szerző:
Horn Andrea
Tetszett a cikk?

A riói olimpia pocsék volt. A riói olimpia szenzációs volt. Mindkét állítást meg lehet indokolni. Kiküldött tudósítónk meg is teszi.

Ugyanolyan viharosan ért véget az első, Dél-Amerikában megrendezett olimpia, ahogyan tizenhat nappal ezelőtt elkezdődött. Igaz, a megnyitón nem az eső és a szél, hanem a felkészületlenség és a szervezetlenség okozott problémát. Az előzetes híradásokból persze tudni lehetett, hogy bosszantó hiányosságok tömkelegére számíthatnak a Rióba látogatók. De amikor több száz másik újságíróval egyetemben már második órája vártunk a Maracanához vezető egyik mellékutcában a transzferre, és minden egyes busz érkezésekor közelharc alakult ki az ajtóknál a felszállásért, a helyzet még annál is sokkal rosszabbnak tűnt, mint amire felkészültünk.

©

A következő napok során aztán mindenki beleszokott a rendszerbe. A drukkerek belakták az elképesztő természeti környezetbe épült olimpiai parkot és a többi létesítményt, bár telt házat csak nagyon kevés esemény hozott, és a többségében brazilokból álló közönség időnként felettébb sportszerűtlennek tűnő szurkolási szokásait sem volt könnyű mindenkinek elfogadni. Az olimpiai és a médiafalu szobái egy alapos takarítás és pár feltétlenül szükséges javítási feladat elvégzése után lakhatóvá váltak. A háttérmukát végzőket és újságírókat szállító buszok közlekedésében lassacskán körvonalazódni kezdett valamiféle menetrend – amelyet tartani azért sosem sikerült igazán –, és a sofőrök is egyre ritkábban tévedtek el az egymástól 20-80 percnyire fekvő létesítmények között.

Idővel mindenki belátta, hogy ha az olimpiai helyszíneken kénytelen harapnivalót vásárolni, akkor iszonyatos összegektől kell elbúcsúznia, ráadásul a választék sem nagy, a minőség pedig minősíthetetlenül alacsony. Ahogyan abba is bele kellett törődni, hogy a családtagoknak vásárolt ajándék pólók, törölközők vagy tollak, hiába árulták őket aranyporért, és hiába hivatalos termékek, nem biztos, hogy néhány használatnál többet bírnak majd.

A csarnokokban, arénákban, uszodákban végül is meg lehetett tartani a versenyeket, legfeljebb egy csap maradt a tusolni készülő műugró kezében, vagy egy medencébe öntöttek figyelmetlenségből olyan vegyszereket, amelyektől a vize bezöldült. A természetvédelmi területre épült golfpályán vízidisznók és baglyok tanyáztak, az íjászokat megették a szúnyogok. Mindig, mindenhol rettenetesen hideg volt, köszönhetően a szervezők légkondicionálás-mániájának. Lezuhant az olimpiai parkba felszerelt pókkamera. Bezúzták egy újságírókat szállító busz ablakait. Kiraboltak, megtámadtak a játékokra érkező külföldieket (nem az amerikai úszók botrányáról van szó).

©

A problémák sora tetszés szerint bármeddig bővíthető volna, mert ez bizony a kókányolás (gányolás, kontárkodás) olimpiája volt, amelyet mélyen meghatározott a korrupció és az igénytelenség. Mindez azonban mit sem számít azokban a felemelő pillanatokban, amelyeket csakis ezen a különleges eseményen lehet átélni.

Akkor, amikor az Isten városa nevű favelában felnőtt judokát, Rafaela Silvát sírva-nevetve éltetik honfitársai aranyérmet érő küzdelme után. Amikor Szász Emese arról beszél újdonsült olimpiai bajnokként, hogy a négy éve elhunyt édesapja is vele volt a riói páston. Amikor Imre Géza négypontos előnyről döntőt veszít egyéniben, néhány nappal később pedig fantasztikus bronzhoz segíti a párbajtőrcsapatot, és végre mosolyog a dobogón. Amikor Popole Misenga, a Menekültstátuszú Olimpiai Sportolók csapatának cselgáncsozó tagja azt mondja, túl sok halált látott már, néha azon gondolkodott, ő hogyan élhet, ha ennyien meghaltak körülötte. Amikor Hosszú Katinka a három arany után ezüstöt nyer, s a vegyes zónában bosszankodva a combjára csap: majdnem megvolt a negyedik is. Amikor Szilágyi Áron edzője nyakába ugorva ünnepli második bajnoki címét. Amikor Cseh László, Michael Phelps és Chad le Clos kézen fogva lép fel a dobogó második fokára. Amikor Nikki Hamblin felsegíti a futópályán ellenfelét, Abbey D'Agostinót egy esés után. Amikor Kozák Danuta és Usain Bolt minden számot megnyer, amelyikben csak elindul. Amikor a cselgáncsozó Tóth Krisztián bátran kimondja, hogy agyonnyomta az ötkarika terhe.

A riói olimpia pocsék volt. A riói olimpia szenzációs volt. Mindkét állítást meg lehet indokolni. De míg a rengeteg bosszúságot hamar el fogjuk felejteni, a rengeteg felemelő élmény mostantól már mindig velünk marad.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
150 milliós bírságot kapott egy cég, mert mentolos cigarettákat forgalmazott

150 milliós bírságot kapott egy cég, mert mentolos cigarettákat forgalmazott

Így gyorsul a 740 lóerős Audi Q8 – videó

Így gyorsul a 740 lóerős Audi Q8 – videó

Engedjék be soron kívül a vallási vigasztalást végzőket az egészségügyi intézményekbe – kéri Kásler

Engedjék be soron kívül a vallási vigasztalást végzőket az egészségügyi intézményekbe – kéri Kásler