A Leicesteri Egyetem kutatói, akik ezzel az első látásra igencsak meghökkentő feltevéssel álltak elő, a BBC News internetes honlap szerint siettek leszögezni, hogy nem önmagában álló, tökéletes módszerről, hanem adott esetekben hasznos, a nyomozást jól kiegészítő eljárási lehetőségről van szó.

A módszer az azonos vezetéknevet viselők közötti genetikai hasonlóságok lehetőségén alapszik. Mint a Current Biology legutóbbi számában kifejtik, az eljárás lényege az azonos vezetéknevű férfiak Y-kromoszómáinak összehasonlítása. Az Y-kromoszóma csak férfiakban létező genetikai anyagok halmaza, apáról fiúra öröklődik, akárcsak a vezetéknév.

"A bizonyíték nem az Y-kromoszómától függ, az csak olyan vizsgálati eszköz, amelynek segítségével szűkíteni lehet a gyanúsítottak körét" - mondta Mark Jobling, a Leicesteri Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője. A módszer hatékonyságát eleve erősen korlátozza, hogy csak azt követően lehet valamennyire hatásos, miután a leggyakoribb brit vezetéknevűeket (Smith, Taylor, Williams) kizárták, márpedig az ilyen nevűek a lakosságnak csaknem felét teszik ki.

Előnye, és egyben nagy haszna viszont, hogy a bűnüldöző szerveket újabb adatbázishoz juttatja, amennyiben egy-egy bűncselekmény helyszínén vett mintákhoz rögtön megjelenít egy névsort, és ez segíthet a nyomozás irányának "belövéséhez". A leicesteri kutató szerint különösen akkor fordul majd a rendőrség ehhez az Y-kromoszóma- plusz vezetéknév-bázishoz, ha saját DNS bázisában nem bukkan kellő támpontokra.

Az alaptétel az a feltevés, hogy az azonos vezetéknevű férfiaknak nagyon hasonló Y-kromoszómái vannak. Ezt persze bonyolíthatják az olyan körülmények, mint például az örökbe fogadás, vagy a névváltoztatás. Az viszont tény, hogy amikor találomra kiválasztottak 150 férfit és hozzájuk "párként" egy ugyanolyan vezetéknevű névrokont, akkor a megfigyeltek csaknem egynegyedéről kiderült, hogy a közeli felmenőkig rokonok.