A szabadalom tesztalanyai egy olyan programban vesznek részt, amely a számítógépes aktivitást figyeli meg: megjegyzi, hogy ki milyen programmal mit végzett, és ezek szerint szortírozza az internetezőket. A rendszer gyakorlatilag ezen alapul: ha a felhasználó például nem tudja új digitális fényképezőgépéről átmásolni számítógépére a fotókat, a szoftver megkeresi azokat az embereket, akiknek hasonló kamerájuk van, és sikeresen meg tudták oldani a feladatot, majd összekapcsolja őket. A szoftvernek csak azt kell még kitalálnia, milyen módon tudja úgy megfogalmazni a problémát, hogy azt a többi felhasználó is átlássa és  válaszolni is tudjon rá.

Az, hogy a felhasználónak nem sikerült megoldania valamit, a biometrikus adatokból derül ki. Ha az érzékelők a frusztrációhoz köthető, tipikus jeleket rögzítenek (amilyen például a szaporább szívverés), akkor azonnal beindítják a rutint, ami csatlakozik más felhasználókhoz. De a programot nem csak a fizikai reakciók indíthatják be, hiszen ha valaki irreálisan sok időt tölt valamilyen feladat elvégzésével, azt a szoftver ugyanúgy problémának tekinti. A Microsoft Research ötlete gyakorlatilag csak a fókuszcsoportos tesztek modernizált változata, vezető szoftvercégek jópár éve alkalmaznak hasonló módszereket - tette hozzá az Ars Technica.