Fecske a dróton. Vándorlás és pusztulás

„A tudósok attól tartanak, hogy a fogyatkozás – amely néhány esetben az ötven százalékot is meghaladja – nagyarányú környezeti károsodás intő jele lehet, ami hamarosan az embert is érintheti” – írják a brit Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) és a BirdLife International közös tanulmányának szerzői.

A Biological Conservation szakfolyóirat pénteki számában megjelent dolgozat a megfigyelt, a Szaharától délre telelő 121 faj közül 1970 óta 54 fogyatkozott meg, vagy halt ki Európa egyes részein.

„A klímaváltozás, az afrikai szárazság és sivatagosodás, valamint a növényvédő szerek nagyarányú használata egyaránt okolható az Egyesült Királyságban egykor rendkívül elterjedt madárfajok, mint a szürke légykapó, a hantmadár, a sisegő füzike és a vadgerle megritkulásáért” – állapítják meg a szerzők.

Ezek a fajok a vándorláshoz kiválóan alkalmazkodtak, némelyik közülük a bolygó felületének negyedét bekóborolja. Az ilyen fajokat ért negatív hatás azt sugallja, hogy valami valahol nagyon elromlott – figyelmeztetett az egyik társszerző, Paul Donald. Az RSPB vizsgálta például feltárta a rovarirtó szerek nagyon elterjedt használatát a Szaharával délnyugatról határos Szahel-övezetben, amely a hatalmas sivatag felett átrepülő, kimerült madarak fontos pihenőállomása.