15-40 százalék közötti átalányadót fizettetne a kormány azokkal, akiket korábban 98 százalékos végkielégítés-adóval sújtott. A 98 százalékos adóval levont pénz azonban visszajár, ezért találta ki most a kabinet az új sarcot helyette.
Október 12-én önkormányzati választásokat tartanak, a kormánynak pedig október 15-ig kéne nyilvánosságra hozni a jövő évi költségvetést. Vajon miért írják át most gyorsan a határidőket úgy, hogy elég legyen október végéig kiteríteni a lapokat?
Úgy működik már lassan kilenc hónapja a Töröcskei István érdekeltségébe tartozó Széchenyi Bank, hogy a jogszabályokban előírt tőkekövetelménynek nem felel meg, azonban a felügyeleti jogokat gyakorló jegybank türelmes. Még úgy is, hogy Töröcskeinek és feleségének egy másik cégen keresztül közel 10 milliárd forintot kellett volna betennie a működésének hat éve alatt folyamatosan veszteséget termelő hitelintézetbe júniusban és júliusban, ám a pénz nem érkezett meg a számlára. A bank a tőkeemeléssel kapcsolatos összes közleményét letörölte a honlapjáról. A most kisebbségi tulajdonos államnak elővásárlási joga nyílt, azonban a minisztérium arra sem hajlandó válaszolni, hogy élnek-e vele. Azért mindenesetre Töröcskeihez köthető emberek távoznak a bankból, ahol az elmúlt hetekben nagyon lelassult az élet.
Elfogyott a cukor, bementünk a Sparba, a legolcsóbb cukorral pedig egy furcsa céghálóra bukkantunk, és egy strómannal is beszéltünk. Utánamentünk a forgalmazónak, és a kiskunsági tanyavilágban, egy elhagyatott raktárépületnél kötöttünk ki, amelynek a külsején ott virít: Növényvédőszer. A kulcsfigurát zűrös cégek veszik körül, olyasvalakire sózta rá a vállalkozást, aki csak a közjegyzőnél ismerkedett meg vele. Mégis a kulcsfigura intézi tovább a cukros bizniszt, de főnökének rossz száma van hozzá. Egy véletlenül elküldött levélből kiderült: a CBA is üzletel a cukros céggel. Az adóhatóság hallgat.
A kormány évekkel ezelőtt rájött, mennyire megkeseríti az élelmiszerszektor tisztességes cégeinek életét az áfacsalás, mégis alig tettek lépéseket az adócsalás megakasztása érdekében. Amit megléptek, az bevált, így csak az a kérdés, hogy miért ilyen visszafogottak?
Nem fogják kitalálni, hol nincs szükség arra a több ázsiai és európai országban is bevált adócsalás elleni módszerre, amely úgy ösztönzi számlakérésre az embereket, hogy közben szerencsejátékra is invitálja őket, amivel pénzt vagy autót nyerhetnek. Magyarországon, ahol évente legalább ezermilliárd forintot csalhatnak el az áfabotrányt kirobbantó Horváth András szerint, ugyan öt éve létezett állami számlalottó, de egy év után, a magyarázatot mellőzve beszüntettek, és azóta sem akaródzik újra beindítani.
Külföldön is voltak, akik adócsalók ezreit leplezték le. A csalók pénzét kezelő országok üldözték a tisztaságért küzdőket, de az elveszített adó visszaszerzéséért küzdő állam busásan megjutalmazta őket. Nálunk Horváth Andrásnak csak az üldöztetés maradt. Aki hozzá hasonlóan idehaza a korábbi években korrupt hivatalnokokat és politikusokat buktatott le, mind ráfaragott. Mégis, újra megtennék a bejelentést.
Két, évek óta folyó, de valamiért nagyon vontatottan haladó korrupciógyanús ügy újra előkerült. Az egyik esetben 30-ból 19-szer jogtalanul kaptak közszolgálati jutalmat emberek, de a rendőrség szerint ez nem bűncselekmény. A másik ügyben 60 millióért szereltetett be egy önkormányzat kazánokat, amit 10 millió alatti összegből is ki lehetett volna hozni az új polgármester szerint. A régit nemrég gyanúsítottként hallgatták ki. A két fordulathoz az is kellett, hogy a Transparency International nem hagyta nyugodni az ügyészséget.