Focinyár 2018
Van-e ennél nagyobb sportesemény a világon? Egyesek szerint az olimpia az, mások állítják, a labdarúgó világbajnokság a csúcs. Most, közvetlenül a döntő után, annak hatása alatt, utóbbiakkal értünk egyet. Ezen az oldalon felidézheti a pillanatokat, amelyek ezt igazolják.
Pontosan egy kezdőcsapatra való focista akad, aki irányított ugyan világbajnokságon válogatottat, de aranyat csak a pályán nyert: az angol Jackie Charlton, a brazil Didi és Dunga, az olasz Giovanni Ferrari és Alfredo Foni, az argentin Ricardo Lavolpe, Daniel Passarella és Diego Maradona, valamint a német Rudi Völler, Berti Vogts és Jürgen Klinsmann.
Egyvalaki, az angol Alf Ramsey játékosként is szerepelt, de csak szövetségi kapitányként nyert világbajnokságot (1966).
Erre most Fernando Hierrónak is lehet esélye, az egykori spanyol válogatott focista egy nappal a vébérajt előtt ült be a kapitányi székbe, miután a szövetség kirúgta az eddigi kapitányt, Julen Lopeteguit, amiért az a vébé előtt alattomban aláírt a Real Madridhoz.
Hierro azonban játékosként sosem ért a vébédöntő közelébe (1994-ben is csak a negyeddöntőig jutottak), így már biztosan nem érhet a legsikeresebb hármas nyomába. Összesen ennyien értek el világbajnoki fináléig játékosként és vezetőedzőként, a német Rudi Völler és Franz Beckenbauer, valamint a brazil Mario Zagallo. Közülük azonban csak Beckenbauer (1974 és 1990), illetve Zagallo (1958/1962 és 1970) nyerte el mindkét minőségében a trófeát, Völlernek és csapatának 2002-ben be kellett érnie az ezüstéremmel.
Számos játékos akadt, aki később nem hazája válogatottjával jutott ki a világbajnokságra. Jackie Charlton például Írország (1990, 1994), az olasz Fabio Capello Anglia (2010), Didi Peru (1970), az osztrák Ernst Happel Hollandia (1978), a lengyel Henryk Kasperczak Tunézia (1998) vezetőedzőjeként újrázott.
Az olasz Cesare Maldini Olaszország (1998) és Paraguay (2002) szövetségi kapitánya volt világbajnokságon, az igazi vándormadárnak számító francia Henri Michel pedig Franciaországot (1986), Kamerunt (1994), Marokkót (1998) és Elefántcsontpartot (2006) irányította.
A listán egyetlen magyar szerepel, Mészöly Kálmán, aki 1962-ben és 1966-ban játékosként, 1982-ben pedig a válogatott szövetségi kapitányaként volt világbajnokságon.
