A Déli-sark felett a legsúlyosabb a helyzet © AP

Betsy Weatherhead a Cooperative Institute for REsearch in Environmental Sciences kutatója szerint a kis mértékű javulás az 1987-ben aláírt Montreáli Protokollegyezmény hatására valósulhatott meg. Véleménye szerint a század végére az ózonréteg vastagsága kevéssel az 1980-as szint alatt vagy fölött lehet, a természetes változékonyság, illetve az emberi működés – elsősorban a globális felmelegedés – miatt.

„Mostanra bízhatunk benne, hogy az ózonréteg reagál a freonszint csökkenésére a légkörben, azonban egyelőre még nem látunk ki teljesen az erdőből, ugyanis még számos tényezőről nem tudjuk, hogy miként alakul majd a jövőben” – magyarázta a kutatónő.

Nagy magasságban például a felszíni felmelegedés a levegő lehűlését okozhatja, ezzel pedig felhők alakulhatnak ki a sztratoszférában, amely súlyosan rongálja az ózóonréteget.

„A következő néhány évben az északi-sarkkör ózonpajzsát erősen befolyásolja majd a sztratoszférában mérhető hőmérséklet, amelyek az ózonréteg késleltetett gyógyulásából, illetve a nem megfelelő mérésekből adódnak” – írta a Nature tudományos magazinban megjelent tanulmányban Weatherhead, s társszerzője Signe Bech Andersen, a dán meteorológiai intézet munkatársa. A tanulmány megemlékezik arról is, hogy az északi szélesség középső tartományában a vártnál nagyobb mértékben javult az ózonpajzs állapota az elmúlt években. Ez a kutatók szerint elsősorban a természeti folyamatoknak – hőmérsékletváltozás, napciklusok, illetve vulkáni aktivitás – köszönhető.

A kutatók szerint a jövőben az ózonszintre a legnagyobb hatással nem a freon, hanem a globális felmelegedés lesz.

„Ötven év múlva a freon már nem számít majd jelentős tényezőnek az ózonréteg állapotában” – magyarázta Weatherhead. „Ehelyett az üvegházhatást okozó gázok, mint a nitrogén-dioxid és a metán jelentik majd a fő problémát. „

Az ózonréteg a legsúlyosabb mértékben a sarkvidékeken károsodott, s ez kihatással volt Észak-, és Dél-Amerikára, valamint Európára egyaránt.

„Mivel az ózonpajzs teljes gyógyulása még évtizedeket vesz igénybe, továbbra is fokozott UV-sugárzásnak leszünk kitéve” – tette hozzá a kutatónő.

A tanulmányhoz az adatokat a NASA és a NOAA műholdak szolgáltatták.