Sokszínű Európa

Megrendelem a könyvet.

1990. március 30-án a belga légvédelem riasztott két F16-os vadászgépet, miután többszöri próbálkozásra sem sikerült beazonosítaniuk az ország déli része fölött áthaladó repülőt. Amikor a pilóták felfedezték a tárgyat, az 2100 méter magasan repült, ám pillanatokon belül 3000 méter fölé emelkedett, majd hihetetlen gyorsasággal, öt másodperc alatt 150 méteres magasságba ereszkedett. Eközben a repülő tárgy a hangsebesség kétszeresére is felgyorsult, és mindezt az F16-osok és a földi megfigyelők műszerei is rögzítették. Furcsa volt az is, hogy amikor átlépte a hangsebességet, nem lehetett hallani a szokásos hangrobbanást, miközben szakértők szerint ilyen mértékű gyorsulást és zuhanást egymásután nem képes emberi pilóta túlélni. A Discovery Channel 1991-ben sugárzott „Unsolved Mysteries” (Megoldatlan rejtélyek) című sorozatában interjút készítettek W.J.L. de Brouwer vezérőrnaggyal, a belga légierő akkori műveleti parancsnokával. Ő megerősítette, hogy „kiemelkedően nagy gyorsulási értékeket mértünk, amelyeket nem lehet egyetlen hagyományos repülővel sem elérni”.

Még 1981-ben, egészen pontosan január 13-án, Charles Halt alezredes, a brit Royal Air Force suffolki (Bentwaters/Woodbridge) amerikai légibázisán dolgozó parancsnokhelyettese feljegyzést küldött a brit védelmi minisztériumnak, amelyben az 1980 karácsonya és szilvesztere között bekövetkezett éjszakai események sorát írja le. Az információszabadságról szóló amerikai törvény értelmében a feljegyzésnek egy másolatát kénytelenek voltak 1983-ban nyilvánosságra hozni. Ebből kiderül, hogy 1980. december 27-én kora reggel az amerikai légierő biztonsági őrjáratának két tagja a woodbridge-i bázis melletti, rendleshami erdőben észlelt szokatlan fények felderítésére indult. „Az illetők egy furcsa, csillogó tárgyat láttak az erdőben. Leírásuk szerint a tárgy fémesnek és háromszög alakúnak látszott, a szélessége a lábánál két-három méter, a magassága mintegy két méter lehetett. Az egész erdőt megvilágította fehér fényével” – olvasható a feljegyzésben. „A furcsa tárgy csúcsán vörös fény pulzált, alja pedig kéken világított. A tárgy lábakon lebegett. Amikor a járőrök elindultak felé, a fák között manőverezve eltűnt…. Másnap az eset helyszínén három darab közel 4 cm mély és csaknem 18 cm átmérőjű bemélyedést fedeztek fel. A következő este ellenőrizték a terület sugárzási szintjét. A rögzített béta/gamma értékek 0,1 milliröntgent mutattak, a legmagasabb értéket a három bemélyedésnél és az általuk képzett háromszög középpontjánál észlelték.” Ez a várt szint tízszeresének felelt meg.

A feljegyzés ezután leírja, hogy december 29-én éjjel vörös, „napszerű” fényt láttak a fák között, amelyből csillogó részecskék szóródtak szét, majd a fénysugár öt különböző fehér részre vált, és eltűnt. Ezután két-három órán keresztül három tárgyat lehetett látni az égen; az egyikük délnek tartva időről-időre fénycsóvát bocsátott ki. „Ennek a jelenségnek többen is szemtanúi voltak, köztük az alulírott” – zárja sorait Halt alezredes. A dokumentumot, Nick Pope minisztériumi tisztviselő mutatta meg nekem. Pope szerint a Rendleshamnél megfigyelt titokzatos fény „a világ egyetlen hivatalosan is elismert ufójelensége”.

Nem azért nem felel meg a valóságnak, hogy Rendelsham lenne az egyetlen hivatalos ufómegfigyelés, mert sosem ismerték el hivatalosan – mondja Pope úr –, hanem azért, mert számtalan más alkalommal is láttak ufókat katonai szemtanúk, illetve radarral is megerősítették a vizuális megfigyelés tényét.

Hartley előszava

"A könyvben egyáltalán nem száraz tudnivalókról, sokkal inkább kevésbé ismert furcsaságokról esik szó. Amikor az iskolában Európáról tanultunk, mindig unalmas dolgokat hallottunk, az előadások csak hivatalokról és egyezményekről szóltak. Nem hangzott el semmi olyasmi, ami elgondolkoztatott volna, nem kaptunk szellemi, ideológiai iránytűt Európához. Az unió kétségtelenül politikai eszmét testesít meg, ugyanakkor olyan hely, ahol hús-vér emberek élnek. Van, akinek ez a felismerés teljesen magától értetődő, de nekem ezt tudatosítani kellett magamban. Végül sikerült eljutnom odáig, hogy Európát fizikai valóságnak tekintsem, és ezért van az, hogy a könyvben szereplő érdekességek jó részének első pillantásra egyáltalán nincs köze politikához."

1999. július 16-án a francia Nemzetvédelmi Felsőoktatási Intézet kiadott egy jelentést „Ufók és nemzetvédelem: mire kell felkészülnünk?” címmel. A jelentés előszavát Bernard Norlain, a francia légierő tábornoka, az intézet volt igazgatója írta. Bevezetőjét pedig André Lebeau, a francia Űrtudományi Központnak – a NASA francia megfelelőjének – egykori elnöke jegyzi. Denis Letty – aki ugyancsak a francia légierő tábornoka – elnökölt a francia katonai elit, többségében már nyugálományba vonult tagjaiból álló szakértőbizottságban. A 90 oldalas jelentés három évig készült. A tanulmány fő kijelentése szerint „jól dokumentálható megfigyelések egész sora arra késztet minket, hogy minden hipotézist mérlegeljünk az ufók eredetét illetően, különösen a földönkívüli erőkkel kapcsolatos feltételezéseket”.

A dolgozat tizenöt esetet mutat be, amelyek közül kilencet a francia honvédelem, egyet pedig a brit légierő lakenheath-i bázisa dokumentált. A jelentés ismertetőjében az áll, hogy „a bemutatott esetek csekély számuk ellenére is elegendőek ahhoz, hogy egy tanult és nyitott szemléletű embert meggyőzzenek az ufók létezéséről”. A beszámolóban bemutatnak két példát az ufók áltak alkalmazott megtévesztésekre is, de azt állítják, hogy az ilyen félrevezetések szerencsére ritkák és könnyen felismerhetők. A szerzők cáfolnak több, minden tudományos alapot nélkülöző elméletet az ufókkal kapcsolatban, például az összeesküvés-elméleteket, a titkos, nagyhatalmú csoportok manipulációiról szóló elképzeléseket, a parapszichikai jelenségeket, a kollektív hallucinációt, és a titkos fegyverek elméletét is roppant valószínűtlennek tartják.

A szakértőbizottság jelentése taglalja a földönkívüli látogatók lehetséges motivációit, kitérve arra, hogy láthatóan különös figyelemmel kísérik a nukleáris tölteteket hordozó rakéták bázisait. Rámutat, hogy az USA hozzáállása a kérdéshez az 1947-es roswelli eset óta „igencsak furcsa”, amit pedig kezdetben viszonylag nyitottan kezeltek. A dokumentumban azzal a kérdéssel is foglalkoznak, hogy milyen politikai és vallási következményekkel járna, ha bolygónkat egy idegen kultúra képviselői keresnék fel, és mi lenne, ha fordított esetben a Föld lakói vennék fel a kapcsolatot egy kevésbé fejlett civilizációval? Végezetül megállapítják, hogy „az intelligens lények által irányított ufók létezése szinte biztosra vehető. Az eddig megszerzett adatok mind azt a hipotézist támasztják alá, hogy léteznek földönkívüli látogatók.”