Ha rangsorolnánk azokat a dolgokat, amelyek a leginkább megváltoztatták a 21. század emberének életét, az internet és a terrorizmus előkelő helyen szerepelne a listán. Ráadásul gyakran össze is kapcsolódik a kettő, mivel a terroristák előszeretettel használják a világhálót kommunikációra és propagandára. Az utóbbira azonban nem túl hatékonyan: üzeneteik, amelyekben céljaikat és ideológiájukat igyekeznek megvilágítani a nyugati világ számára, nem igazán „jönnek át”. Vajon az ügyetlen médiahasználat az oka ennek, vagy valami másról van szó?

Állandó fenyegetés

Egy tanulmány, amely nemrég jelent meg az International Securityben „Why Terrorism Does Not Work” (Miért nem működik a terrorizmus?) címmel, érdekes megvilágításba helyezi a kérdést. Szerzője, Max Abrams kielemezte az Egyesült Államok Külügyminisztériuma által terrorista szervezetnek minősített összes csoport tevékenységét, és azt találta, hogy a csoportok által kitűzött 42 politikai cél közül alig néhány teljesült. Vagyis a terrorizmus célhatékonysága hihetetlenül alacsony. „Sikereket” csupán egyetlen területen mutathat fel: az ártatlan emberi életek kioltásában. És pont ez kudarcának oka: az emberek többsége a terroristák tevékenységéből csupán a pusztítás szándékát - az „ördögi gonoszságot” – érzékeli, és – érthetően – nem hajlandó belegondolni a mögötte húzódó politikai célokba. 

A jelenségre a lélektan és biológia határterületén működő, az emberi viselkedés ősi gyökereit kutató tudományág, a humánetológia szolgál magyarázattal. A tudósok szerint az evolúció belénk épített egy szokást: a jelenségek között mindig összefüggéseket, az emberi tevékenységek között pedig tudatosságot keresünk. És ha egy cselekedetnek több hatása, következménye van, ösztönösen a legerőteljesebbhez kötjük a szándékot. Ez a logika az őskorban, amikor az élet még kellemesen áttekinthető volt, jól működött, és segítette a túlélést – ezért is maradhatott fenn a génjeinkbe programozva. Manapság azonban, a bonyolultan motivált cselekedetek világában, egészen máshova vezet. Aki az öngyilkos merényletekről olvas, vagy a felhőkarcolóba csapódó repülőgépek iszonyatos képsorait látja, ösztönösen a legerősebb hatást, a gyilkolás irracionális vágyát társítja a cselekedethez, a félreértett célok pedig még nagyobb elutasításhoz vezetnek. És ezen még az időnkénti, visszafogottabb hangú üzenetek sem változtatnak, mi több, inkább olajat öntenek a tűzre, mert az álszentség benyomását keltik.
 
Ettől persze nem kell megértenünk a terroristákat, sőt! De – és az Abrams tanulmányának legfőbb üzenete – fontos, hogy tisztában legyünk a céljaikkal, mert így sokkal hatékonyabban tudjuk kialakítani a megfelelő védekezési stratégiát.