A trengerpart Nizzánál. Rejtett értékek © hvg.hu

A közmeghallgatás az Európai Bizottság tájékoztatása szerint két, a köztudatba egyre inkább beépülő felismerésre reagál: egyrészt arra, hogy a tenger máris alapvető szerepet játszik Európa gazdasági teljesítményében, másrészt pedig arra, hogy komoly lehetőségek rejlenek benne a munkahelyteremtés és a társadalmi jólét szempontjából. A konzultáció eredményei segítik majd a Bizottságot a tengerekkel kapcsolatos integrált politika új jövőképének kialakításában.

A Zöld Könyvben felvetett legfőbb kérdés így hangzik: megengedheti-e magának Európa, hogy továbbra is ágazati szinten, minden összehangolás nélkül bánjon tengereivel és óceánjaival? Vagy inkább itt van-e az ideje, hogy valóban integrált „tengerpolitikát” alakítson ki, amely eddig kihasználatlan lehetőségeket nyit meg a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás előtt, ugyanakkor megerősíti a tengeri környezet védelmét? Ha igen, merrefelé induljon?

A Bizottság elnöke, José Manuel Barroso, aki a folyamat kezdeményezője volt, kijelentette: „Európa régóta haszonnal végez tevékenységeket a tengereken. Ugyanakkor tengereinkben és óceánjainkban még sokkalta több lehetőség rejlik, amelyek hozzájárulhatnak az európai polgárok életminőségéhez és jólétéhez. Ez a mostani zöld könyv minden lehetőséget megad, hogy összedugjuk a fejünket, és kitaláljuk, merrefelé érdemes elindulnunk. Mindenkit bátorítok, hogy mondja el, milyen uniós tengerpolitikát tart a jövőben elképzelhetőnek, amely munkahelyeket teremt, ugyanakkor pedig védelmet nyújt a tengeri környezetnek.”

„Ahogyan sokasodik, és egyre sokrétűbbé válik tengeri tevékenységünk, úgy volna egyre fontosabb összehangolni és megtervezni, hogy elkerülhessük az érdekütközéseket, és optimálisan hasznosíthassuk a vizeket. Ha mindent átfogó megközelítést követünk, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy a gazdasági növekedést a tengeri környezet hatékony védelmével és az érdekeltek fokozottabb részvételével társítsuk. Ebben a vállalkozásban a tagállamoknak, a régióknak, az iparnak, a nem kormányzati szervezeteknek és a közvéleménynek egyaránt érdeke, hogy a legjobb úton haladva építsük ki viszonyunkat a tengerrel” – tette hozzá Joe Borg, a halászatért és a tengeri ügyekért felelős európai biztos.

A közlekedés, a hajózás, a kereskedelem, a tengerparti és a kikötői iparágak, a tengerfenék hasznosítása, a hagyományos és az alternatív energiaforrások, a halászat, az akvakultúra, a tengerkutatás, az idegenforgalom mind olyan területei az emberi tevékenységnek, amelyek gyakran egymásra is kihatnak, és befolyással lehetnek óceánjainkra és az emberek életminőségére. A tengeri környezetre hatást gyakorló ágazatok túlságosan is egymástól függetlenül tevékenykednek, mindegyiknek megvan a maga struktúrája, kultúrája, jövőképe, és mindegyik a saját belső törvényszerűségeinek megfelelően működik. Mégis, mind ugyanattól az erőforrástól függnek.

A Zöld Könyv megkísérli bemutatni, milyen kapcsolódási pontok és kölcsönös függőségi viszonyok vannak ezek között a különböző területek között, melyek azok az összefüggések, amelyeket a meglévő eljárások gyakran figyelmen kívül hagynak. Rámutat egyebek mellett arra, hogy a kikötők fejlesztésével szemben mennyit nyom a latban a helyi ökológiai rendszerek védelme, a part menti akvakultúra segítése vagy az idegenforgalom fejlesztése, és arra is, milyen előnyök jelentkeznek a külkereskedelem révén a gazdasági növekedésben. Bemutatja, hogyan kell például a halászhajóknak, a teherszállító hajóknak, a kedvtelésből tartott vízi járműveknek, az olajtársaságoknak és a szélerőműparkoknak nap mint nap megküzdeniük egyre zsúfoltabb vizeink használatáért.

A zöld könyv egy 2005. márciusi bizottsági határozat alapján készült, amely rendelkezett az európai tengerek jövőjéről folytatandó konzultáció megindításáról. Barroso elnök akkor Joe Borg biztost kérte fel az új tengerpolitikai munkacsoport vezetésére, azzal a céllal, hogy széles körű konzultáció kezdődjék az Unió jövőbeni tengerpolitikájáról. A zöld könyv közös erőfeszítéssel jött létre, hét biztos intenzív és gyümölcsöző együttműködésében. Joe Borg mellett Günter Verheugen, a vállalkozás- és iparpolitikáért; Jacques Barrot, a közlekedésért; Stavros Dimas, az energiaügyért; Danuta Hübner, a regionális politikáért; Janez Potocnik, a kutatásért; valamint Andris Peibalgs, az energiaügyért felelős biztos vett részt a munkában. Más biztosok is közreműködtek, amikor a vita az ő tárcájukkal kapcsolatos témát érintett.