Henri Pailler, a múzeum illetékese elmondta az újságíróknak, hogy tudomása szerint az illető „az egyetlen európai, akit valaha is így konzerváltak.” A preparált tetem több mint 150 éve nyugszik egy szerény koporsóban, amelyet a múzeumban őriznek. Az épület valaha egy gazdag arisztokrata rezidenciája volt.

A szokatlan halottszemlére egy katalán újságíró kérésére került sor. Az illető az 1809 után Bonaparte Napóleon ibériai hadjáratai során fogságba esett spanyol katonák sorsát kutatta, ezek közül egyeseket Montbrison közelébe száműztek. Az újságíró eközben véletlenül szerzett tudomást ugyanott őrzött, kitömött honfitársának rendkívüli esetéről.

A helytörténészek szerint a spanyol férfit annak idején a város egyik nemesembere, Jean-Baptiste Allard fogadta fel kastélyának építkezéséhez. A munka közben a spanyol, aki akkor 30 éves lehetett, leesett az építőállványról és meghalt.

A gazdag arisztokratának ekkor támadt az a különös ötlete, hogy a kastélyában lévő kitömött állatokhoz – ezek között volt medve, tigris, zsiráf, és számos madár – hasonlóan kezelje egykori munkását, és őt is a trófeák termében mutassa be.

A montbrisoni spanyol esete előtt csak afrikai személyek teteméről volt ismeretes, hogy preparálták őket Európában. Ilyen volt a „banyolesi néger”, akinek maradványait Spanyolország később Botswanának szolgáltatta vissza, illetve a 19. század elején a mai Dél-Afrika területéről fehér telepesek által Európába hurcolt és ott cirkuszokban mutogatott „hottentotta Vénusz”. Az ő földi maradványait 1974-ig a párizsi természettudományi múzeum összehasonlító anatómiai részlegének nagytermében állították ki – torzszülöttek mellett –, majd Franciaország 2002-ben visszaszolgáltatta azokat a Dél-afrikai Köztársaságnak, ahol dísztemetéssel helyezték örök nyugalomra a a tetemet.