Ma még csak e-mailben mutatható ki a géntechnológiai kutatásokon alapuló legújabb doppingszer. Legalábbis egy elektronikus levél alapján sikerült fülön csípni Thomas Springstein neves német atlétaedzőt, aki eredetileg 2004-ben, hagyományos teljesítményfokozók miatt került vád alá. A német doppingnyomozók a tréner laptopjából "kibányászott" üzenetek alapján idén januárban azt valószínűsítették, hogy Springstein valami egészen új szerrel is tuningolhatta versenyzőit.

"Nehéz hozzájutni a Repoxygenhez" - panaszkodott a német edző a gyanúsítás alapjául szolgáló e-mailek egyikében. A szervezet oxigénellátásában főszerepet játszó vörösvérsejt-képződést elősegítő szerrel az angliai Oxford Biomedica gyógyszergyár állt elő négy évvel ezelőtt. A cél az anémia, vagyis a kóros vérszegénység, valamint a vérképző szervek tumoros megbetegedésének hathatós kezelése volt. A harmadik évezred géntechnológiájával előállított Repoxygen kitűnőre vizsgázott a klinikai tesztek során: gyorsan beindította és fenntartotta a vörösvérsejt-képződést, amelynek hiánya a fenti kórképek előidézője.

"A vörösvértestek száma, oxigénszállító kapacitása a versenysportok nagy részében a teljesítmény egyik meghatározója, a brit medicina így szinte azonnal potenciális doppingszerré vált" - magyarázza Pucsok József, az Országos Sportegészségügyi Intézet professzora. Ezt támasztják alá a Springstein-ügyben az év elején nyilvánosságra került nyomozati részeredmények is, amelyek szerint patikai forgalmazás hiányában nemcsak a német tréner kutatott kórházi, kutatóintézeti Repoxygen-forrás után, hanem az atlétáktól a kerékpárosokon át a gyorskorcsolyázókig világszerte szinte minden sportág képviselői is. "Azok az állóképességi sportágat űzők, akik korábban már használták, vagy legalábbis kacérkodtak a gondolattal, hogy használhatnák a vér oxigénfelvevő képességét és ezáltal az izmok oxigénellátását növelő eritropoetin (EPO) nevű anyagot" - határozza meg a célcsoportot Bakanek György, a Nemzeti Sporthivatal doppingszakértője. (Megjegyzendő, hogy oxigénben gazdag vérrel ezt megelőzően is akadtak visszaélések. Az 1950-1960-as években végzett első manipulációk során a magaslati edzőtáborban "ritka levegőhöz szoktatott" vért lecsapolták a sportolókból, majd a verseny előtt transzfúzióval "töltötték viszsza" a szervezetükbe.)

A legutóbb a Tour de France kerékpáros körversenyt hétszer is megnyerő amerikai Lance Armstrong állítólagos doppingolása kapcsán, illetve a torinói téli olimpia nyitánya előtt, nyolc - gyanúsan magas vörösvérsejtszintű - sífutóval kapcsolatban emlegetett EPO azonban csak egy stimulálószer. Az 1980-as évek második felétől - amikor sikerült megtalálni a vérképzésben szerepet játszó gént aktiváló eritropoetint - a gyógyászatban és a sportban is előszeretettel használt szer ma már rutineljárással kimutatható - mondja Bakanek. A Repoxygen viszont a szakemberek szerint még jó ideig nem, méghozzá a medicina alaptulajdonsága és hatásmechanizmusa miatt.

"Nem hormon, mint például az izomtömeg-növelő anabolikus szteroidok, nem is serkentőszer, mint az amfetamin, hanem valódi génserkentő anyag" - világít rá az új doppingszer lényegére Pucsok professzor. A brit gyógyszergyár ugyanis a csontvelőbeli vérképzésért felelős DNS-részlet megismerésével jutott el a medicinához. A (genetikai szerkezet értelmét kutató) genomika és a géntechnológia segítségével létrehozott művi örökítőanyag-részlet tudományos-fantasztikus filmekbe illő módon kerül be a szervezetbe. Az EPO-gént (a szakzsargon így emlegeti) génsebészeti rutineljárással ártalmatlanított vírusokhoz (például herpesz) "ragasztják", majd oldat formájában az izomszövetbe vagy a vérbe fecskendezik. "A gén, megtalálva a maga helyét, munkához lát: beindítja a csontvelő vörösvérsejt-termelését" - így a professzor. A beavatkozás a mai doppinglaborokban kimutathatatlan. "Legfeljebb az izomszövet- vagy csontvelőminták vizsgálata vezethetne eredményre, de ezekhez a jelentős tortúrával járó, nem mellesleg rendkívül költséges beavatkozásokhoz valószínűleg a sportolók többsége nem járulna hozzá" - teszi hozzá Pucsok.

Az első géndopping azonban korántsem hibátlan. A "mesterséges" EPO-gén által generált folyamatot ugyanis még nem lehet szabályozni. Az orvoslásban ez nem is gond, hiszen ott a folyamatos hiánypótlás a cél, s ennek a Repoxygen meg is felel. Az egészséges szervezet azonban másképp reagál. A gyógyszergyártó cég nyilvánosságra hozott dokumentumai szerint páviánkísérletekben egyetlen kezelés után 40 napig kellett a majmok vérét hígítani ahhoz, hogy életben maradjanak - figyelmeztetnek a szakértők a nem csekély kockázatokra és mellékhatásokra. Az egészséges szervezetben az oxigénhiány esetén be-, oxigéntöbbletnél pedig kikapcsoló vérképzési mechanizmust bonyolult - más gének által is meghatározott - biokémiai folyamat szabályozza, amely nem engedi meg a vörösvérsejtek túltermelését. A Repoxygénnel megbolondított biológiai termelőüzem viszont nem áll le. A sportolóknál így halálos véget is érhet a vörösvértestek számát akár tízszeresére is növelő beavatkozás. A folyamat során szakszóval élve besűrűsödik a vér, kritikus szintre nőhet a vérnyomás, és fokozódhat a vérrögképződés, a trombózis, az agyvérzés és más keringési rendellenességek esélye. A veszély ráadásul nemcsak a verseny vagy a visszavonulás után áll fenn, hanem a hatalmas oxigénszükségletű csúcsterhelés idején is. Még akkor is, ha a versenyző hígításként literszám dönti magába a folyadékot, hiszen a "vérdúsulásra" adott reakció a - többnyire feltáratlan - személyes genetikai tulajdonságoktól függ.

VAJNA TAMÁS