hvg.hu: Hogyan értékelné a magyar futball 2010-es évét?

Egervári Sándor: Úgy érzem, áttörési ponthoz érkezett a magyar futball. Idén új elnöke és új elnöksége lett a Magyar Labdarúgó Szövetségnek, amely különböző átfogó programokat indított el, többek között az edzőképzés és az utánpótlás területén, valamint strukturális átszervezéseket hajtott végre a hatékonyabb munka érdekében. A cél az, hogy a magyar futball ne csússzon tovább, és csatlakozzon Európa elitjéhez. Ez azonban egy több éven át tartó út. Mindez persze nem vonatkozik a válogatottra, melynél minden meccsen a győzelem a cél, hiszen a közvélemény ezt várja. Összefoglalva úgy mondanám, hogy 2010-ben a változások előszele már érezhető volt a magyar fociban.

hvg.hu: Nem zavarja, hogy nem egykori focisták irányítják a magyar labdarúgást?

Egervári Sándor: Egyáltalán nem. Az MLSZ mostani vezetői a társadalom különböző területéről jöttek, de az eddigi sikereik mutatják, hogy nagyon is értenek egy szervezet működtetéséhez. A szakmát sem féltem, hiszen van szakmai tanácsadó testület, benne olyan nevek, mint Dr. Mezey György, Bozsik Péter, Kovács Zoltán, Halmai Gábor vagy Illés Béla, akik nemcsak részt vesznek a döntések előkészítésében, de minden szakmai kérdésben kikérik a véleményüket.

hvg.hu: Megszületett hát az egység, melyet évtizedek óta hiányolnak a magyar futballból?

Egervári Sándor: A futball leképződése a társadalomnak, de nem hiszem, hogy a magyar fociban nagyobb széthúzás vagy ellentét lenne, mint az élet bármely más területén. Inkább arról lehet szó, hogy mivel népszerű sportágról van szó, jobban az emberek szeme előtt van. Jobban érzékelik a vitákat, változásokat, de nem hiszem, hogy jobbak vagy rosszabbak lennénk másoknál. Én az együttműködésben hiszek, és ez így volt, bárhol dolgoztam. Ha lehet így fogalmazni, inkább integráló, semmint megosztó személyiségnek tartom magam.

Egervári Sándor: 2010 a változások előszele a magyar futballban

MTI - Szigetváry Zsolt

hvg.hu: Nem tart a politika begyűrűzésétől a fociba?

Egervári Sándor: Nem hiszem, hogy amíg Angela Merkel német kancellár vagy János Károly spanyol király fontosnak tartja, hogy bemenjen a meccs szünetében a nemzeti csapat öltözőjébe, vagy egy válogatott edzésére, addig baj lenne, ha a mi állami vezetőink is támogatni szeretnék a sportot. A rendszerváltásnál nagyon magára hagyták a magyar focit, sokat vettek el, például több mint ezer pályát építettek be plázákkal és lakóparkokkal. A Bethlen-kormány 1922-ben sportpálya és tornaterem építésére kötelezte az ezer főnél több munkást foglalkoztató gyárakat, üzemeket. Nem azt mondom, hogy ez lenne a követendő példa, de ne szégyelljük, hogy végre van egy olyan kormány, amely szívügyének tekinti a sportot.

hvg.hu: Júliusban ült a magyar válogatott kispadjára. Hogy értékelné a csapat idei évét?

Egervári Sándor: A nemzeti csapat értékelését két részre osztanám. Az első egyértelmű: több pontot szereztünk a selejtezők során, mint az várható volt. Másrészt úgy érzem, a csapatépítésben is többet léptünk előre a vártnál. Már az is jó eredménynek számít, ha egy edző a rutinos játékosok mellé évente 2-3 új embert tud beépíteni egy csapatba, ehhez képest nálunk voltak olyan Eb-selejtezők, ahol 6-7, nemzetközileg még rutintalan újonccal játszottunk. Ez egy rizikós lépés volt, de meg kellett lépnünk, mert úgy éreztük, hogy a szokásosnál nagyobb változtatásokra van szükség. Örülök, mert a fiatalok bebizonyították, hogy nem véletlenül választottuk őket.

hvg.hu: Miben látja a változást a csapat játékában a Koeman-érához képest?

Egervári Sándor: A kulcs az, hogy nem mindegy, ki kivel játszik, vagyis hogyan állítja össze az edző a csapatot. Én annak idején nem hiába játszattam együtt az MTK-ban Halmait és Illést, mert ők erősítették egymást, mindketten jobbak voltak, ha együtt voltak a pályán. Hogy érzékeltessem a párhuzamot a jelennel: Dzsudzsák Balázs évek óta remekül teljesít klubcsapatában, a válogatottban mégsem ment neki a játék. De Szalai Ádámmal, Koman Vladimirrel, Laczkó Zsolttal vagy Gera Zoltánnal együtt sokkal hatékonyabb, mert megvan köztük a harmónia. Ezek a játékosok bíznak egymásban. Azt szoktam mondani, hogyha megvan ez a harmónia, akkor nem tizenegy játékos összege, hanem hatványa van a pályán. Nem mindig a legjobbaknak kell játszaniuk.

Szalai Ádám a középpontban

MTI

hvg.hu: Ön 1986-ban már részese volt egy sikercsapatnak. Ott is hasonló módszerekkel dolgoztak Mezey Györggyel?

Egervári Sándor: Nagy harmónia volt abban a csapatban is, és zavar, hogy azzal az időszakkal kapcsolatban elsőként az 1986-os, szovjetektől elszenvedett vereséget említik. Holott az az együttes három év alatt gyakorlatilag mindenkit legyőzött, olyan csapatokat, mint Spanyolország, Németország, Hollandia vagy Brazília. A média azóta sajnos nem attól hangos, hogy 1985-ben az a magyar válogatott Európa legjobb csapata volt, Mezey György pedig a kontinens legjobb edzője. Szerintem ez nemcsak komoly torzítás, de méltatlan is azzal a csapattal és a magyar focival szemben.

hvg.hu: Visszatérve a csapategységre, nem tudom megkerülni Huszti Szabolcs ügyét. Úgy tűnik, mintha nem lenne érdemi megoldás esetében.

Egervári Sándor: Pedig van, mert Huszti Szabolcs magát zárta ki a nemzeti csapatból, és nemcsak azzal, hogy lemondta a válogatottságot. Én a párbeszéd híve vagyok, így érthető, hogy a kulturált, négyszemközti beszélgetésünk után váratlanul ért a nyílt levele. Nem hiszem, hogy ezeket a dolgokat így kellene elintézni. Nekem emberileg semmi gondom Szabival, de kiderült, hogy ő bizalmatlan a csapattal szemben, így pedig megosztó személyiség lett. Ez nem egyeztethető össze azzal, hogy az én csapatom a kölcsönös bizalomra, az egymás iránti szakmai és emberi tiszteletre épül.

hvg.hu: Az ütőképes nemzeti focihoz erős bajnokság kell. Nem gondolja, hogy a tehetségeink túl korán mennek külföldre, mi pedig túl sok légióssal töltjük fel a ligát?

Egervári Sándor: Nehéz egyértelmű választ adni arra, hogy hogyan lehet erős bajnokságunk. Mindenekelőtt jobb feltételekre és tervezhetőbb gazdálkodásra lenne szükség, az pedig nem segíti a folyamatot, ha a focisták például hónapokig nem kapnak fizetést. Szerintem 5-6 meghatározó csapatra van szüksége az NB I-nek, amelyek rivalizálnak egymással, versenyhelyzetet teremtenek, ez pedig a fiatal játékosok fejlődését is segíti. Külföldre kijutni jó dolog, de csak akkor, ha ez folyamatos játéklehetőséggel jár. Németh Krisztián esete is bizonyítja, milyen az, ha valaki túl korán kerül külföldre. A magyar foci érdeke az, hogy a fiatalok itthon megerősödjenek, és 22-24 éves korukra versenyképessé váljanak ahhoz, hogy egy erősebb külföldi bajnokságba igazoljanak.

hvg.hu: Mikorra várható, hogy a magyar foci klubszinten és válogatott szinten is tartósan jó teljesítményre lesz képes a nemzetközi tornákon?

Egervári Sándor: Szerintem mérvadónak tekinthető az a 6-8 éves felzárkózási időtartam, amit az új MLSZ megjelölt. A legfontosabb a minimális feltételek megteremtése, azaz legyen több jó pályánk, ahol a téli időszak három hónapjában is hatékony edzéseket lehet tartani. Másrészt az utánpótlásedzőknek is tudjunk egzisztenciális biztonságot nyújtani. Ez a két dolog a kulcs. Addig bízhatunk ugyan egy tehetséges generációban, de a tartós versenyképesség ezek nélkül nem fog működni. Mivel az utóbbi évek bebizonyították, hogy a nyugaton bevált üzleti modell, mellyel az angol, spanyol vagy olasz nagycsapatokat irányítják, nálunk nem járható út, így magunknak kell menedzselnünk a saját focinkat.

Vincze Szabolcs