Ördög vagyok, lent lakom a pokol fenekén.
S hogyha falra festenek, hát megjelenek én.
Van két szarvam, bukós farkam – féljetek nagyon!
Mert a titkát mindenkinek ki-kikutatom!
Irgum-burgum féljetek!
Gyorsan végzek véletek.
Mert az Ördög egy hatalmas úr,
Aki mindent össze-vissza túr,
Ha megvadul!

Ez az öregecske csasztuska akár az internetes keresők indulója is lehetne, amelyek az egyre élesedő piaci versenyben a megvadulás jeleit mutatják. Ettől azonban a Keynote (korábban Vividence) marketingcég felmérése szerint az elmúlt években nem változtak meg az internetezők keresőszolgáltatásokhoz fűződő preferenciái. Ugyanazt a sorrendet állították fel az idén publikált tanulmány szerint is, mint egy évvel korábban:

1. Google
2. Yahoo Search
3. MSN Search
4. Ask Jeevs
5. Lycos

A kutatás vezetője, Bonny Brown szerint a keresők királya a felhasználók szemében ma kétségtelenül a Google, amely a szolgáltatással való magas fokú elégedettségben és hűségben is megnyilvánul. Ezzel együtt a Yahoo és az MSN számottevő nyereséget könyvelhetett el az elmúlt egy év során, s a keresők megítélésében mutatkozó rést igen jelentősen sikerült szűkíteniük. A rájuk vonatkozó percepció, amilyennek e szolgáltatásokat a felhasználók látják, már nem mutat lényeges különbséget. Az Ask Jeevs is előrelépett e skálán, még ha nem is olyan mértékben, mint az előző kettő. A felmérés során több mint 250 tényezőt vizsgáltak, beleértve a márka ismertséget, a jövőbeni használatra vonatkozó szándékokat, a felhasználók elégedettségét és a hűséget.

A Yahoo 2004 közepén mutatta be a helyi (azaz a felhasználó számítógépét is átvizsgálni képes) keresőjét, s a kutatás szerint ez jelentősen javított a megítélésén, annak ellenére, hogy a helyi keresésben is a Google tekinthető vezetőnek. Az impresszív előrehaladás ellenére sok „motorban” a helyi keresés még fejlesztendő funkciónak számít. Az összes ilyen szolgáltatást nyújtó weboldal vizsgálatakor 22 százalék állította, hogy tevékenységükben a helyi keresés még nem számít kulcstényezőnek, azaz e területen bőven van tere a javulásnak. Az MSN Search tavaly júliusban vezette be a szponzorált találatközlést, amely szignifikáns javulást hozott a szolgáltatás általános megítélésében. A vizsgálatba bevont felhasználók 47 százaléka kifejezetten hasznosnak minősítette a szponzorált találatközlést, szemben egy pár hónappal korábbi vizsgálatban mért 37 százalékkal.

Az emberek keresőhasználata sokkal kevésbé megfontolt, vagy tapasztalatokon nyugvó, mint sokan gondolnák. A 75 százalékuk azt mondja, hogy azt a keresőt használja elsősorban, amellyel elsőként megismerkedett, s 50 százalékuk csak akkor vált át valami másra, ha az első kereséskor nem kapott megfelelő eredményt. Az internetezők ötöde viszont azt mondja, hogy olyan keresőt használ éppen, ami eszébe jut, vagy végigpóbálja az összes nagy keresőrendszert a jobb eredmény érdekében. Mindennek fényében igazán érdekes, hogy az egy évvel korábbi felméréshez képest a Yahoo-t 20, az MSN Search-öt 30 százalékkal többen lennének hajlandók elsődleges keresőként használni. Sőt míg egy évvel korábban csak 72, illetve 55 százalék mondta, hogy a Yahoo-t és az MSN Search-öt a jövőben is használni kívánja, addig a legutóbbi vizsgálat szerint ez a szám 81, illetve 61 százalékra változott.

Az egyes keresők melletti elkötelezettség kialakításakor a felhasználók kevésbé veszik figyelembe a használat kockázatait. Pedig kockázatok vannak, amelyek nem is keresőrendszereket szolgáltató cégek oldaláról jelennek meg, hanem azoktól az emberektől kell félni elsősorban, akik közvetlenül hozzákapcsolódhatnak egy adott számítógéphez. Azaz a kockázatokat az alkalmazottak, a munkatársak vagy a családtagok jelentik. Amióta ugyanis lehetőség van az internetes keresőket a saját gépek tartalmának vizsgálatára is felhasználni, a kockázatok megnőttek. Például a userek olyan pornográf tartalmakat tárolnak a gépükön, amelyet nem szeretnék, ha a gyermekük is elérne. Az ilyenek kétszer is meggondolják, hogy letöltsenek-e egy indexelő alkalmazást, amely lehetővé teszi a kereső saját gépükön való használatát – véli Christian Byrnes, a Meta Group technológiai marketingkutatásokra szakosodott cég elnökhelyettese.

Az a baj – mondják más szakértők –, hogy a cache fájlok törlése hamis biztonságérzetet ad a felhasználóknak, mert azt hihetik, hogy az általuk használt tartalomnak semmi nyoma sem marad az illetéktelenek számára elérhető helyeken. Csakhogy például a Google saját cache-t hoz létre a weboldalak számára, így amikor a letöltött tartalmak törlésére adunk parancsot az internet Explorerben, attól még a dokumentumok teljes egészükben meg fognak jelenni, ha egy helyi keresővel kutat utánuk valaki, mondjuk egy rokon vagy egy munkatárs. Így aztán a helyi asztali keresők könnyedén megmutathatnak minden használatba vett anyagot annak, aki hozzáfér a számítógéphez. Ez még akkor is igaz lehet, ha egy gépen, vagy akár egy egész vállalatnál titkosítást használnak. A cache-ben megmaradó adatokat ugyanis a titkosítás már nem feltétlenül védi meg a keresőtől.

Így aztán a helyi keresők közötti hadakozás másik színtere a személyes adatok biztonságának megőrzése lett. „Ha a Google vagy a Microsoft (az MSN Search tulajdonosként) azt mondják, hogy nem gyűjtenek azonosítható személyes adatokat, majd ezt az egyezséget megszegik, azért az ügyfeleik és a részvényeseik megbüntethetik őket” – mondta Byrnes. Ezért a nagy versenyzők kínosan ügyelnek rá, hogy ne sértsék meg senkinek a privát szféráját. Ez még akkor is így van, ha az urbánus legendák mást sugallnak. Peter Firstbrook, a Meta Group programigazgatója inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy vannak olyan keresőimitátorok, amelyek elsősorban kémprogramok (spyware) és rosszindulatú hirdetőprogramok (adware) terjesztése miatt jöttek létre, s nem valós értéket képviselő szolgáltatásként. Az ezeken az oldalakon összeszedhető fertőzések aztán lehalásszák a szükséges, gyakran személyes információkat (phishing). Azaz a külső támadások elleni védekezést továbbra sem szabad másodlagosnak tekinteni.

A legtöbb szakértő a nagy keresőrendszerek, a Google, a Yahoo és az MSN esetében mindezek után sem látnak nagy technikai gondokat. Egy szabályt –állítják – azonban még ezek esetében is érdemes betartani: Nem szabad „érzékeny” fájlokat keresni!