A kísérleteket végző német kutatók egy sokak által ismert jelenséget használtak fel. Ha valaki üresen a tűzön hagy egy serpenyőt, majd egy kevés vizet önt rá, láthatja, hogy a vízcseppek össze-vissza szaladgálnak. A forróságtól a víz alja gőzzé válik anélkül, hogy a serpenyő felületével érintkezne, a vízcsepp pedig ezen a gőzágyon lebeg. A jelenséget a német Johann Gottlob Liedenfrost írta le a tizennyolcadik században.

Német kutatók kísérletükben a sík felületet ferde, háromszögletű rovátkákkal helyettesítették, a vízcseppek pedig – ahelyett, hogy csak táncoltak volna a serpenyőben –, egymás után „megmászták” a rovátkákat.

„A kísérlet célja az volt, hogy megmutassa, milyen módon lehet egy irányba terelni a mindenfelé ható energiát” – mondta a BBC-nek a kutatást vezető Heiner Linke professzor. A tudósok az új eljárástól azt remélik, hogy jelentős szerepe lehet a mikrocsipek hűtésénél.

Sok csipet már ma is hűtenek folyadékkal, ám annak mozgatására pumpát használnak, ez pedig még több hőt termel. A magától mozgó hűtőfolyadék azért is lenne praktikus, mert csak akkor lépne működésbe, ha a hűtendő felület megfelelő mértékben felmelegszik – így tehát termosztátként is funkcionálna.