A Die Welt című napilap online változata beszámol arról, hogy a világ 33 legnagyobb városa közül 21-ben hamarosan hiánycikk lesz az ivóvíz, a tengerparton lévő városokat pedig a tengerszint emelkedése fenyegeti. A klímaváltozás Sanghaj esetében csökkenő talajvízszintet jelenthet, ezért a kínai óriásvárosban hamarosan sótalanítani kell a tengervizet, és Kína más területeiről kell importálni az édesvizet.
Mint azt a hvg.hu is megírta, a közeljövőben már a legnagyobb üzletek közé sorolható majd az édesvíz eladása, vagyis óriási tankhajók olaj helyett vizet szállítanak majd a világ kiszáradóban lévő területeire.
Mundy a másik veszélyt a gleccserek olvadásában látja, ugyanis Kína dél-nyugati részén a teljes vízmennyiség gleccservízből származik. Ugyanakkor várhatóan 25 éven belül a jégből származó víz mennyisége meg sem közelíti a jelenleg fölhasználható mennyiséget, ami újabb gondokat jelent majd.
A tenger áradásának veszélye is óriási a Kína keleti partján lévő húszmilliós város számára. Csak tavaly hét és fél millimétert süllyedt a tengerszint fölött négy méterrel lévő város - írta az egyik helyi lap. Az 1960-as évek óta tart ez a folyamat, akkoriban évente több mint tíz centimétert is süllyedt Sanghaj. A folyamat lassítása érdekében megpróbálják csökkenteni a talajvíz felhasználását.
A Der Spiegel című hamburgi hetilap internetes változata a klímaváltozással kapcsolatban több német szakértő véleményét is idézi. Egy müncheni tudós véleménye szerint a mostani klímaváltozás semmilyen eddigi folyamathoz nem hasonlítható, az ózonlyuk például inkább regionális problémát jelentett, a hidegháború fegyverkezési versenye is csak korlátozott számú országok csoportját érintette, ezzel szemben a klímaváltozás a Föld valamennyi országát sújtja.
Arra is felhívták a figyelmet a nyilatkozók, hogy Kínában, a világ legnépesebb országában egyelőre még nem nagyon akarnak tudomást venni a klímaváltozásról, de ez érvényes Indiára, az Egyesült Államokra és Oroszországra is.
A Der Spiegel szerint a szakértők egy dologban valamennyien egyetértenek: a politika nem reagál elég gyorsan és határozottan a globális felmelegedésre. Ezt mutatja az is, hogy a nemzeti törvényhozások nem hajtják végre az olyan nemzetközi megállapodásokat, mint az 1992-ben megkötött Riói Egyezmény.
