Tóta W.: Kabbe gyíkok, én belépek!
Meghánytuk-vetettük itthon a dolgot, és arra jutottunk, hogy be kéne lépni a Pártba.
Meghánytuk-vetettük itthon a dolgot, és arra jutottunk, hogy be kéne lépni a Pártba.
Emlékezzünk inkább a nyolc-egyes vereségre: az vagyunk.
Álcivil liberóként, egyben drogos pesti firkászként úgy gondolom, hogy nyugodtan alá lehet íratni a jobbikosokkal bármilyen kezdeményezést, ha az milliárdos sikkasztások kivizsgálásáról szól. Az a politikus, aki efféle megfontolásokból százmilliárdokat hagy veszni, az nem alkalmas semmire.
NER = lopás + hatalom + babona. Nincs már mit elemezni: nekik így jó, és úgy tűnik, nekünk is.
Fogalmunk sincs, mit akar ez az ellenzék az országgal. De az üresség esély mindenkinek, hogy megvalósuljon az álma.
Úristen, valakik lehallgatták Orbán Viktort? Úristen, csak nem Simicska Lajost is? És tessék mondani, megkaphatnánk a felvételeket? Ránk tartozik ugyanis.
A trafikot megpillantva eszébe jutottak a kamerák. „Kapucnis pulóvert kellett volna venni”, gondolta.
Egy konzervatív eszmény válik valóra a szemünk előtt: a színház újra központi téma Magyarországon. Végül is ezt akarták, csak nem így.
Lehet olyat, hogy nem leszünk gyarmat, de akkor nem lehetünk gyarmatosítók sem, mert ez a társasjáték így működik.
Pintér Sándor megmondja, hogyan illik megtalálni Tróját. Mi folyik egy titkos rezsifórumon? Fórum az egyáltalán vagy mise? Tóta W. Árpád riportja.
Mit üzent ezzel az esküvővel az uralkodó? Hogy ő egy miskakancsó, aki bármit megtehet.
Kétharmad nélkül Orbán bajban lenne, tehát jövőre bajban lesz. Az ellenzéknek készülnie kell a hatalomgyakorlásra – ellenzékből is.
A stadionokba ölt pénzekre van magyarázat: Orbán Viktor szereti a focit.
Tóta W. Árpád a Szigetközből Budapestre utazik, de sajnos nem talál nyitva tartó trafikot. Sem útközben, sem a fővárosban az ünnepi forgatagot kerülgetve. Közben Lázár Jánosra gondol, meg arra, hogy mennyivel szívesebben adná a kalandozás során vásárolt metrójegyek árát egy alapítványnak, amely azzal foglalkozik, hogy pokollá teszi Lázár János életét. Alföldi Róbert István, a király-feldolgozása után itt a Tóta-féle Odüsszeia.
Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.
A sajtónak joga van összeesküdni a kormány ellen, és aki ezt nem érti, az ellen kötelező összeesküdni.
A történet tanulsága az, hogyan szaródik itt el mindene annak is, aki a legtöbbet nyerte. Hogy a gyereke esküvője se lehet már más, mint ízléstelenség.
Na hálistennek, megint mentik a devizahiteleseket. Pedig már eddig is elképesztő sikereket értek el. Ráadásul most verik keresztbe az egyetlen nagyjából érthető vezérelvüket: az érdemalapú társadalom kiépítését.
A magyar jobboldal sikerének záloga az ostobaság. Szerencsére gyógyítható, erkölcstan helyett állampolgári ismeretekkel.
Minek nézi magát a CBA-pénztáros, és volt-e rendszerváltás, vagy lesz-e?