A kutatók olyan papírusz-dokumentumokkal támasztják alá állításukat, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Nílus menti országban már i. e. 3500-ban - vagyis Hippokratész születése előtt ezer évvel - tudatosan és rendszerezetten különféle betegségek ellen használtak bizonyos természetes anyagokat.

A brit kutatók megállapítása szerint az ókori Egyiptomban a sebeket mézzel és gyantával gyógyították - mindkettő antibiotikumot tartalmaz. Hashajtónak többek között fügét és korpát használtak. Betegségekre a legkülönfélébb gyom-, gyógy- és kultúrnövények, vagy azokból készített kivonatok álltak rendelkezésre, annak pontos megjelölésével, hogy mi milyen kór ellen jó. Az óegyiptomi orvosok bőringerlő szerekkel javították a bőr vérellátását, féreghajtásra gránátalmát, reuma ellen pedig sáfrányt és zellert adtak a páciensnek.

Jackie Cambell, a biomedikai egyiptológiai központ munkatársa szerint a papíruszokon felfedezett "gyógyászati segédeszközök közül sok a XX. századra is fennmaradt, nem egyet mind a mai napig használnak, csak éppen aktív hatóanyagukat szintetikusan állítják elő".