Öt év kényszerpihenő, egy új térd – pontosabban egy részleges térdprotézis –, megszámlálhatatlanul sok óra az edzőteremben, egy régi barát támogatása, egy új síbakancs, valamint egy jó adag elszántság, és a félelemérzet teljes hiánya kellett hozzá, de Lindsey Vonn 41 évesen visszatért, méghozzá oda, ahová való: az alpesi síelés csúcsára. Néhány nappal ezelőttig úgy tűnt, az amerikai klasszist semmi nem állíthatja meg, hogy megszerezze pályafutása második olimpiai bajnoki címét, 16 évvel azután, hogy Vancouverben először állhatott fel a dobogó tetejére. Az élet azonban közbeszólt.
A síkirálynő múlt pénteken, egy svájci világkupa-versenyen hatalmasat bukott egy éles kanyarban. Néhány percig a pálya szélén, a narancssárga védőhálónak dőlve ült, majd óvatosan lecsúszott a hátralévő részen, láthatóan kímélve a bal térdét. Később mentőhelikopter vitte el a verseny helyszínéről.
Here is the replay of Lindsey Vonn’s crash:#FISAlpine | #WorldCupCransMontana pic.twitter.com/1xhAuQanP0
— Team USA Olympics Updates and Coverage (@TeamUSAOLYCov) January 30, 2026
„Teljesen elszakadt az elülső keresztszalagom. Csontzúzódásom is van (ez gyakori kísérője az ACL-szakadásnak), emellett a meniszkuszom is sérült. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy ez egy korábbi sérülés, vagy a bukás következménye” – mesélte Vonn az olaszországi Cortina d’Ampezzóban tartott sajtótájékoztatón, ahol a női alpesisí számok azzal a lesiklással kezdődnek meg vasárnap, amelyben az esélyesek között tartották számon az amerikait.
És hogy ott lesz-e a mezőnyben egy ilyen súlyos sérülés után? A válasz abszurdnak hat, de Vonn nem kételkedik ebben.
Biztos vagyok benne, hogy a testem képes rá. A sérülésem ellenére a térdem stabil, nincs duzzanat és az izmaim jól működnek. Úgy reagálnak, ahogyan kell. […] Tudom, hogy milyen esélyekkel indultam volna az olimpián a sérülésem előtt, és bár ez már változott, még mindig sikerülhet. Nem adom fel! Még nincs vége
– írta az Instagramon a sportoló.
A 41 éves Lindsey Vonnak már nincs mit bizonyítania. Rekordot jelentő 20 világkupa-kristálygömbbel büszkélkedhet – ezeket minden szezonban az egyes alpesisí-szakágak legjobbjai kapják –, emellett van egy olimpiai arany- és két bronzérme, nyolc világbajnoki érme, valamint összesen 84 világkupa-futamgyőzelme. Akkor mégis mi motiválja még?
A győzelem iránti vágy a legnagyobb függősége
Visszatérésekor sokakban felmerült ez a kérdés. Nem volt teljes az élete a visszavonulás után? Szüksége van erre? A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Az igazság az, hogy ez a sport volt Lindsey Vonn első igazi szerelme. Azt pedig nem engedi el egykönnyen az ember. 2019-ben a sérülései közbeszóltak, idő előtt véget vetve a karrierjének. Pedig már akkor is tudta, hogy lennének még benne futamok. Aztán a 2024-es térdprotézisműtéte mindent megváltoztatott. Kapott egy új esélyt arra, hogy élete értelmének hódolhasson.
Pályafutása – vélhetően – utolsó szezonját egy nagyon különleges helyen indította, bár aligha vágyott ide. Ilyen áron biztosan nem. Tavaly ősszel ott állt, ahol minden elkezdődött, a Buck Hill-i sípályán. Első edzője, Erich Sailer augusztus közepén hunyt el, 99 éves korában. Az osztrák edzőlegenda több volt számára, mint mentor. Egy családtag. Ott volt vele a kórházban, amikor Vonn megszületett, hiszen a síbajnok édesapja, Alan Kildow Sailer egyik első tanítványa volt. Vonn számára nem is volt kérdés, hogy egy rövid kitérő erejéig megszakítsa szigorú edzésprogramját, és lerója tiszteletét egykori mestere előtt. A halotti toron megható mondatokkal emlékezett rá:
Lehet, hogy dühös volt rám, ha második voltam. Én biztosan az voltam saját magamra. De tudtam, hogy mindig hisz bennem. Amikor megkérdezik tőlem, mi volt a legjobb tanács, amit valaha kaptam, mindig azt mondom: Erich megtanított, hogy higgyek magamban. Mindenki meg akart változtatni, kivéve Erichet. Ő mindig arra tanított, hogy egyszerűen csak önmagam legyek.
Sailer rendíthetetlen támogatásának emléke különösen időszerű most, amikor Vonn rengeteg kétkedő hanggal találkozik. Nem ismeretlen számára ez a helyzet. Édesapja, aki maga is kiváló síelő volt, úgy tartotta, a lánya nem volt egy született tehetség. „Kissé ügyetlen volt, a technikája pedig közel sem volt a tökéleteshez.” Vonn nővérét, Karint többre tartotta apjuk, benne azonban nem volt meg az a szenvedély a síelés iránt, ami Lindseyben igen.
Vonn megszállottsága és akaratereje már gyermekkorában megkérdőjelezhetetlen volt. Apja az Athleticnek mesélve felidézett egy Mount Hood-i edzőfutamot, amikor a kis Lindsey körülbelül 8–9 éves lehetett. Nyár volt, mégis fagypont körüli hideg és havazás, sűrű köddel kísérve. A lány teljesen átázott, reszketett a hidegtől. Mégis ment fel–alá, újra és újra. Mindenki más bemenekült a csontig hatoló hideg elől, az apja pedig csak annyit kérdezett: „Mi van ezzel a gyerekkel?” Ez a pillanat kicsiben, de előrevetítette az egész pályafutását. A versengés, a küzdelem, a győzelem iránti vágy függőséget okozott. Tízévesen kezdett versenyszerűen síelni, és gyakran idősebb korosztályban indult. Versenyzett fiúk és lányok ellen is. És mindenkit legyőzött.
Karrierjének egyik fontos eleme volt az a vagányság, amit Vonn csak „aranyhal-mentalitásnak” nevezett. Nem foglalkozott semmivel, egyszerűen csak továbblépett, nem rágódott a múlton. Minden rossz élményt törölt az elméje. Ez különösen értékes tulajdonság egy olyan sportágban, ahol a bukásveszély gyakorlatilag minden másodpercben benne van a pakliban.
Lindsey Vonn
FABRICE COFFRINI / AFP
A szokásain és a felszerelésein változtatott, de egyvalami örök
Vonn visszatérése fantasztikusan sikerült a tavalyi év végén. December 12-én, pénteken a svájci St. Moritzban lenyűgöző fölénnyel nyerte meg az idény első női lesiklóversenyét, ezzel több mint hét év után győzött ismét. Szinte porig alázta a mezőnyt, közel egy másodperccel nyert, ami ebben a sportágban nagyjából húszméteres különbséget jelent.
Szombat reggel kis híján megismételte ezt a bravúrt, a pálya közepén elkövetett apró megingás után is mindössze negyed másodperccel maradt el az első helytől. Egy pillanatra úgy tűnt, összejön a duplázás. A célba érkezéskor még örömittasan kiáltott fel, átvette a vezetést az olasz Sofia Goggiától, csakhogy az utána következő Emma Aicher nála is gyorsabbnak bizonyult. Vasárnap egy hajszállal maradt le arról, hogy három nap alatt harmadszor is dobogóra álljon: negyedik lett, csupán 0,08 másodperccel lemaradva a legjobb háromtól.
A hétvégét így is rendkívül meggyőző eredménysorral zárta, amely egyértelművé tette: kevesebb mint két hónappal a 2026-os olimpia előtt Lindsey Vonn az egyik legnagyobb éremesélyes. „Még szükségem van némi finomhangolásra, de összességében nagyon elégedett vagyok azzal, ahol most tartok. Gyors vagyok, jól síelek, erős vagyok” – nyilatkozta a verseny után.
Lelki és szakmai támaszt régi edzője, Chris Knight, valamint egy új edző és egyben egy régi barát, Aksel Lund Svindal nyújtanak neki, a legnagyobb elismerés azonban őt illeti, felismerte ugyanis, hogy már nem ugyanaz a versenyző, mint aki a visszavonulása előtt volt. Évekig az volt a konszenzus róla, hogy mérete és ereje – 178 centiméter magas, és rendkívül erős lábizomzata van – hatalmas előnyt jelent számára a lesikló és a szuperóriás-műlesikló pályák fagyos lankáin. Az éles kanyarokkal soha sem volt problémája, de az egyenes szakaszokon nem tudott elég gyors lenni.
Aksel Lund Svindal és Lindsey Vonn
FABRICE COFFRINI / AFP
Ahhoz, hogy megoldást találjon a problémára, az évtizedek óta bevált szokásait és a sikere receptjeként számon tartott felszereléseit is le kellett cserélnie. Itt bizonyult igazán hasznosnak Svindal segítsége. Vonn először csak barátként és tanácsadóként kezdett el beszélgetni a 36-szoros norvég világkupagyőztessel, akit évekig világ legjobb férfi alpesi síelőjeként tartottak számon, de aztán a nyáron meggyőzte, hogy legyen az egyik edzője.
„Apró változtatásokat kellett végrehajtanunk, de ezek óriási különbségeket jelentettek az eddigiekhez képest” – mondta Svindal egy közelmúltban adott interjúban. Vonn a helyzetet ahhoz hasonlította, mint amikor egy Forma–1-es versenyautót finomhangolnak, hogy a versenyző kényelmesen és magabiztosan érezze magát a volán mögött, csak itt ő az autó és a pilóta is.
Változtatások ide, finomhangolások oda, az igazság az, hogy Lindsey Vonn csak egyféleképpen tud versenyezni: teljes gázzal, mindent beleadva. Évekig ez volt a szuperereje és a kriptonitja egyaránt. És ez lehet a veszte is, ha vasárnap nem tud rajthoz állni a téli olimpián. Ez a gondolat azonban egy pillanatig nem fordul meg a fejében. Kedden megkérdezték, mit gondol, mit szólna Sailer ahhoz, hogy szakadt elülső keresztszalaggal is rajthoz akar állni. A válasz hátborzongató:
Azt mondaná: »Ez csak 90 másodperc. Mennyi idő 90 másodperc az életünkből?«
