenekar, ki játszik a stadionokban és az arénákban. Mára eljött ez az idő, és mi minden nagy indiai fesztiválon játszottunk. Amikor lemezkiadókkal tárgyaltunk, megmutatták, hogy az indiai hallgatóink aránya 3-4 százalék körülről 20 százalék körüli szintre emelkedett, ez azért hatalmas ugrás.
Mi az indiai népszerűséghez vezető titkos út?
A bollywoodi zene. Tény, hogy ma nagyon megosztott a zenei élet, mindenki maga próbál meg boldogulni. Ha az interneten sikeres vagy, akkor ismert leszel – mi is ezt az utat járjuk. De az tagadhatatlan, hogy ha van egy dalod egy bollywoodi filmben, akkor bekapcsolódsz az indiai fősodorba, azzal tudsz legjobban eljutni a célodhoz. Ha van egy nagy indiai film, és van benne egy dalod, azzal érheted el az indiai tömegeket.
Szerepeltetek már bollywoodi filmben?
Az első dalunk egy indiai tematikájú, de külföldi filmben, A majomemberben szerepelt. Dev Patel rendezte, és Jordan Peele volt a producer. Volt egy verekedős jelenet, abban használták az egyik számunkat. Ez nagyszerű, nem? Nagyon jó érzés volt, amikor Indiában játszották. Ahogy mondtam, még sok tennivalónk van, de eljön a mi időnk.
A Bloodywood zenéjének jól ismert struktúrája van, ami a rock, a rap, a hindi zene és ének összeboronálása: Karan Katiyar adja a rockzenei alapokat, Jayant Bhadula hindi nyelven énekel, te rappelsz. Mi lehet a következő lépés a zenétekben?
Az a helyzet, hogy Indiában nagyon sokféle hangszer van. Mindkét albumunkon kipróbáltunk új típusú dobokat. Tudod, hagyományosan csak a dholt használják, ami főleg észak-indiai hangszer, mi a dél-indiai chenda dobokkal is dolgozunk. De nem tudok konkrét választ adni, mert nincs tervünk. Inkább úgy működünk, hogy tanulunk, és az ösztöneinkre hagyatkozunk, soha nem mondjuk azt, hogy „oké, a következő albumon kipróbáljuk ezt a fajta dalszerkezetet, vagy ezt a fajta hangszert”. Inkább azt csináljuk, ami jólesik. Ha valamit azért csinálsz, mert szereted, és a közönség is reagál rá, akkor még inkább azt csinálod. De ha látod, hogy van valami, amit lehetne javítani, akkor megváltoztatod és továbbfejleszted. Például énekben a legutóbbi albumunkon, a New Delhin kicsit megfordítottuk a szerepeket, én énekeltem a pre-refrént a Hutt című dalban, Jayant pedig inkább a verzéket. De nem szeretünk ilyen tervekkel belevágni a zene terén, mert mindhármunknak nagyon különböző az ízlése, de nagyon sok közös pontunk is. Szóval igen, a zene terén a sodrásnak engedünk.
Bloodywood a Barba Negrában
Molnár Zsófia
A Bloodywoodban alapvetően hárman vagytok, de ott vannak a turnézenészek is. Nem merült fel, hogy formálisan bővítsetek a létszámon?
Mi hárman vagyunk a zenekar abban az értelemben, hogy mi csináljuk a zenét, és ezen nem változtatnánk, mert nagyon jól működik. Amit élőben csinálunk, az már csapatmunka eredménye, a hét embernek köszönhető, akik gyakorolnak és mindent megcsinálnak.
Szóval nem, hivatalosan nem a zenekar tagjai de állandó tagok, akik mindig velünk turnéznak. Most van egy kétszintes turnébuszunk, videójáték-szobával és minden egyébbel. Amikor 2019-ben először jöttünk Európába, csak furgonjaink voltak. De a második alkalom volt a legviccesebb, amikor szó szerint egy furgon volt, hatan szorongtunk benne, mégsem veszekedtünk. Mindenki csak nevetett és jól érezte magát, mert ez a legjobb csapat, a legelkötelezettebb csapat. Ezek nem olyan emberek, akiket csak úgy lecserélhetünk, mert ők segítettek nekünk eljutni idáig. Ami a zeneírást illeti, inkább arról van szó, hogy ez a hármas csapatmunka tökéletesen működik. Ha nem romlott el, ne akard megjavítani.
A gondolkodásodban most látsz valamilyen változást, vagy kitartotok a fő üzeneteitek mellet? A szövegeitekben ilyen mondatok vannak: ha megvered a nődet, akkor én is rommá verlek. Ha vered az állatodat, akkor én is rommá verlek. Ha korrupt politikus vagy, akkor mi lázadást fogunk szítani.
Igen. Amit hallasz, az a legemlékezetesebb, a legprovokatívabb rész a dalokban. De az utolsó sor például így hangzik: egy nap talán meg tudom változtatni a gondolkodásmódját. A lényeg az, hogy mindig próbáljuk azt hangsúlyozni: először a szavakkal próbálkozunk, az erőszak nem a helyes út. Minden lehetőséget adjunk meg az embereknek, hogy tanuljanak és talán megváltozzanak, ha rossz úton járnak, de aztán keményen le kell csapni rájuk, ha továbbra is ezt csinálják. Ha ez egy kicsit szélsőséges is, de fontosnak tartjuk előhozni ezeket a problémákat, és azt gondolom, hogy ha erőszaktevőkről, szexuális ragadozókról beszélünk, minden jó érzésű embernek az az első gondolata: „hogy a fenébe lehet ilyen a világban?” Ilyen értelemben én sem vagyok türelmes ezekkel a gazemberekkel, szóval ez a düh egy nagyon valós érzést hivatott megjeleníteni.
Raoul Kerr
Molnár Zsófia
Ahogy azt is, hogy zavargásokra kell számítani, ha továbbra is korrupt maradsz, ha továbbra is elnyomod a népedet. Legyél jobb vezető, jobb politikus, mert a nép ereje valós, a zavargásuk kifejezi a kudarcodat vezetőként: azért lesznek az emberek vadak és veszítik el az önkontrolljukat, mert annyira szorítottad őket, hogy úgy érzik, a zavargás az egyetlen módja annak, hogy kifejezzék a dühüket és elégedetlenségüket. Láttunk már elképesztő tüntetéseket, például mostanában a fiatalabb generáció tagjai emelik fel a One Piece zászlót Délkelet-Ázsiában és a világ más részein. És ez a kor jele, hogy néha nincs más választásod.
Ha már zászló: rendszeresen „No Flag”, vagyis „nincs zászló” feliratú pólóban lépsz fel. Ez mit jelent?
Azt jelenti, hogy az emberiség fontosabb, mint a nemzetiséged. Azt jelenti, hogy szereted a hazádat, de úgy döntesz, hogy a világot jobban szereted. És én hiszem, hogy úgy oldhatjuk meg a világ sok problémáját, ha elérjük, hogy a világ egymással együttműködjön, ahelyett, hogy egymás ellen dolgozna.
Te maradsz Indiában?
Igen, amit Indiában láttam, az tanított meg erre. Ez a gondolkodásmód azért alakult ki bennem, mert Indiában a világ mindenféle kultúrája megtalálható. Most, hogy sokat utazom, észrevettem, hogy a nagyvárosokban még mindig megtalálható ez a jelenség, például New Yorkban, Londonban, vagy Berlinben, Münchenben, a világ összes nagyvárosában megtalálható a sokféle kultúra és ember keveredése. India azonban az a hely, ahol felnőttem. De a másik dolog az, hogy alkotmányunkat azzal a szándékkal hozták létre, hogy a világ összes alkotmányának legjobb részeit ötvözze, hogy alkalmazkodjon ahhoz a tényhez, hogy sok különböző ember él együtt. Tehát ezt a koncepciót, hogy különböző emberek élnek együtt harmóniában, Indiától tanultam. És úgy éreztem, hogy ez alkalmazható a világra is, hogy ha mi magunkra egy népként tekintünk, a világ népeként, nem pedig egy ország népeként, az az emberiség számára a legjobb és legfényesebb jövő kezdete lehet. Ezért viselem a mellkasomon, hogy ezt terjesszem.
A Bloodywood a Barba Negrában
Molnár Zsófia
Mi tett téged dühössé?
Az a tény, hogy sokkal jobbak lehetnénk. Ez egyszerű, ugyanakkor nagyon bonyolult: eljuthatnánk ahhoz az egyszerű megoldáshoz, amiről mindenki tudja, hogy ott van, csak meg kell ragadni. Amikor még fiatalabb voltam, az volt a célom, hogy összekapcsoljam a zenét a politikával és a társadalmi igazságossággal. Ez az érzés fokozatosan elhalványult, mert rájöttem, hogy rengeteg ember kezében ott a megoldás, rengeteg ember van, aki tehetséges a saját területén, és tudja, mit kell tenni. Rájöttem, hogy az én szerepem nem az, hogy megoldásokat mutassak be, hanem hogy inspiráljam az embereket, hogy szenvedélyesen higgyenek abban, ezeket a dolgokat elérhetjük. Az én szerepem az, hogy energiát adjak, hogy együtt segítsünk az emberiségnek egy magasabb szintre emelkedni. Ezen dolgozom a zenekarral.
