Kleinheisler volt a nyerő ember

A magyar labdarúgó-válogatott az Eb-selejtezőket az F-jelű csoport harmadik helyén zárta Észak-Írország és Románia mögött, de Finnországot, Feröert, valamint Görögországot is megelőzve. A mérkőzések során három szövetségi kapitány, név szerint Pintér Attila, Dárdai Pál, valamint Bernd Storck irányította együttesünket, amely 16 ponttal fejezte be a küzdelmeket. Ezt követően rövid ideig még élt a remény, hogy a legjobb harmadik helyet megcsípheti a csapat, ám az eredmények alakulása miatt végül pótselejtezőre kényszerült a válogatott.

A sorsolást Magyarország kiemeltként várta, és a négy lehetséges ellenfél – Dánia, Írország, Norvégia, Szlovénia – közül a norvégokat kapta a csapat. A két válogatott összesen 17 alkalommal találkozott egymással, 7 magyar és 5 norvég siker mellett 5 döntetlen született ezeken a mérkőzéseken. Az azonban már alaposan árnyalta a képet, hogy Magyarország utoljára 1981-ben nyert ebben a párharcban, az azóta lejátszott kilenc mérkőzésen 5 döntetlen és 4 norvég siker volt a mérleg.

Az esélyesség terhe tehát nem nyomta a csapat vállát, Bernd Storck pedig a Király – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Kleinheisler, Gera, Elek, Dzsudzsák – Németh, Szalai kezdővel küldte pályára a magyar válogatottat. A legnagyobb meglepetést természetesen Kleinheisler csapatba állítása jelentette, aki azonban már az első félidő közepén megszolgálta a belé vetett bizalmat.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre, ugyanis nagy norvég fölényben vette kezdetét a találkozó. Az első tíz percben szinte át sem lépte a magyar csapat a felezővonalat, sőt egy Király bravúrra is szüksége volt, hogy ne szerezzen vezetést a hazai együttes. Egy baloldali támadást követően Skjelbred kapott remek centerezést, a norvég játékos pedig középről, tíz méterről kapásból lőhetett, de a magyar kapus nagyot tornászva a léc fölé tolta a labdát.

A kezdeti megilletődöttség után kezdtek magukhoz térni Dzsudzsákék is, a meccs tempója azonban ezzel együtt kezdett leülni. Jó indulattal néhány kisebb helyzetet jegyezhettünk föl mindkét oldalon, a norvégok a beíveléseket erőltették, miközben a legfőbb gond az volt, hogy Gera sárgát kapott, így ő biztosan kihagyja majd a vasárnapi visszavágót.

A 26. perc aztán óriási fordulatot hozott, amikor a már említett Kleinheisler megszerezte a vezetést Magyarországnak. Egy jobboldali támadás végén kapott labdát a felnőtt válogatottban most debütáló játékos, aki jobbal megcsinálta az átvételt, ballal pedig egyből lőtt. A norvég kapust is meglephette a próbálkozás, ugyanis rendkívül szerencsétlenül ütött a labdába, ami így a hosszú alsóban kötött ki.

A norvégok a bekapott gólt követően nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltak, de sokkal veszélyesebb nem lett a hazaiak támadójátéka. Továbbra is a beíveléseket erőltették a norvégok, sok szögletet és szabadrúgást végeztek el, de a védők vagy éppen Király rendre tisztázni tudtak.

A szünetet követően sem vett vissza a tempóból a hazai együttes, ahogy a védekezés is stabil maradt magyar oldalon. Tulajdonképpen a teljes második félidő ebben a mederben zajlott, jöttek a beívelések Király kapuja felé, amiket valaki azért mindig tisztázni tudott, Dzsudzsákék pedig nem túl sűrűn lépték át a félpálya vonalát.

Az utolsó pillanatokban aztán kis híján egyenlíteni tudott Norvégia. A tizenhatoson belüli kavarodás végén baloldalról jött egy lövés, amibe a magyar kapus beleütött, az így középre perdülő labdát pedig az érkező norvég játékos ívesen fejelte a kapura. A labda azonban nem esett be a hálóba, hanem a felső kapufán csattant, ezzel megmaradt a mieink előnye. A hosszabbítás percei csak nagyon lassan pörögtek le, de a játékvezető végül a sípjába fújt, ezzel Magyarország egy küzdelmes meccsen idegenben győzte le 1-0-ra Norvégiát, így előnyben várja a vasárnapi visszavágót.

Norvégia – Magyarország 0-1 (G.: Kleinheisler 26.)