Ahhoz képest, hogy a lengyel énekesnőnek az édesanyja is sikeres operaénekesnő Lengyelországban, Aleksandra Kurzaknak csak tizenkilenc évesen jutott eszébe, hogy követi őt pályáján. A felvételi vizsga előtt három héttel. A meglepett anyuka, Jolanta Żmurko ebben a nyúlfarknyi időben felkészítette a lányát a lehető legrosszabbra, ami egy meghallgatáson megtörténhet – Aleksandra azonban játszi könnyedséggel nyert felvételt a wroclawi konzervatóriumba, leginkább talán saját magát is meglepve ezzel.
Az említett városka impozáns és példamutatóan modern vezetésű Opera Wroclawskában debütált, és az a csoda is megeshetett vele, hogy saját édesanyjával énekelt a Figaro házasságában. Aleksandra hamar kitűnt az egyébként kiváló helyi énekesek sorából, és azon kapta magát, hogy az opera egyik első számú fellegvárában, a New York-i Metropolitanben énekel. Ez volt élete első külföldi fellépése…

És most itt a művésznő bemutatkozó albuma, a Gioia! (olaszul reményt jelent), amelynél találóbb címet keresve se találhattak volna a csupa tűz, csupa mosoly Aleksandra debütáló anyagára. A lemezen semmi meglepetés nincs, Rossini, Donizetti, Verdi és Puccini áriái azonban olyan vitalitással szólalnak meg, hogy az embernek az az érzése, egy érett, tapasztalt díva felvételeit hallgatja. Aleksandra legnagyobb erénye az átélés: üres frázisok helyett pezsgő, okosan hangsúlyozott szöveg, meleg, telt és bársonyos hang – hála legyen a Sorsnak, hogy nem képezték halálra ezt lányt. Aleksandra egyébként nem csak szép, de okos is, példának okáért hat nyelven beszél folyékonyan – a legjobban mégis azt imádjuk, amikor énekel. Íme, a lemez trailere: