Tizenkét év után sikerült ismét érmet nyernie az Európa-bajnokságon magyar női kézilabda-válogatottnak, amely az olimpiai ezüstérmes francia csapatot legyőzve a harmadik helyen zárt. A szövetség a legjobb hatba várta a csapatot, játékosok azonban kimondták: dobogós helyezéssel lennének elégetettek.

A franciák öt napja még legyőzték a mieinket, akkor a gyengén kezdett első félidőben összeszedett hátrányt még le tudták dolgozni, de a másodikban ugyanez már nem sikerült, végül három góllal kaptak ki. Most eggyel nyertek. Azzal az eggyel, amely megnyitotta az utolsó percet: Klujber Katrin zseniális passzából Győri-Lukács Viktória lőtt nagy gólt. Mindkettejüket beválasztották a torna álomcsapatába, amelyet még a bronzmeccs előtt mutattak be.

„Közösen csináltuk meg” – mondta Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány a lefújást követően ellejtett örömtánc után az M4 Sportnak. – „Amikor megkezdtük a felkészülést, a lányok rögtön közölték, hogy mit akarnak, nem volt tehát egyszerű a feladatom. De már korábban is megmondtam: az az ember igazán erős, aki ki meri mondani, amit akar, nem fél attól, hogy nem sikerül. Megcsináltuk. Büszkén megyünk haza a bronzéremmel. Senki, gondolom, nem is gondolta, hogy sikerülni fog.”

A szakvezető a meccs előtt azt mondta, akkor lehet meg a győzelem, ha 24 gólon sikerül tartani a franciákat. Éppen így sikerült. Szerinte azonban nem az számít, hogyan, mekkora különbséggel sikerült nyerni, hanem hogy „az országnak olyan csapata van, amelynek a tagjai, ha a pályán vannak, küzdenek. Senki nem tudja, hogy a fele sérült, beteg. Vámos Petra például két napig feküdt lázasan, de azt mondta, vállalja. Ma már nem volt láza, de tudom, hogy azután milyen gyenge lehet a szervezete, de az adrenalin annyira dolgozott benne, hogy szinte tökéletes volt a produkciója. De mindegyiküket ki tudnám emelni.

Egy csoda, ami történt”.

Nyolc perccel a meccs vége előtt, egy a magyarok egy gyengébb periódusa során a franciák ledolgozták a két gólos hátrányukat, és egy kis időre a vezetést is átvették. Korábban ez talán, ha nem is összeomlást, de egy komolyabb hullámvölgyet jelentett volna a csapatnál, most azonban megrázták magukat a lányok, és koncentráltan folytatták a játékot. Golovin ezt a rutinnal magyarázta. „Már hozzászoktunk ehhez. Amikor Franciaországban (felkészülési mérkőzésen az Eb előtt – a szerk.) sikerült őket legyőzni, akkor is előfordult ugyanez, de tudtuk, hogy a mérkőzésen belül nincsen részsiker vagy részkudarc, a végét kell nézni. Mindenki a saját dolgával foglalkozott, és azt csinálta, amit megbeszéltünk” – tette hozzá.

Kuczora Csenge szintén ezt emelete ki a HVG kérdésére a vegyes zónában. „Az jelentette a különbséget, hogy mentálisan topon van a csapat: ha elkövetünk egy hibát, nem teszünk még hozzá hármat-négyet, hanem kijavítjuk őket, és jön öt jó megoldás. Ez az igazi erőssége ennek a csapatnak, hogy mindig kihúzzuk egymást a pácból, és nem engedjük meg sem magunknak, sem a társainknak sem, hogy újra hibázzanak.”

Márton Gréta is ebben látta a siker titkát. „Vova (Golovin Vlagyimir – a szerk.) hogy talán még sosem játszottunk egyhuzamban ennyi találkozót, és hogy a végén már nem a fizikális erő, hanem sokkal inkább a mentális dominál.

Felkészített minket, hogy csússzunk-másszunk minden labdáért, hiszen ez az utolsó találkozónk, adjunk bele mindent. Ennek szellemébe álltunk bele a meccsbe, és tényleg 110 százalékot adott ki magából mindenki”.

Arról is beszélt Márton, hogy az olimpia fordulópontot jelentett a csapat életében. „Attól kezdve elhittük, hogy lehet keresni valónk, mert olyan nívós ellenfelekkel találkoztunk és voltunk velük végig meccsben, akikkel a korábbi világversenyeken még a lépést sem tudtuk tartani. Párizs nagyon sok önbizalmat adott nekünk.”

Vámos Petra szerint nagyon sokat tanultak a franciák elleni debreceni vereségből: akkor nem jött össze, de most a meccs nagy részében domináltak, emiatt mentális fölénybe kerültek. „Igenis, mi voltunk erősebbek lelkileg, mi akartuk jobban” – tette hozzá, majd ő is arról beszélt, hogy a kellemetlen szituációkat már rutinosan tudják kezelni, azonnal tudják, hogyan kell rájuk reagálni. „Amikor valami nem működik, akkor fújunk egyet, lemegyünk újra a földszintre, és elkezdünk újra építkezni”.

Elárulta azt is, mit érzett, amikor a franciák átvették a vezetést.

Eszembe jutott, hogy ilyen szituációban voltunk már a svédek ellen az olimpián, és nem szeretném, hogy most ez legyen, nem érdekel, ki fog velem szembe jönni, én azt kinyírom védekezésben. Mentem a többiekhez, mondtam nekik, hogy most kell nyomni, és mindenki így is tett.”

Klujber Katrin, aki kilenc góllal járult hozzá a csapat sikeréhez, a sorsszerűségről beszélt a meccs után. „Párizsban még nem tartottunk ott, hogy olimpián a négybe jussunk, a sors úgy írta meg, hogy hatodikak legyünk, és ez is kellett ahhoz, hogy idáig eljussunk, ezt most megcsináljuk.

Sokat fejlődtünk abban, ahogy a csapat küzd egymásért, hogy türelmesek vagyunk, nem kapkodunk, ha vezet az ellenfél, vagy ha vezetünk, nem az van, hogy gyorsan akarjuk megnyerni a meccset, hanem higgadtan, egymásért harcolva.”

S hogy ez, a csapategység megteremtése hogyan sikerült? „Nyilván az edzőnek is benne van ebben a keze, de egymás között rengeteget dolgoztunk érte, amikor beszélgettünk, összeültünk vagy szobáról szobára járkáltunk, hogy az összhang jobb legyen. Ez nagyrészt a mi érdemünk.”